Egy előadás - tíz kritikus - tíz gondolat. Kiad egy egészet?
A rossz kritikánál is van rosszabb: ha egy előadásról nem írnak semmit. A semmiből mi sem tudunk válogatni, a komoly kritikai visszhangot kiváltó előadásokról született írásokból viszont igen. Reméljük, ezzel a nézőket és az alkotókat is segítjük a tájékozódásban.
A harag napja jelenünk nyomorúságos éveit ábrázolja, de nem menti fel a nézőt azzal, hogy nincs mit tenni, mert a rendszer szar. (Rényi Ádám: Magunkra haragít A harag napja, Ványa Bácsi)
Sárosdi Lilla (fotó: Stavros Petrapoulos)
…olyan fikció, amelynek bármely részlete, motívuma, fordulata valóságos is lehetne, sőt, biztosan meg is esett a valóságban. (Zappe László: Schilling Árpád agitátorból újra művész lett, Dívány)
Mégsem vezércikk vagy publicisztika, de még csak nem is plakát vagy kiáltvány, amit látunk, hanem színház, amelyben ráadásul felbukkan az egykori Krétakör nagy és azóta is pótolhatatlan erénye: a remek színészek. (Csáki Judit: „Ne klikkelj! Klikkesedj!”, Revizor)
… szenvtelenül nézzük végig az Erzsik zuhanásait, mert mi is túlélésre játszunk. (Puskás Panni: „Ezek nem áldozatok, hanem túlélők”, hvg.hu)
Alighanem ezeknek az egyszerű eszközöknek, és persze Sárosdi Lillának köszönhető, hogy az előadás annak ellenére sem válik melodramatikussá, hogy Erzsi tortúrája Jóbéhoz mérhető.(Rádai Andrea: Profi vesztes, színház.net)
Sárosdi Lilla túl jó. (Kállai Katalin: Részvétlenek társadalma, art7)
Sárosdi Lilla, Rába Roland, Láng Annamária (fotó: Stavros Petrapoulos)
A részvételi színház megkövetelné a nagyobb interakciót színész és néző között. Talán emiatt nem hat ránk kellő erővel a rendező jól kigondolt kompozíciója. (Bozóky Balázs: A nem forintosítható Schilling, avagy lázadunk a kanapén, Pótszékfoglaló)
Hát igen, már megint ott vagyunk, hogy Schilling minket provokál. (Kerekes Áron: A harag napja, Karamazov lelet)
A kesernyés odaszúrás a (bel)városi értelmiségnek, a nézői szerepben megmaradó, passzív ellenállásnak szintén visszatérő eleme Schilling Árpád színpadi és színpadon kívüli megszólalásainak. (Turbuly Lilla: Elfekvő ország, 7óra7)
… a kiindulásból újmagyar társadalmi és sorstragédia válik egy átlagemberről, egy akárkiről, egy szerencsétlen, lófosztott Kohlhaas Mihályról, egy minden asztalról lesöpört, miniatűr Kafka-figuráról. (Kovács Bálint: Így veszített el mindent a fekete ruhás ápoló, Origo)
