Megújult heti ajánlónkban szeretnénk teljesebb képet adni a hazai színházi életről, ezért a budapestiek mellé minden napra ajánlunk egy vidéki előadást is.

Február 1. (hétfő)

Lear király / Radnóti Színház (19 óra)

Alföldi Róberttel még az előadás főpróbahetén beszélgettünk: „A Learben az érdekel, hogy mi történik, ha valaki magánemberként akar olyat lépni, amit a társadalmi környezete nem tesz lehetővé, mert nem olyan világot élünk. És ez a társadalmi környezet a családot is meghatározza. Lear sem bűntelen, de a pillanatnyi rossz döntése, az érzelmi hisztije miatt, hogy a gyereke egy mondatától bekattan, összedől körülötte a világ. Éppen azért, mert a világ is hisztérikus, és nem tud neki segíteni” – mondta.

Lear király (fotó: Toldy Miklós)

Ezt az összedőlő világot pedig egy asztal jelképezi. „A színpadon nem hiába foglal el központi helyet az ebédlőasztal: Alföldi ezt teszi meg a családi egységet jelképező központi elemmé. Az előadás legelején még összetartja a családot és a bizalmasokat, hercegeket. De amint ez az egység megbomlik, a terítéknek is annyi. A háborús állapotokat is leginkább a vacsoraasztal látványán lehet végigkövetni: a dulakodások, őrjöngések következtében az ünnepi teríték egyre mocskosabb, feldúltabb lesz, a kiborult vörösbor vérrel keveredik az eleinte hófehér terítőn” – írta kritikájában Szabó Zsuzsa.

Az előadás 40-es listánkra is felkerült, érdemes megnézni ezt az asztalbontást!

Piszkavas (Leenane szépe) / Pécsi Harmadik Színház (19 óra)

Martin McDonagh darabja, a szerző több más művéhez hasonlóan, egy kicsi és elzárt, ír faluban játszódik. A harmincas éveiben járó Maureen és édesanyja kapcsolatát, ahogy a Vaknyugat testvérpárja esetében, itt is sok sérelem, konfliktus terheli. „Ha egy előadás közben röhögni kell, s közben fáj az egész, akkor nagy valószínűséggel rólunk szól. Így van ez a Piszkavassal is. A kitűnő alapanyag pontos szereposztással szólal meg a városszéli színházban, s az ír darab annyira a melodramatikus magyar rögvalóságot taglalja, hogy ha kicserélnénk Leenane-t (a darab helyszíne) mondjuk Alsómocsoládra és még néhány apróságot módosítanánk, simán lehetne kortárs magyar szöveg” – írta az előadásról Balogh Róbert. (A fordítás egyébként Parti Nagy Lajos munkája, vagyis ebből a szempontból valóban kortárs magyar szöveg.)

Piszkavas (fotó: Tóth László)

Az előadást Vincze János rendezte, a két főszerepet Bacskó Tünde és Füsti Molnár Éva játssza – utóbbi egy másik McDonagh-darabban, A kripliben is látható a Pécsi Nemzeti Színházban.

Balogh Róbert még azt a kijelentést is megkockáztatta, hogy „Pécsett idén (2015-ben) ennél jobb előadást nem látni.” Lehet vele vitatkozni vagy egyetérteni – de ehhez előbb látni kell a Piszkavasat!

Február 2. (kedd)

A jég / A Proton Színház előadása a Trafóban (21 óra)

Mundruczó Kornél mára már legendássá vált, 2008-as rendezését ritkán lehet látni, mióta kikerült a Nemzeti Színházból és visszakerült a Trafóba, de most itt a lehetőség.

            A jég

Vlagyimir Szorokin regényéből erős, provokatív előadás készült, ahogy Ugrai István írta: „A húsba vágást szinte szó szerint kell érteni ezúttal: A jég sci-fibe oltott antiutópia, naturális eszközöktől sem visszariadó, de erős iróniával fogalmazott alkotás, s a problémafelvetés sem üres frázis itt. Ugyanis ez az előadás nem igazán ad válaszokat, szinte csak kérdéseket vet fel, érzésekkel, érzelmekkel manipulál, nem fél megmutatni azt, hogy nincsen Jó és Rossz (ha egyszer a Szív nevében le lehet paktálni a nácikkal és a kommunistákkal egyaránt), az erőltetett Jóból is válhat rossz (hiszen ha összegyűlt a Szív huszonháromezer testvére, akkor a Föld elpusztul – és ezzel helyreáll a világ rendje), s az ember még abból is képes üzletet csinálni és azt is képes aprópénzre váltani, amit esélye sincsen megérteni. (…) A Mundruczó Kornél rendezte előadás, ha kizárólag – ostoba módon – a felszínt nézzük, felkavaró, botrányos, borzasztó, erkölcstelen, perverz, agresszív. Mindezzel együtt azonban valójában: zseniális.”

