Szirtes Edina Mókus mesélt egy összművészeti estről, amelyen az énekes mellett Vojnich Erzsébet festményei és Závada Péter költő is részt vesznek.

Három műfaj, három művész és sok-sok magyar vers ad randevút egymásnak január 21-én az Átrium Film-Színházban. A zenei- és költészeti ívről Szirtes Edina Mókus gondoskodik, a képi atmoszférát Vojnich Erzsébet festményei teremtik majd meg, Závada Péter költő pedig többféle szerepben is bemutatkozik ezen az esten.

Szirtes Edina Mókus

Mi volt a kiindulópontja ennek a hang-képes zenei estnek?

Szirtes Edina Mókus: Még mielőtt válaszolnék, hadd mondjam el, hogy számomra mitől különleges ez a színházi est. Először is nagyon megtisztelő, hogy a Magyar Kultúra Napja alkalmából kértek fel erre a koncertre. Ezt ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor az ember templomban játszik, ahol egészen más értelmet nyernek a zenei hangok. Ezekben a szakrális terekben valóban ez történik, hiszen a több száz éve odajáró emberek hite, odaadása, mind-mind ott maradt a falak között, és ezek a fohászok átszínezik, többletjelentéssel ruházzák fel az ott megszólaló zenét. Vannak természetesen kedvenc kultúráim a világ minden tájáról, ha csak a zenére gondolok, az örmény muzsikától elkezdve, az indiai dallamokon át, a kurd énekesig végtelen a kincsestár. De miután ide születtem, így abból a hihetetlen szellemi-lelki örökségből táplálkozom, amit az anyaföldből kapunk és szívunk magunkba.

S hogyan is lehetne méltóbban ünnepelni, mint egy magyar költők verseiből építkező koncerttel? Hogyan szólalnak majd meg a költemények ezen az estén?

Bevallom, nagyon izgulok, mert ezen a koncerten mutatom be először nagyközönség előtt a készülő lemezem anyagát. Egy-két dal erejéig nyáron már adtam ízelítőt ebből a hamarosan megjelenő albumból, de a teljes műsor most debütál majd, január 21-én. Ezen a lemezen, egy úgynevezett loop-pedál segítségével, egyedül játszom fel a teljes anyagot, ezáltal több szólamot, akár zenekari hangzást is elő tudok idézni. A koncerten is egymagam fogom megszólaltatni magyar költők - József Attila, Radnóti Miklós, Szép Ernő, Nagy László - verseit. Mielőtt elfelejteném, van egy fantasztikus Müller Péter Sziámi vers is - Kis ablak -, amit szintén nagyon szeretek, és újrazenésítettem. Ezek tehát kizárólag egyszemélyes vallomások, olyan költők gondolatai, akik erőteljesen megszólítanak engem. Zeneileg nem tudom megmondani, hogy hova sorolható ez az este, de ha le kell fordítanom, akkor világzene sok improvizációval, a költők időtálló gondolataival, érzéseivel.

Vojnich Erzsébet

A koncerten elhangzik majd a címadó költemény is, Nagy Lászlótól a Ki viszi át szerelmet, és mások mellett, meghallgathatja a közönség József Attila több versét is…

Hatalmas kedvencem József Attila Mámor című költeménye, ami számomra olyan, mint egy forradalom. Próbáltam úgy megzenésíteni, hogy szinte nincs is dallam, hanem egy hangon, majdhogynem ordítva mondom: „Szeretném felverni lelkem dalával a szomorúak szívét, a világot”. Most is lúdbőrzöm, mert engem ez mindig felkavar. Ez a lényege ennek a január 21-i koncertnek, hogy ezek a valós érzések, emberi értékek elhangozzanak.

És ebbe az érzelmi hálóba hogy vonod be a művésztársakat?

Erzsébetnek (Vojnich Erzsébet Munkácsy-díjas festőművész – a szerk.) már átküldtem a verseket, amik elhangoznak a koncerten, és ígérete szerint - a már meglévő képein túl, melyeket az estre válogat -, kimondottan erre az alkalomra is készít egy festményt. Tehát a koncert ideje alatt látható lesz egy olyan Vojnich Erzsébet alkotás, amelyet a már korábban említett költők ihletnek.

                  Závada Péter

Pétert (Závada Péter költő, Akkezdet Phiai slam poetry rapcsapat tagja – a szerk.) pedig bevallom, már régebben kinéztem, mert ha lehet így mondani, ők – a teljes slam poetry csapatára gondolok - olyan költők, akik ezzel a lendülettel teli műfajjal olyan szívhez szóló mélységeket hordoznak és örökítenek tovább, amikről eddig beszéltem.

Azt tervezem, hogy áthangszerelem Péterék dalait, beléjük csempészem az én világomat. Persze olyan is lesz, hogy eléneklem József Attila Bolyongok című versét, és Péter elmeséli „maiul”, hogy sír titokban, egyedül egy fiatal, ha igaz szeretetet keres.

Tehát ez a koncert zenei téren az a világ lenne, ami engem jellemez, de attól lesz igazán különleges az este, hogy csak ezekkel az emberekkel, csak az Átriumban, azokkal a nézőkkel együtt születik meg élőben.

Tehát ezek szerint „feleseltek” majd egymásnak, vagyis nemcsak a műfajok, de a máshonnan érkezett művészek gondolatai is oda-vissza pattognak.

Péterről különben nekem mindig az jut eszembe, hogy olyan, mint egy elvarázsolt herceg, aki hármunk közül a legközelebb áll az emberekhez. Úgy tud beszélni a fiatalok nyelvén, ahogy az nekem nem megy ilyen könnyen. Tudod mi a furcsa? Hogy mások meg rólam hiszik azt, hogy el vagyok varázsolva.

És ezt az egészet megkoronázzák Vojnich Erzsébet időtlen, magányba zárt képei! Az ember ott áll a festmények előtt, vérző, csupasz lélekkel, s ezt jó értelemben mondom, mert arra emlékeztetnek ezek a munkák, hogy mennyire esendők, kicsik és kiszolgáltatottak vagyunk. Számomra mindez azt igazolja, hogy teljesen mindegy, kinek milyen eszközei vannak, ha a szándék és a cél ugyanaz.

Addig-addig járod körbe a kérdést, amíg arra lyukadunk ki, hogy mindhárman elvarázsoltak vagytok, hiszen nem véletlen ez a találkozás…

Igen (hatalmasat nevet), egyébként pontosan emiatt gondolom azt, hogy Péter a híd közöttünk, mert az ő gondolatain és költészetén keresztül át tudunk menni az emberekhez. Látva a művésztársaim munkáit, úgy érzem, attól lesz izgalmas ez a koncert, hogy ugyanúgy, de mindenesetre nagyon hasonlóan gondolkodunk.

Hegedűs Claudia

Forrás: Átrium Film-Színház