Megújult premierajánlónkban nem csak mi beszélünk a bemutatókról, de az alkotókat is megszólaltatjuk.

Szentandrásnapi mámor / Terminál Workhouse, Manna Kulturális Egyesület / helyszín: Sanyi és Aranka Színház / február 17., 19 óra

Shakespeare Szentivánéji álom című vígjátékát Dancsecs Ildikó ültette át magyar, falusi környezetbe. Ám ha a tündérek lakta erdő egy falusi kocsma, Puck varázsnedűje egy kisüsti pálinka, akkor a belső lelki folyamatok talán követhetőbbé válnak. Erre tesz kísérletet az előadás – olvasható a színlapon. Az előadás alkotó-szereplői: Gerlits Réka, Bakonyi Alexa / Kálóczi Orsolya, Géczi Zoltán és Molnár Gusztáv. A darab író-dramaturgját kérdeztük arról, hogyan jött létre a falusi szentivánéj.

"Egyáltalán nem úgy indult a munka, hogy elhatároztam, "most pedig írok egy Szentivánéji álom parafrázist." Egyszerűen csak motoszkált a fejemben egy vígjáték története, amely azon túl, hogy megnevettet, rendelkezik más, mélyebb rétegekkel is.  A társulattal sokat ötleteltünk, és végül a kezdeti gondolattól - amely az volt, hogy mutassunk be egy igazi lakodalmas-mulatós komédiát - eljutottunk a Szentivánéji álom négy szerelmesének az összekuszálódott történetéhez. Az alkotómunka folyamán jöttünk rá, mennyi aktualitás van még mindig Shakespeare drámájában."

Szentandrásnapi mámor (próbafotó) - fotó: Zellei Boglárka

"A világ, amelyben a történet játszódik, az a szegény kis falu, amit valahogy mindannyian ismerünk és könnyen el tudunk képzelni - ahol ugyan már van internet, az okos telefon ott lapul a zsebekben, de ezt leszámítva nincs fejlődés, változás az elmúlt évtizedekhez képest.  A szereplők valós figurák, akik a saját kis tragédiáikba bezárva képtelenek kitörni onnan, kivéve azokat a fiatalokat, akik megkísérlik a "szökést a nyugati civilizációba". A fiatalok számára ebben a környezetben nincs jövő, nincs lehetőség egy jobb életre, az idősek tíz körömmel kapaszkodnak azokba hagyományokba, amelyeket mindenáron rá akarnak erőltetni a gyermekeikre; mindeközben hívogató számukra a külföldi élet, egy más országban azonban minden bizonytalan és ismeretlen, és hiányzik az a stabilitás, amelyet azért mégis csak a saját gyökereik jelentenek."

Az előadást a bemutatót követően március 6-án és 30-án is játsszák a Sanyi és Aranka Színházban, minden alkalommal este 7 órától.

Rómeó és Júlia / Csokonai Nemzeti Színház, Debrecen / február 19., 19 óra

Vannak darabok, amelyeket nem kell bemutatni, a két veronai szerelmes története ilyen. Shakespeare drámáját Varró Dániel fordításában Szikszai Rémusz állítja színpadra. Az előadás Júliája Szakács Hajnalka, Rómeója Vecsei Miklós.

Rómeó és Júlia (próbafotó) - fotó: Molnár Péter

Szikszai Rémusz éppen arról beszélt nekünk, hogy ez mennyire nem Verona:
„Egy nagy klasszikust megcsinálni mindig kihívás. Amikor újra és újra elolvastam a darabot, kerestem, hogy mi az, ami engem érdekel a hihetetlen fellángoláson túl. Gyönyörű benne az idő rövidsége, és elgondolkodtató a közeg, amelyben megszületik: a gyűlölet közege. Ha száz emberből százat megkérdezünk, mindenki a szerelem mellett fog voksolni, aztán kimegy az utcára, és fejbe vágja a másikat gyűlöletből.

A debreceni társaság nagyon-nagyon jó. Iszonyatosan erős fiatal színészek, ezért mélységeket, árnyalatokat lehet megfogalmazni ebben a tisztaságban, ami a darabbeli fiatalok sajátja.

Azt szeretném, ha a nézők magukra ismernének. Elgondolkoznának azon, hogy Debrecenben ezelőtt egy hónappal öngyilkos lett két gyerek egy katolikus gimnáziumban, és mi mindannyian, ahelyett hogy azt mondanánk, hogy álljon meg a menet, és dolgozzunk magunkon, lássuk, mi vesz körül minket, s tegyünk azért, hogy ez ne történhessen meg, mit teszünk? Mutogatunk egymásra, meghallgatjuk a rádióban a híreket, azt mondjuk, hogy Jaj Istenem!, lekopogjuk, hogy szerencsére nem a mi gyerekünkkel történt meg a tragédia, és elfelejtjük a dolgot.

