Boross Martin legújabb rendezése ismét a nézői jelenlét tudomásulvételére, az alkotói fantáziavilág és a résztvevői valóság találkozásából megszülető párbeszédre épít.

„Az Etikett egy színpadi természetfilm és divatbemutató. A nézők vendégségbe érkeznek, de abszurd illemtanóra lesz belőle; utazás a koponyánk rejtett, ösztönök uralta zugai körül.

A jegyünket átvettük a check-in pultnál, elhagytuk a tranzitot, elfoglaljuk helyeinket, majd a gép ajtaja bezárul. Egy meglepően őszinte, és meglepően pimasz Pilóta – pontosabban a hangja –, és az ő utasításait követő két utaskísérő lesz idegenvezetőnk egy láthatatlan akarat, egy testetlen rendező furcsa világában, ahol a szobának, a fénynek, egy mozdulatnak, sőt még a gondolatoknak is hangja van. Ez a szoba beszél hozzánk, mi több, instrukciókat ad.

            Etikett / Jurányi Latte

Az utazás során kéjelgés, zabálás, toporzékolás és párviadal útján tanulunk rendesen szorongani, viselkedni, megfelelni – a legnagyobb szintű politikai korrektség és illendőség mellett. Protokolláris viselkedésformák ütköznek meg zsigeri megnyilvánulásokkal, a tapintatos a nyers igazsággal.

Olyan gesztusokkal szembesülünk, amiket nem engedünk meg magunknak, pedig jólesne, vagy annak ellenére megtesszük, hogy nem esik jól. Szeretnénk jók lenni. De a jó nem elég, tökéletesnek kell lenni. Nem elég tökéletesnek lenni, azt meg is kell tudni mutatni.

Hogyan szabadulhatna meg ez a díszes társaság, az utazóközönség a megfelelési kényszer és hétköznapi szerepjátszás, álcák általi bezártság érzettől? A szabadulás útja rögös. Konfliktusokkal, kellemetlenségekkel jár, és népszerűtlen lépések vezetnek a célhoz, ahol őszintén vállalhatjuk magunkat, és nézhetünk utastársaink szemébe.

A két főhősünk mintha egy terrárium üvegén belül létezne. Szavaikat nem halljuk, csak a mozdulataikat látjuk. A hangtalan sírásukat, néma üvöltésüket. De nem maradunk le semmiről, mert a Pilóta gondoskodik rólunk és mindent hallhatóvá tesz számunkra a saját rádiós rendszerén, a nézők fejhallgatóján keresztül. De vajon biztos, hogy mindenki ugyanazt hallja?”

Az előadás – akárcsak más STEREO Akt előadások – egyedi szerzői koncepcióra épül, az előadás struktúrája és szövege az alkotói folyamat alatt alakul ki a résztvevő művészek közreműködésével.

Fotó: Téri Gáspár

A társulat témáiban és formailag is igen eltérő előadásaiban a szemléletmód, alkotói attitűd mutat hasonlóságot: minden munkájukban abból a kérdésből indulnak ki, hogy az előadás során mi fog történni a nézővel. Az interakcióval mint a befogadói élmény mély és intenzív szintjének megvalósulásához szükséges dramaturgiai technikával foglalkoznak.

Hitük szerint a színházi eseménynek a néző nem pusztán szemlélője, hanem aktív vagy passzív résztvevője, megélője. Csak résztvevők vannak, a részvétel lehetősége pedig ajánlat. A STEREO Akt előadásainak tartalmi esszenciája a közönség és az előadók – akár hallgatag – párbeszédéből születik meg.

STEREO Műhely néven a társulat nemrég akció- és alkotóműhelyt indított, hogy a résztvevők megvitassák a körülöttünk zajló társadalmi jelenségeket és reagáljanak is rájuk, illetve teret adjanak közösségi színházi projektek létrehozásának. Az együttgondolkodásra és a közösségteremtésre lehetőséget adó STEREO Műhelybe civilek és művészek egyaránt jelentkezhettek, belőlük alakult ki az az állandó csapat, amelynek tagjai fél éven át aktívan részt vesznek a társulat projektjeiben. A féléves tervek között szerepel a Kézfogó LMBT flashmob ismételt megszervezése, valamint egy GPS-alkalmazás alapú, hajléktalanság iránti érzékenyítő, figyelemfelhívó városi séta és hangjáték előkészítése. Ha a résztvevőknek saját művészi, közösségi vagy egyéb, a workshop szellemiségébe illeszkedő ötlete támad, a társulat azt is felkarolja.

Az előadás premierje február 13-án, este 7 órától lesz a Jurányi Házban. A produkció ezen kívül még február 14-én és március 4-én is megtekinthető ugyanott, szintén este 7 órától.

Forrás: STEREO Akt