Bányavíz / A Szkéné Színház vendégjátéka a Zenthe Ferenc Színházban, Salgótarjánban (19 óra)

A pálinkafőzés szabályai ugyan szigorodtak Magyarországon, a Bányavízben azonban – akárcsak Székely Csaba Bánya-trilógiájának első két részében – továbbra is számolatlanul folynak le a féldecik az erdélyi falu lakóinak torkán. Ezúttal – az orvos és a polgármester után - a bezárt bánya romjain tengődő falu két újabb szereplője áll a középpontban: a pap és a tanító. Szép lassan kiderül, hogy a patriarchális falusi idill mögött hiányok és tragédiák rejlenek, és mindenki valamiféle - legális vagy illegális - szenvedéllyel próbálja megtartani a saját látszólagos egyensúlyát. Nem sok sikerrel. Csizmadia Tibor jól ismeri Székely Csaba világát, hiszen a trilógia mindhárom részét megrendezte, részben állandó szereplőkkel. Ezúttal talán Bozó Andrea a legemlékezetesebb: feledékeny, vaksi, de a szívével nagyon is jól látó papszakácsnéja, Irénke igazi remeklés.    

           Bányavíz (fotó: Mészáros Csaba)

Február 3. (szerda)

Irtás / Szkéné Színház (19 óra)

Ahogy a Forte Társulat másik, nagy sikerű előadásának, A nagy füzetnek, úgy az Irtásnak is az az alapkérdése, hogy mi marad az emberből és az emberi kapcsolatokból a történelem és a politika lelket préselő, gerincet hajlító nyomása alatt? Helen Edmundson drámája a XVII. század közepén, Írországban játszódik, amikor I. Károly kivégzése után Cromwell kiépíti köztársaságnak csúfolt, rövid életű lordprotektorátusát, tragikus időket hozva az otthonaikból elűzött, kitelepített írekre, hogy a földjeikkel jutalmazhassa híveit. Annak ellenére, hogy a hagyományos építkezésű darab végig megmarad ebben a korszakban, és az előadás (r.: Horváth Csaba) tartózkodik minden direkt politizálástól, nem lehet nem a mából nézni. Ego sum via, veritas et vita – éneklik az egymással szemben álló angolok és írek, és hiszik is, hogy kizárólag az ő útjuk, az ő igazságuk és az ő életük az egyetlen helyénvaló. Mint két erdő, amit egy irtás választ el egymástól, mindkettőben farkasok üvöltenek.

(Az előadásfotót Mészáros Csaba készítette.)

Kövek / Hevesi Sándor Színház, Zalaegerszeg (15 óra)

Történet két kamaszfiúról, akik éppen olyanok, mint sok más kamasz: kíváncsiak, szemtelenek, tele indulatokkal és lázadással. De velük megtörténik az, ami szerencsére csak kevesekkel: a meggondolatlanságuk tragédiába fordul. A zalaegerszegi előadást Sztarenki Pál rendezte, a két fiút és a két nyomozót Barsi Márton és Mihály Péter formálja meg. Jelzésszerű térben játszanak, a mozgásnak, gesztusoknak kiemelt szerep jut. Pontos, koncentrált játékuknak hála az előadás az elejétől a végéig lekötötte a felső tagozatos közönséget, akikkel láttuk az előadást. A bemutató után nagy port kavart, hogy az egyik édesanya levélben tiltakozott az előadás ellen, elsősorban a csúnya beszédet kifogásolva. A színház fórumot szervezett, ahol szülők, tanárok és diákok is elmondták, mit gondolnak erről az előadásról és a színház szerepéről a fiatalok életében. De túl a pedagógián – a Kövek jó előadás, érdemes megnézni.

