Megújult premierajánlónkban nem csak mi beszélünk a bemutatókról, de az alkotókat is megszólaltatjuk.

Az időnk rövid története / ESZME, Vaskakas Bábszínház, Győr / helyszín: Trafó, Budapest / február 12., 18 óra

A cím Stephen Hawking könyvére utal, amelyben a motoros neuronbetegsége következtében egyre nehezebben mozgó elméleti fizikus a világról alkotott, átfogó elképzeléseit fejti ki. Hogy Gimesi Dóra írása mennyiben mond valamit a világról mint olyanról, azt pontosan nem tudni, annyit azonban igen, hogy Az időnk rövid története az öregségről és az elmúlásról szól. És akik Gimesi Dórán kívül ebben a játékban részt vesznek: Hoffer Károly rendezőként és tervezőként, Teszárek Csaba zeneszerzőként és színészként, Andrusko Marcella, Pallai Mara és Szolár Tibor színészként.

Az öreg bábok és a fiatal mozgatók kapcsolata olyan bábszínházi formát képes megteremteni, amelyben az elmúlás fájdalma és az öregkori küzdelmekben rejlő bizarr humor egyaránt megjelenik – olvasható a színlapon. A fiatal alkotók és az előadás témája azt a kérdést is felvetette bennünk, hogy ifjú embereket miért foglalkoztat ennyire az elmúlás. Gimesi Dórát és a frissen Junior Príma-díjat nyert Hoffer Károlyt meg is kérdeztük.

Hoffer Károly: Gimesi Dórival két éve készítjük elő ezt az előadást. Akkor történt, hogy egy hónapon belül veszítettük el a nagymamáinkat, és szükségét éreztük annak, hogy mielőtt felejtenénk a hozzájuk fűződő emlékekből, megörökítsük magunknak, másoknak őket. Hogy két éve megszállottan gyűjtöttünk fotókat, videókat, emlékeket más öregekről is, az meg talán abból fakad, hogy a nehéz kommunikáció ellenére mindig csodálattal töltött el az a rengeteg tapasztalat és bölcsesség, amivel a világ dolgait látják. A legfontosabb érvem pedig a színpadon Teszárek Csaba karaktere, úgy kívülről, mint belülről, aki egy az egyben a Hoffer nagypapám, aki a példaképem.  

Hoffer Károly bábjai

Gimesi Dóra: Az én életemben nagyon fontos szerepet játszottak a nagyszüleim, nekik köszönhetem az irodalom szeretetét, és azt az élményt, hogy történeteket mesélni bárhol, bármikor, bármiről lehet. Mindig is szerettem volna megírni őket, az ő történeteiket. Ez a dolog egyik oldala. A másik, hogy – íróként egyáltalán nem egyedi módon – évek óta gyűjtöm az érdekes embereket, érdekes pillanatokat, és azt vettem észre, hogy a legjobbak mindig idős emberekhez kötődnek. Sűrű, megkapó, emberi pillanatok ezek, amelyekben mindig ott rejlik egy egész történet.

Karival szinte egyszerre vesztettünk el egy-egy nagyszülőt, elkezdtünk erről beszélgetni, és nagyon hamar egyértelmű lett, hogy ezekből az élményeinkből eladást kell csinálnunk.

Egyébként nekem nem is annyira az elmúlásról szól a darab, mint inkább arról, hogy soha nincs késő. Hogy az érzelmeink, a vágyaink idős korunkban is ugyanolyan erősek, legfeljebb a testünk már nem mindig tudja követni a szellem és a szív amplitúdóit. De ezek az amplitúdók attól még ott vannak. 

Hamlet / Katona József Színház, Kecskemét / február 12., 19 óra

Kecskeméten 1972-ben láthatta utoljára a közönség Shakespeare etalonját, akkor Ruszt József legendás rendezésében. Most Rusznyák Gábor veselkedett neki a feladatnak, színpadra állítani az angol szerző talán legismertebb művét, Nádasdy Ádám fordításában. A címszerepet alakító Porogi Ádám mellett a főbb szerepekben Kőszegi Ákost, Bognár Gyöngyvért, Decsi Editet, Kiss Jenőt és Orth Pétert láthatják a nézők.

Hamlet (fotó: Walter Péter)

Porogi Ádám, aki a címszerepet játssza, így látja az előadást, és benne saját szerepét: „A tettetést és a hazugságot igyekszünk körüljárni. Nem tudjuk, mi jó vagy mi rossz, csak gondolunk róla valamit. Az árulások, sunyiságok, gyávaságok rendszere mindenesetre működik. Ha az igazságot hajszolom, könnyen becsavarodok. De mi mást tehetnék? A végeredmény nyolc halott és egy összeomló ország.”

„Azt a piszok nehéz kérdést juttatja eszembe a mű, hogy az élet vagy sors mit vár el tőlem az emberi vaksággal, önzéssel és gyarlósággal szemben. Meg akar tanítani a tűrésre és bölcsességre, vagy ki akarja belőlem hozni a forradalmárt? Nekem kell-e megpróbálnom igazságot szolgáltatni a zsarnokokkal szemben, hisz: "Csak az az igazság győzedelmeskedik, amit mi juttatunk diadalra", ahogy Galilei mondja Brechtnél, vagy a büntetést rá kell bíznom az életre, a gondviselésre és, lehet, hogy sosem tudom meg, gyáva voltam-e vagy csak erősen hívő?” – mondta a készölő előadás kapcsán Orth Péter , aki Laertest alakítja.

We live happily / Pataky Klári Társulat / helyszín: Bethlen Téri Színház / február 13., 19 óra

Van néhány független alkotó, akiknek az előadásaira rendszeres időnként szükségünk lehet. Nekünk Pataky Klára koreográfus az egyik. Új bemutatójában Maday Tímea, Sebők Cintia, Simon Renáta és Bot Ádám táncolnak. Amikor a készülő darabról kérdeztük, Pataky Klára azt mondta, hogy elsősorban érzetekről fog szólni.

We live happily (fotó: Pataky Klára)

„El fog hangzani benne egy idézet, Calderon : Az élet álom című művéből, ami szerintem némileg a darab hangulatát is meghatározza:

Mi az élet? Őrület.
Mi az élet? Hangulat.
Látszat, árnyék, kábulat.
Legfőbb  jói: semmiségek
Mert álom a teljes élet,
Holmi álom álma csak.

A We live happily a táncosokat és engem jelenleg foglalkoztató kérdésekből és a mai kor adta hangulatból indult ki. A "we live happily" akár egy meditációs CD címe is lehetne....boldogságkeresés, utazás, állomások, versenyfutás, life is beautiful, but…”