Megújult premierajánlónkban nem csak mi beszélünk a bemutatókról, de az alkotókat is megszólaltatjuk.
Menetfény / TranzDanz, Nemzeti Táncszínház / helyszín: MOM Kulturális Központ / január 27., 19 óra
„A vulkán oldalán leáramló, minden útjába kerülőt magába olvasztó, száguldó hamuár távolról egy látszólag mozdulatlan, puha felhő, hívogató, barátságos cumulus..., nem mozdulnak a hatalmas folyók és az óriáshullámok sem, és állni látjuk az elképzelhetetlen sebességgel pörgő, forgó, közeledő és távolodó bolygókat, csillagokat és galaxisokat. Állni látszik az idő a bagatell hétköznapokban, a súlyos és súlytalan évek során, a dicső múlt egybeolvad a mozdulatlanságban a történelmivé magasztalt jelennel.” Miután ezt olvastuk Kovács Gerzson Péter legújabb bemutatójának a színlapján, rákérdeztünk a koreográfusnál, hogy ezen túl mit lehet tudni a készülő előadásról.
Azzal kapcsolatban, hogy egyáltalán lehet-e beszélni egy táncelőadásról, Kovács Gerzson Péter a következőket mondta: A szüzsé írás legalább két praktikus problémát vet fel: egyrészt a nyelv alkalmas-e egyáltalán a nem verbális eszközökkel fogalmazó művészetek bármelyikéről történő megnyilatkozásra, másrészt a darabok ismertetőivel (ha az előző kérdésen túllépve elfogadjuk a nyelv használatának jogosságát) nem avatkozunk-e be felelőtlenül a – jelen estben táncnyelven fogalmazó produkció – befogadásának folyamatába? Nem szűkítjük-e be az értelmezési lehetőségeket az alkotó orientáló megszólalásával?
Kovács Gerzson Péter nagyvárosi eszkimóként (fotó: Hapák Péter)
A beszélt nyelv határával kapcsolatos kétségei ellenére az előadásról is mondott néhány gondolatot: Az idő, a valóság, a képzelet, az emlékezés, az álom érzékelése, egymásra hatása, a sors/lét kérdése sok darabom mélyén ott rejtezett, vagy épp nagyon is nyilvánvalóan került megfogalmazásra. Már az Astral évek, később a CULT – Co-Ax – Coda trilógia, a VIB és VIB 1, az Örök élet termékek vagy a Szimultán ablak (többek között) is ezzel foglalkoztak.
Darabjaim jelentős részét az aktuális társadalmi-kulturális környezet inspirálta, amelynek jelenségeit, szereplőit szűkebb-tágabb sugarú körben és változó mértékben kritikus vagy megértő figyelemmel vizsgálva készítettem. Az Ideiglenes címmel indíthatjuk a sort, de ebbe illeszkedik a Tranzit, a Bankett, de a két legutóbbi, a DiverZity és a Deja Vu is.
A két meghatározó érdeklődési kör az évek során egymással vetélkedve, egymást váltogatva tört az élre, követelte ki a megfogalmazás lehetőségét, egyik sem képzelhető el a másik nélkül, folyamatosan jelen vannak, színezik, befolyásolják, értelmezik egymást. A Menetfény ebbe a folyamatba illeszkedik: most épp fura népek magyarázzák a jelent, a jövőt, a teremtést és az univerzum működését…
A szecsuáni jólélek / Hevesi Sándor Színház, Zalaegerszeg / január 29., 19 óra
Csiszár Imre zenés példázatként állítja színre Bertolt Brecht szövegét Nemes Nagy Ágnes fordításában, többek között Pap Lujza, Szakály Aurél, Farkas Ignác, Besenczi Árpád, Urházy Gábor László, Balogh Tamás és Ecsedi Erzsébet szereplésével.
A szecsuáni jólélek (próbafotó) - Fotó: Hevesi Sándor Színház
„Három isten érkezik Szecsuánba. Azért jöttek, hogy jó embereket találjanak. A tét óriási: el kell pusztítaniuk a világot, ha nem bukkannak olyan emberekre, akikből még nem veszett ki a jóság.
A szecsuáni jólélek: példázat és JÁTÉK!
A példázat annyi: nem az ember jó vagy rossz - hanem a viszonyok. Másképpen: hogy miként cselekszünk, nem saját természetünk határozza meg, hanem az adott társadalomé.
A példázat azonban nem száraz tandráma, hanem pergő, sokszínű, varázslatos játék. A játék célja: egy embertelen társadalomban a boldogság, a megoldás megtalálása, hogy ne kelljen boldogtalanságban élni!” – olvashatók a színlapon a rendező gondolatai. Ezt a megoldást azonban mind a szerző, mind Csiszár Imre szerint a nézőknek maguknak kell megtalálniuk.