Kövek (fotó: Pezzetta Umberto)

Február 4. (csütörtök)

Alszanak a halak? / Az SZFE vendégjátéka a Miskolci Nemzeti Színházban (10 óra 30 perc)

Prohászka Fanni idén végez a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, a gyakorlóévét pedig Miskolcon tölti. Sőt, már az is tudható, hogy a jövő évadra oda szerződik. Most a miskolciak, a SZEM Fesztiválon megnézhetik abban a monodrámában is, ami eddigi pályafutása legnagyobb kihívását jelentette. Egy tízéves kislányt játszik, aki kisöccse betegségéről és haláláról beszél. Hajnal Márton kollégánk ilyennek látta a játékát: „…nem próbálja látványosan leutánozni egy tízéves gesztusait. Ami a játékát mégis hitelessé, mi több, kifejezetten izgalmassá teszi, az inkább az energia, a végletes érzelmi hullámzás. Gondolatai ugrálnak, magukkal ragadnak, majd hosszú szünetek formájában megpihennek. (…) egy jól megírt dráma, egy erre érzékeny rendező és egy kiváló színészi teljesítmény szerencsés együttállásának lehetünk tanúi.”

            Alszanak a halak? (fotó: Színház- és Filmművészeti Egyetem)

Vakság / A Nézőművészeti Kft. előadása a Katona József Színház Sufnijában (19 óra 15 perc)

Úgy alakult, hogy szerkesztőségünk egyik tagja látta az előadást, egy másik viszont elszalasztotta. Aztán, aki látta, úgy beszélt az előadásról, hogy aki nem, azóta is bánja az elszalasztott alkalmat. Na de majd most!

            Vakság (fotó: Dudás Ernő)

A monodrámát Scherer Péter rendezte és Sárosdi Lilla játssza. Nyulassy Attila kritikája szerint így: „Sárosdi Lilla nem egy szerencsétlen, vagy sajnálatra méltó embert ábrázol, hanem egy olyan nőt, aki nehéz gyerekkora ellenére megőrizte vidámságát, aki bár szinte beleőrül a rák és vak szavak mentén áradó szabad asszociációs tengerbe, aki fejben két személyiségre osztódva vitatkozik önmagával a vakság elfogadásán, és aki komplett élményt nyújtva képes a reklámok életidegenül felhőtlen és álvidám hangsávját élőben megszólaltatni.”

Február 5. (péntek)

Hamlet / Örkény Színház (19 óra)

Van egy kis ország. Nem tényező a világpolitikában. Lehet rajta csodálkozni, lehet sajnálni vagy éppen fejet csóválni az onnan szivárgó hírek hallatán. Hogy békétlenek önmagukkal, hogy vesztik hitelüket, embereiket, jövőjüket. Hogy a politika agyonnyomja a hétköznapokat, és rátelepszik az egész életükre. És vannak stadionjaik, ahová ordítani járnak. Ilyen "Dániát" állít elénk Bagossy László rendezése, amelynek meghatározó eleme Bagossy Levente stadionlelátót formázó díszlete. De, ha megnézik ezt az előadást, nem csak a stadiondíszletre fognak emlékezni, hanem Polgár Csaba Hamletjére is: erre a könnyed, ironikus, okos és szomorú Hamletre. És az utolsó jelenetre: a lelátóról tömegsírba szédült országra.

           Hamlet (fotó: Dudás Ernő)

Kripli Mari / Az Orlai Produkciós Iroda vendégjátéka Jászberényben, a Malom Film-Színházban (18 óra 30 perc)

Jászai Mariból tér lett. Vajon eszébe jut-e néhánynak abból a sok tízezer emberből, aki naponta átutazik rajta, a színésznő is? Lázár Katinak talán nem is a színésznő, hanem az ember, a folytonos érzelmi hullámzásban vergődő asszony volt a fontos, őt kereste a naplójában, leveleiben, más dokumentumokban. Azt a Kripli Marit, aki 60 évesen, egy későn jött szerelem kínlódásai közepette tekint vissza az életére, amelynek során nagyon mélyről nagyon magasra jutott. „Lázár a szívünkbe zárja a karakterét. Makacs, öntelt és végtelenül hiú ez a Jászai, de nehéz nem szeretni. Folyamatosan elbújik egy szerep mögé. Míg azonban a színpadon a szerepet kitalálhatja, eltervezheti, a való életben olyan, mint mi, rögtönöznie kell, gyakran belesül és csak utólag találja meg a megfelelő mondatokat, gesztusokat. Igazi, húsvér hősnő, aki egy tündérmeséhez hasonló módon kikerült a rivaldafénybe”- írta az előadásról Hajnal Márton.   

