Nyakó Béla fesztiváligazgatót kérdeztük a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválját érintő változásokról.

Ahogy arról már hírt adtunk, Nyakó Béla korábban arról számolt be, hogy több ponton is átalakul a tavaly huszonnyolcadik alkalommal megrendezett fesztivál. A többek között a fesztiváljelleg erősödéséről, a versenyprogramban szereplő előadások számának radikális csökkenéséről vagy a „magas művészi színvonalat képviselő, de kifejezetten közönségbarát előadásokról” szóló bejelentés sokunkban bizonytalanságot és kérdéseket szült. Ezeket a kérdéseket tettük fel email-en Nyakó Bélának.

Nyakó Béla

A tavalyi 24 színházi előadás után a következő fesztivál versenyprogramjában 11+1 előadás fog szerepelni. Mi az oka ennek a radikális csökkentésnek? (Vannak-e ennek költségvetési okai? Összefügg-e ez a fesztivál látogatottsági adataival – érkezett-e ezzel kapcsolatban jelzés a város felől?)

Ön pontosan tudja, az olvasók talán nem, hogy a teljes német nyelvterület berlini fesztiváljára évente 10 produkciót hívnak meg, a POSzT-ra, a nem hivatalos magyar mustrára pedig – a kiírás szerint – 12-őt. Nem újítás a csökkentés, hanem visszatérés egy korábbi gyakorlathoz. A napi 3 előadás megtekintése – majd a részvétel a szakmai beszélgetéseken – irreális terhelés a szakmai zsűri számára. A versenyből kimaradók sem maradnak egyébként verseny nélkül. A közönség szavazhat majd a legkedvesebb színészeire, külön a nagy-nézőtéri és a kis-nézőtéri kategóriában. Ne becsüljük alá a véleményüket, gondoljunk csak a Príma-díjazás lebonyolítására! Egyébként nagyjából ugyanannyi előadást fogadunk, mint tavaly. A város felől semmilyen rendkívüli jelzés nem érkezett. Pécsett sem rajong minden darabért minden helyi lakos, amint vélhetően New Yorkban sem. A fesztiválokon döntő részben beutazó szakmai vendégek foglalják le a zsöllyéket, nekünk az utóbbi időben az ő meghívásukra (ellátásukra) kevesebb lehetőségünk volt – ez költségvetési tényező. Most keressük a külön forrást jeles anyaországi színészek és tevékeny sajtómunkások vendégül látásához: biztatóak a kilátásaink.

Eddig az off-programok között jelentek meg a könnyebben fogyasztható, közönségbarát előadások. Ez a változás azt is jelenti, hogy az off-programok megszűnnek? Ha nem, mi lesz a sorsa és szerepe? Egyáltalán határon túli előadások kerülnek-e majd bele?

Jelképesen mondom, hagyjuk el az offozást! A színi publicisztika művelői körében Pécs a cserépkályha, mindent onnan eredeztetnek, a POSzT-hoz hasonlítanak. Holott tisztázatlan ott is az összes fogalom, mert semminek sincs szabályzata. Ej, mi az OFF? Adott a versenyprogram a helyi ínyencek és a szakmai közönség számára. A kinnrekedők és a formanyelvi újításokra kevésbé fogékonyak részére szükséges színházi előadást biztosítani, ha már egyszer színházi karakterű a fesztivál. Balogh Tibor, az idei programválogató (művészeti tanácsadó) célja, hogy valamennyi műfajban-stílusban a határon túli kínálatból merítsen, a teljesség azonban kizárt. Az évadműsorok, szereposztások, a megvalósítás anyagi kondíciói ismeretében, ez biztosnak mondható. A hiányt az anyaországi ajánlatokból pótoljuk.

Lehetséges azonban egyéb OFF is. Komoly versenyhátrányba kerülnének például Bocsárdi László kitűnő tanítványai, ha itt, mesterük kiérlelt rendezésével kellene megmérettetniük. Az elismerés verseny fölötti foka a díszbemutatóra történő meghívás. Ilyet tervezünk – egyebek mellett – a negyedszázados igazgatói munkásságát ünneplő kolozsvári direktor, Tompa Gábor felkérésével.

Ahogy a tavalyi fesztivál beszámolójában megfogalmazta, a fesztivál tekintélyét a legjobb határon túli előadásokat beválogatása és versenye adja. Az, amit legutóbb a jövő évi fesztivállal kapcsolatban elmondott (közönségbarát előadások) akárhogyan is cizelláljuk, egy gyökeresen más irányvonalat jelent. Nem vezethet-e ez a fesztivál fajsúlyának alapvető csökkenéséhez – főként annak tükrében, hogy az előadások száma is jelentősen csökken?

A mennyiség ne keltse Önben a minőség érzetét! Ha történetesen három Bocsárdi-tanítvány 3-3 rendezése egyszerre idekerül, az nem lesz kilencféle varázslat. Persze lehet, de ezt ítélje meg a válogató, s ne most mi, a távoli beszélgetők. A minőség a közönségbarátságnak nem kizáró oka. A debreceniek Fodrásznő-előadása fődíjat kapott a POSzT-on, a facebookon pedig rajongói oldala van. Egyébiránt a minőségre nincs definíció. Keletkeznek izgalmas előadások, ebben az évadban a határon túl, éppen igen nagy számban. A fesztivál súlyát majd az adja meg, hogy ezek közül mennyit sikerül idevonzanunk.

Azok számára, akik nem ismerik, mi a mentor-program, és lesz-e folytatása jövőre?

A 2014. évi fesztivál új kezdeményezése volt, - melyet az idén is folytattunk – hogy mentor-csapatokat toboroztunk Kisvárda intézményeiből, szervezeteiből, magánemberekből. Megmozdulásunk célja, hogy városunk lakossága ha lehet, még nagyobb vendégszeretettel, figyelemmel forduljon a résztvevő társulatok felé, hogy tagjai számára a kisvárdai tartózkodás ne csak egy „egyszerű vendégszereplés” legyen, hanem kissé még személyesebbé tehessük a részvételüket. A mentor-csapat egy kis időre „örökbe fogadja” a választott társulatot: informális baráti beszélgetést kezdeményez, előadásukat saját berkein belül (is) népszerűsíti, kis vendéglátást szervez számukra. Tavaly és idén a társulatok nagy örömmel fogadták ezt a kezdeményezést, a mentor-csapat pártfogása sokkal meghittebbé, barátságosabbá tette a kisvárdai tartózkodásukat, ezért jövőre is folytatjuk.

A POSzT válogatása körüli rossz ízű viták (vagy rossz ízű hallgatások) után miért éppen Balogh Tibor lett a válogató?

A személyről, tömören: hol szakíróként, hol menedzser-dramaturgként, közel négy évtizede él a színház világában Balogh Tibor. A POSzT versenyprogramjának összeállítására a Színházi és a Teátrumi Társaság (hasonlóan Perényi Balázshoz) egyetértésben kérte fel. Miért kételkednék a rátermettségében? Már csak azért is a miért, mert Kisvárdának a politikai (szakpolitikai, belföldi ármánytani) konstellációkhoz semmi köze. Egyrészt, a fesztivál anyagi támogatottsága mindenkor az ország pénzügyi helyzetétől, s nem az éppen hatalmon lévők szimpátiájától vagy ellenszenvétől függött. Másrészt, a határon túli partnerszínházainkat megóvja az anyaországi belháborútól az, hogy a működési helyük országának színházi struktúrájába illeszkednek. Értelmezni sem tudják a maguk körülményeire azt, ami nálunk folyik. Hagyjuk őket békében alkotni – most éppen helyettünk is teszik!