Az is érdekel, hogy mi érint még meg minket. Van-e még egyáltalán közösség? Egy színházi közönség nekem közösség, mert együtt hatódnak meg, együtt nevetnek. És ha csak három percre is, de közösen elgondolkoznak valamin, akkor lehet, hogy egy grammal jobb lesz a világ, arra a három percre. Vagy utána hátha valódi kíváncsisággal kérdezik meg a gyereküktől: Hogy vagy? Egy héten csak egyszer másképp, mint egyébként. ”

Vecsei Miklós Rómeó szerepéről és a szerephez való viszonyáról mesélt:
„Van három-négy olyan szerep, amivel nagyon szerettem volna ’találkozni’ a pályám első éveiben. Rómeó az egyik. Sok közös dolog van bennünk Rómeóval, és olyan gyönyörű íve van a szerepnek, hogy egy egész életet le lehet élni benne.

(A próbafotón hátul Vecsei Miklós, elől a rendező, Szikszai Rémusz látható. A felvételt Molnár Péter készítette.)

Hálás vagyok Rémusznak azért, hogy az első perctől kezdve nem kell mást játszanom, mint ami vagyok. Bennem keresi Rómeót és nem fordítva. Szerencsés helyzet, hogy egy ilyen végletekig fűtött darabot épp egy színész-rendező állít színpadra, mert nagyon pontosan tud segíteni abban, hogy honnan fogalmazzak, hol keresgéljek.

Van itt párhuzam a Liliomfival, amivel legutóbb foglalkoztam. Én ott sem generációs szakadékot éreztem, hanem embereket, akik még hisznek a láthatatlanban, és akik már nem. A 80 éves nagypapámról tudom, hogy lehetne Rómeó, mert hisz benne, és vannak, akiknek egyszerűen nem számít az, amit már nem látnak.

Valóban ilyen az élet, egyik pillanatról másikra történnek dolgok, sokszor ilyen végletesen. Azért is szeretem, mert nagyon tiszta ez a darab, és minden pillanata iszonyatosan igaz. Nincs benne semmi álszenteskedés, és minden lehetőséget megad egy színésznek, hogy igazán mélyen adja magát.”

Az előadást februárban 20-án, 23-án, 24-én, 26-án, 27-én és 29-én is játsszák a Csokonai Nemzeti Színházban, minden alkalommal este 7 órai kezdettel.

Férfivallomások / Sanyi és Aranka Színház / február 19., 19 óra

Az Alberto Moravia, Viktor Jerofejev, Camilo José Cela műveiből, tudományos cikkekből és dalokból összeállított irodalmi est a férfiszerepek, sztereotípiák és a testi szükségletek kérdéskörét járja körül a férfiak legnemesebb szervén keresztül – tudhatjuk meg a színlapból. És a „legnemesebb szerven” a péniszt kell értenünk, valószínűleg ezért is van a 16-os korhatár. Az estet Selmeczi Bea rendezi, előadói Bán János, Menszátor Héresz Attila, Mohai Tamás és Miklós Marcell.

Férfivallomások (próbafotó)

Izlandon 1997-ben nyitotta meg kapuit a világ első és máig egyedülálló, kizárólag hímtagokat bemutató múzeuma, ahol a sziget valamennyi emlőse képviselteti magát. Vagyis csak majdnem minden emlőse: egy faj ugyanis hiányzott. A gyűjtemény az emberi szerv nélkül csonka. Ti odaajándékoznátok a péniszeteket egy múzeumnak? – teszi fel a kérdést az előadás.

Az est március 10-én, este 7 órától is látható a Sanyi és Aranka Színházban.

A salemi boszorkányok / Jászai Mari Színház, Népház, Tatabánya / február 20., 19 óra

Valamiért úgy tűnik, hogy a kor, amiben élünk, előhívja a társadalmi hisztéria és a boszorkányperek témáját. A Vígszínház után nem sokkal Tatabányán is színpadra kerül Arthur Miller drámája a Salem városában a XVII. században lezajlott eseményekről.

Az előadás alkotói, Rába Roland rendező és Róbert Júlia dramaturg vezették fel az előadást:
„A 17. század végi gyarmati Amerikában, a Massachusetts állambeli Salem városában, pár fiatal lány több környékbelit is megvádolt azzal, hogy rontást tettek rájuk és megbabonázták őket, tehát nyilvánvalóan a Sátánnal szövetségben álló boszorkányok. A perek tizenkilenc ember felakasztásával, egy agyonzúzásával és sokak bebörtönzésével zárultak.

(A képen Reich Dániel fotója látható.)

A történészek máig sem tudják pontosan, hogy minek hatására kezdtek el a tizenéves lányok vádaskodni.