           Kripli Mari (fotó: Véner Orsolya)

Február 6. (szombat)

Más nem történt / a PanoDráma előadása az Átriumban (19 óra)

Az előadás kiindulópontját egy valós történet adta: Sipos Pál története, akiről kiderült, hogy középiskolai tanárként szexuális abúzusok sorát követte el tanítványai sérelmére. Mindez csak 25 évvel később került nyilvánosságra. A PanoDráma ezúttal nem eredeti dokumentumokat szólaltat meg, hanem fiktív formában dolgozza fel a történetet. (Az író és egyben a rendező is Pass Andrea.)

            Más nem történt (fotó: Berze Zsófia)

„A vibráló, pezsgő cselekményvezetés és a realisztikus párbeszédek magával ragadóak, könnyű ráismerni az egyes gesztusokban az embernek önmagára, akár (néhai) gyerekként, akár felnőttként. Egy-egy jól eltalált helyzet hitelesen és tömören összegzi az általános kapcsolati problémákat. A valószerű gesztusok közé pedig jó érzékkel kerül egy-két szimbolikusabb jelenet, kiemelve egyes konfliktusokat, hangulatokat. A Más nem történt végeredményben pontos képet mutat fel, szórakoztatva figyelmeztet, hogy egy-egy ostoba tabu, bátortalanság vagy elkapkodott szülői következtetés, hogyan vezethet végzetes visszaélésekhez” – írta az előadásról Hajnal Márton.

Házasságon innen és túl / Jászai Mari Színház, Tatabánya (19 óra)

Háy Jánost olvasni nem tartozik az olvasó optimizmus-szintjét növelő tevékenységek közé. Mégis sokan teszik – talán éppen amiatt a torokszorító ismerősségérzet miatt, ami ott van az írásaiban. Hogy (majdnem) minden élet félrecsúszik valahol, és hogy mégis, (majdnem) minden életnek megvan a maga igazsága. A Házasságon innen és túl történeteit monodráma változatban Rátóti Zoltán vitte sikerre, Tatabányán azonban nem ezt a változatot játsszák: a házaspáron kívül ott vannak még mindazok, akik egy házasság és egy válás környékén az életben is feltűnnek: barát és szerető, ügyvéd és pszichológus. Az előadást Hargitai Iván rendezte, a főbb szerepekben Major Melinda, Pálfi Kata, Dévai Balázs, Kaszás Mihály és Schruff Milán látható.

Házasságon innen és túl (fotó: Szvatek Péter - Jászai Mari Színház, Népház

Február 7. (vasárnap)

Macska voltam Londonban / Kolibri Színház (15 óra)

Vannak a kutyások és vannak a macskások. És van az a közös halmaz, ahol szerencsés gazdák szerencsés kutyái és macskái élnek békés egyetértésben. A Macska voltam Londonban ellenben a nagyvárosi, gazdátlan macskák világába kalauzol, az otthonról kivertek vagy az otthont soha meg sem ismerők közé. Akik lehetnének éppenséggel kutyák vagy akár emberek is. Felnőtt fejjel is nehéz némi szívszorulás nélkül nézni ezt az otthontalanságot, amibe a főhős kisfiú csöppen, még ha musical cukorra csepegtetik is. Novák János rendezésében azonban a kalandok sorából álló fejlődés- és felnövéstörténet jól elegyíti a szomorúságot a vidámsággal, az érzelmeket a mozgalmas-verekedős jelenetekkel. A darabot hétéves kortól ajánlják, de a Macska voltam Londonban az a fajta színház, amit a szülők sem fognak unni, és a nagyobb gyerekek is szívesen néznek majd. Hiába, macskák és London – T.S. Eliot óta sikerre ítéltetett párosítás.

            Macska voltam Londonban (fotó: Kolibri Színház)

Az emlékfoltozók / Vaskakas Bábszínház, Győr (11 óra)

Máté Angi mesekönyve két tündérrigólányról szól, akik már évszázadok óta foltozzák mások hiányos emlékeit. És most át kellene adni a tudásukat egy emlékfoltozó gyakornoknak, Akáci Annának. Máté Angi különleges képviselője a kortárs meseirodalomnak, bele lehet szédülni a meséibe, mint egy kútba, és benne marad a hangja az ember fülében. A mesekönyvből Markó Róbert rendezett előadást, akinek nemrég mutatták be A sütemények királynője című vizsgarendezését az Ódry Színpadon. Akkor sem választott könnyű feladatot, és most sem. Azt is érdemes megnézni, ezt is bizonyosan az lesz. Február 7-én mutatják be.