7 ajánlat hétfőtől hétfőig, a hét 7 napjára, 7 vagy több pontot kapott előadásokból. A 7 óra 7 jövő heti ajánlója a hét utolsó napján, este 7 óra 7 perckor.

Ajánlónkban ügyelni szoktunk arra, hogy olyan produkciókra hívjuk fel a figyelmet, amelyekre jó eséllyel jegyet is lehet kapni. Előzetes ajánlásról lévén szó, ez persze nem mindig sikerül. Ezen az ünnepi héten - az aránylag kevés előadás és a fokozott elővásárlási kedv miatt – alig találtunk olyan, jó szívvel ajánlható előadást, amelyre kapható lenne jegy. Így heti ajánlónk most figyelemfelhívásnak is felfogható, hogy mire érdemes még jó időben lecsapni.

Hétfő (december 21.): Én egy komcsi nyanya vagyok! / Katona József Színház, Budapest

Dan Lungu román író, szociológus és politológus első magyar nyelven megjelent regénye a román rendszerváltásról szól – és egy nyugdíjas fémipari szakmunkásnő szájából hangzik el. Hazai fülek számára Török Tamara és Csoma Judit (aki egyben elő is adja) színpadra alkalmazása egy hozzánk közelebb álló rendszerváltást idéz meg.

           Én egy komcsi nyanya vagyok! - Csoma Judit (fotó: Dömölky Dániel)

Ugrai István kritikájában 9 pontra értékeli az előadást: „A Dan Lungu regényéből készült monodrámának nyilvánvalóan nem a kommunistákkal vagy a kommunizmussal van dolga, hanem azzal a demagógiával, amit a gondoskodó (valójában a szabadságot korlátozó, diktatórikus berendezkedésű) állam felkentjei hirdetnek. Ez az, ami Emilia életét megrövidítette éppen annyival, amennyi időt abban töltött. Annak tudomásul vétele, hogy az ember élete egyszerűen nem volt igaz, nem könnyű feladat.”

Kedd (december 22.): Irtás / Forte Társulat / helyszín: Szkéné Színház, Budapest

Horváth Csaba két Tar Sándor által ihletett rendezése (A mi utcánk és A te országod) előtt állította színpadra saját társulatával az ír történelem egy tizenhetedik századi eseményét. Deportálás, hazafiság, politika és kegyetlenség angol és ír módra. (A képen Krisztik Csaba és Ostorházi Bernadett látható, a fotó Mészáros Csaba munkája.)

„Hiába kevés a konkrétan hozzánk szóló gesztus, az érzet megvan, különösen a záróképben: amikor tényleg dobog előttünk a föld, valami nagyon elemi, zsigeri pillanat születik meg. Lehet fejtegetni a szimbólumokat, de nem ez a lényeg, inkább az, hogy az emberben akaratlanul is feldereng, hogy ennek a föld-újraosztásos, nézetek mentén kettészakadós, politikai érdekek irányította történetnek mi valahol a felénél tarthatunk” – írja Nyulassy Attila az előadás és a néző viszonyáról kritikájában (8 pont).

Szerda (december 23.): Száll a kakukk fészkére / Orlai Produkció / helyszín: Belvárosi Színház, Budapest

A Ken Kesey regényéből vagy a fiatal Jack Nicholsonnal készült filmből jól vagy kevésbé jól ismert elmegyógyintézeti történet Znamenák István rendezésében látható. Mit tud bedarálni egy rendszer és mi az, amit nem? Hol vannak a szabadság határai, és ki dönt ezekről? Az előadást nézve ilyen és ehhez hasonló kérdéseket tehetünk fel magunknak - miközben még ezek a kérdések sem rontják el a szórakozásunkat.Sőt.

Száll a kakukk fészkére (fotó: Toldy Miklós)

kiss csaba bé kritikájában 7 pontra értékelte a látottakat: „Az előadás jófajta kommerszként definiálja magát, és mint ilyen, kiválóan működik: profin kivitelezett, karakteres, élvezhető, ugyanakkor nem is gyors feledésre ítélt produkciót láthattunk, bizonyítva, hogy a jó értelemben vett közönségdarabból is lehet karakán és színvonalas produkció.”

Csütörtök (december 24.)

Erre a napra nem találtunk olyan előadást, amit jó szívvel ajánlanánk – meglehet, egy színház legtöbbünknek nem is férne bele ebbe a napba.

Péntek (december 25.): Azt meséld el, Pista! / Örkény Színház, Budapest

Sok mindennek kell ahhoz összejönnie, hogy egyetlen ember egy egész színházi előadás idejére lekössön egy teljes nézőteret. Ebben az esetben ehhez a szöveg (Örkény István), az ötlet (Bereményi Géza) és Mácsai Pál személyében a színész is adott.

A maximális, 10 pontra értékeltük az előadást: „Örkény István 2001 óta esténként leül a színházban, és mesél. Az alkotók nem csak személyét, de írói nyelvezetét, stílusát is megpróbálták felidézni. Azért is nagyszerű ez a forma, mert ismét bebizonyosodhat a számunkra: a művész is csak ember – sőt. (…)A színész – itt nem mellékes az sem, hogy az íróról elnevezett színház alapítója és igazgatója – egymaga ül ki a teljesen lecsupaszított térbe, a maga kis foteljébe, hogy „előadja” az estet. A zseniális szó elcsépeltnek hat, de ez esetben a minimum, ami kijár.”

Szombat (december 26.): Buborékok / Radnóti Színház, Budapest

Csiky Gergely szomorú komédiáját a Mohácsi testvérek írták át és Mohácsi János rendezte meg. Hol jobban, hol kevésbé jól működnek a testvérpár sajátos humorú, zenés színpadi átiratai - általában azért jobban.

            Buborékok (fotó: Dömölky Dániel)

„Egyszerűen muszáj történnie valaminek, hisz ami van, az tarthatatlan. Hosszú órákon át nem változik azonban semmi, a család előremenekülve fújja a buborékokat még szebbre, még nagyobbra, mi pedig csak ülünk a nézőtéren, és várjuk a pukkanást. Ami végül meg is történik” – összegezte a látottakat Dicsuk Dániel kritikájában, amelyben 8 pontosra értékelte az előadást.

Vasárnap (december 27.): A borbély / Katona József Színház / külső helyszínen

Komoly produkciós összefogás tette lehetővé, hogy Tolnai Ottó Végeladás című műve Hudi László és Imre Zoltán átiratában színpadra kerülhessen. A budapesti Katona József Színház mellett a Mozgó Ház Alapítvány, az Orlai Produkció és a Természetes Vészek Kollektíva is részt vállalt abban, hogy egy pesti borbély elmúlásának története Bán János előadásában megelevenedjen.

            A borbély - Bán János (fotó: Dudás Ernő)

Nyulassy Attila írta kritikájában (8 pont): „Kevés olyan megrázó élményben volt részem, mint amikor borbélyunk felveszi a kabátot, kalapot, leoltja a villanyt – közben még beszél hozzánk –, kisétál az ajtón, rágyújt egy cigarettára, elindul és eltűnik az utca forgalmában. Vége.”