Az előadást januárban még 30-án, februárban pedig 6-án, 9-én, 10-én, 19-én és 20-án is megnézhetik az érdeklődők, minden alkalommal este 7 órától.
Mindent a kertbe! / Miskolci Nemzeti Színház / január 29., 19 óra
Albee drámája egy hétköznapi házasságban élő hétköznapi nőről, aki luxuskurvává válik, önmagában sem sétagalopp, hát még ha ehhez a képlethez hozzávesszük rendezőként Zsótér Sándort. A miskolci előadásban a házaspárt Ullmann Mónika és Rusznák András játsszák, akiknek többek között Dénes Viktor, Voith Ági és Pásztor Pál a partnereik.
Zsótér Sándort kérdeztük az előadásról: „Ebben a fekete vígjátékban egy hétköznapi házaspárt látunk, akik vágynak arra, hogy egy kicsit jobban éljenek. És ez a pici vágy sötét dolgokhoz vezeti az embert. Tulajdonképpen ez egy tanmese: vágyódunk valami után, és vajon mihez kezdünk vele, ha megkapjuk? Hogyan tudjuk jól használni, vagy tudjuk-e egyáltalán? Mit csinálunk, ha előttünk van a vágyott pénz? Olyan ez, mint a mese, amikor kifogjuk az aranyhalat, és kívánhatunk hármat. De mi lenne, ha meg is kapnánk? Akkor lennénk igazán bajban… „
Az előadás a bemutatón túl januárban 30-án, délután 5 órától, illetve februárban 10-én, 11-én, 12-én és 21-én, este 7 órai kezdettel is látható a Miskolci Nemzeti Színház Kamarájában.
Szutyok / Vörösmarty Színház, Székesfehérvár / január 30., 19 óra
Ami néhány évvel ezelőtt még szinte elképzelhetetlen volt, Pintér Béla darabjai egyre-másra jelennek meg különféle, elsősorban vidéki színházak repertoárján. Miután a Parasztopera szinte végigsöpört Magyarországon (csak Mohácsi János maga három városban állította színpadra), most Hargitai Iván Székesfehérváron rendezi meg a Szutyok című darabot.
„A Szutyok nagyon szellemes és vicces darab, miközben egy nehéz témát feszeget, nevezetesen, hogyan működik, illetve nem működik a roma−magyar viszony. (…)Tapasztalataim alapján hallatlanul zavaros és kaotikus benyomások alapján formálnak véleményt a fiatalok erről a kérdésről” – mondja a rendező egy interjúban arról, hogy miért kell és mivel lehet megszólítani a fiatalokat.
Szutyok (próbafotó) - Fotó: Vörösmarty Színház
„Hogy ha egy rendezőnek sikerül elgondolkodtatnia a nézőket, az már előrelépés. Én mindig igyekszem elérni, hogy a gondolkodás felelősségét ne vegyem le a nézőről. Igenis kötelező összezavarni. A görög tragédiák is azt a téveszmét próbálják lerombolni, hogy „én már mindent tudok”. Az embereknek rá kell jönniük arra, hogy milyen hallatlanul szerteágazó és bonyolult a világ” – vallja ugyanitt Hargitai Iván a színház feladatáról.
Az előadás a bemutatót követően februárban 7-én, 9-én, 10-én, 11-én, 14-én, 16-án és 26-án látható a székesfehérvári Vörösmarty Színház Kozák András Stúdiójában, este 7 órától.
Mindegy / Jurányi Ház, Budapest / január 30., 20 óra
Fiatalokról, de talán nem csak fiatalok számára hozott létre egy előadást Widder Kristóf, aki másfél éve az ijesztően hangzó fizikai színházi koreográfus-rendező szakon végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. A Mindegy a III. TITÁNium Színházi Szemle Jurányi-díjas előadása, amelyben Widder Kristóf előadóként Gyöngy Zsuzsával, Horkay Barnabással és Kiss Anikóval dolgozik együtt.
A Mindegy alkotói
„Mindegy. Sokszor használjuk ezt a szót. Pedig soha nem az. Erről fogunk beszélni” – ígérte az előadás kapcsán Gyöngy Zsuzsa.
"Ha azt mondod mindegy, tulajdonképpen önvédelmet gyakorolsz, máskülönben szétfeszítene a tehetetlenség és a düh. Hát, ez egyáltalán nem mindegy" – tette hozzá Kiss Anikó.
Majd Widder Kristóf fűzte hozzá saját gondolatát: „kijövünk az egyetemről. Meg akarjuk váltani a világot. Még nem váltjuk meg. Aztán próbálkozunk megint. Na, ez a nem mindegy.”
Az előadás a bemutatót követően januárban még 31-én, februárban pedig 26-án is látható. Mindkét alkalommal a Jurányi Házban, este 8 órai kezdettel.