Egyesek szerint hatással lehetett rájuk, hogy a kis közösség szerény körülmények között élt a hideg új-angliai télben, rettegve az indián betörésektől. A telepesek nem tudták feldolgozni az indiánoktól sorozatban elszenvedett vereségeket, valamint szeretteik elvesztését. A boszorkányság magyarázatot adott az őket ért háborús veszteségekre.

Vannak, akik úgy gondolják, hogy Salem környékén abban az évben az anyarozs nevű kártevő pusztított. Egy gabonaparazita, amely az érett gabonakalászban, a virágok helyén fejlődik. Ez okozza a Szent Antal tüze nevű betegséget, amely látomásokat okoz. A betegségbe eső, rohamot kapott lányok mind ugyanazt a kenyeret ették, tehát a gombafertőzésen átesett rozs elfogyasztása után a testükben felhalmozódott jelentékeny hallucinogén anyag hatására kezdték üldözni a boszorkánysággal vádolt asszonyokat.

Arthur Miller drámaírónak is megvan a maga válasza erre a kérdésre.  Ahogy nekünk is, és reméljük, el is tudjuk mesélni…”

Az előadás februárban még 26-án és 27-én, márciusban 4-én, 5-én, 11-én, 25-én és 31-én látható a tatabányai Jászai Mari Színházban.

Triangulum avagy száz ördög közt három szentek / Mesebolt Bábszínház, Szombathely / február 21., 10 óra

Balla Zsófia verses meséje a lovagkorban játszódik szentek és sárkányölő hősök korában. A 4 éves kortól ajánlott bábelőadás tervezője Szász Zsolt, rendezője Kovács Petra Eszter. Az előadás üzenetét a következőképpen fogalmazza meg a színlap: … senki sem születik szentnek, s a jóságot, az emberek, az állatok és a világ felé való odafordulásunkat nekünk magunknak kell kiharcolnunk.

Balla Zsófiát kérdeztük a mese és az előadás szövegének a létrejöttéről:
„A kilencvenes években együtt dolgoztam a nagyszerű Kovács Ildikó rendezővel : a Pinocchió-előadás betétverseit írtam meg. A Triangulumot is az ő elképzelése és megrendelése hívta életre, eredeti alakjában Szent Cecíliáról szólt az első jelenet. Ez a mostani változatból kimarad és helyette a Szent Márton- jelenet szerepel, amelyet a Szombathelyi Bábszínház rendelésére írtam.

A darab - az általam megírt formában - nem kisgyerekeknek szól, hanem 6-12 éveseknek és persze felnőtteknek is. Mindaz, amit eredetileg el akartam benne mondani, az együttérzésről, a mély hitről, a világ megóvásáról, a gyengék védelmezéséről, a szerénységről és a kapzsiság elutasításáról, az emberek egyenlőségéről Isten előtt - az a mostani változatból meglehetősen hiányzik, hiszen ezt a rendező és a dramaturg alakította apró gyermekek számára kalandos mesévé. Igyekeztem az ördög figurájában egy kis humort csempészni az ellentmondás és a kísértés szelleme mellé.

Bízom a rendezőben, remélem, a mostani változat is elnyeri a közönség figyelmét és szeretetét.”

Triangulum (próbafotó) - fotó: Trifusz Ádám

Kovács Petra Eszter rendező:
"Szent Márton évben Szombathelyen ezen a darabon dolgozni - boldog dolog. (Csodatevő Szent Márton Savariában született, a hagyomány szerint a mostani Szent Márton-templom a szülőháza felett áll – a szerk.). Az eredeti darabban nem szerepelt Szent Márton, a mi kérésünkre írt Balla Zsófia még egy jelenetet a szombathelyi szentről, így egy igazán különleges előadás születik."

Takács Dániel zeneszerző, színész is elmondta gondolatait az előadásról és az ahhoz fűződő viszonyáról:
„Színészként és zeneszerzőként is különleges színházi pillanatnak tartom, ha egy szakrális témával foglalkozhatok. Ezáltal több szempontból is nagy a felelősség. A legfőbb kérdés azt hiszem csakis az, hogy mit jelenthet számunkra ma e három emberi történet. Ezt mindenképpen  szem előtt kell tartani, hiszen az előadás elsősorban a bábszínház bérletes nézői számára készül, akik életük egyik legérzékenyebb korszakát élik.

Zeneszerzői szempontból kivételes helyzetben vagyok, két kiváló szombathelyi zenész, Berki Antal és Völgyi Attila kísérik majd az előadást. A feladatom megtalálni a kapcsolatot az archaikus megszólalás és a színházi helyzetek által felkínált lehetőségek között. Kihívást jelentenek Balla Zsófia versei is - csakúgy, mint minden dalszöveg - abból a szempontból, hogy hogyan tudom megfejteni a zenében a szöveg értelmét.”

Az előadás februárban 22-én, 23-án, 24-én, 25-én, 26-án, 28-án és 29-én is látható Szombathelyen a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban.