Bajomi Nagy György harmadjára szerepel a Thália Humorfesztiválon. Ennek apropóján kérdeztük szerepeiről és a színpadi humor működéséről.

Ön szerint mi kellhet a nézőnek, hogy nevessen, hogyan tudja ezt egy színész elérni?

Először is egy jó darab kell hozzá. Én vért izzadhatok, ha az anyag rossz. Ha van egy jó darab és egy jó rendező, akkor szerintem lehetetlen elrontani.

Tavaly A hülyéje szombathelyi változatával nyert különdíjat a Thália Humorfesztiválon. Hogy emlékszik vissza erre az előadásra?

Kalandos úton kerültem bele. Eredetileg Mohácsi János Parasztoperájában szerepeltem volna. Hiába bizonygattam a Mohának, hogy én nem tudok énekelni, míg az első próbán be nem bizonyítottam neki. Ezután egyből le is cseréltek. Orosz Robi barátom játszotta volna a szerepemet A hülyéjében, de végül ő lett a Parasztoperában, én pedig ebben az előadásban. Nagyon szerettük, az enyém is nagyon jó szerep volt, mondjuk ez majdnem az összes szerepről elmondható benne. Sikeres darab, tipikus ódivatú vígjátéki elemek vannak benne, mint a megcsalás vagy a félreértések. Ezt a nézők általában nagyon szeretik, ezáltal mi, színészek is. Mértani pontossággal kimért darab, minden poén fel van benne építve, és ha viszonylag jól játszunk, akkor ezek be is jönnek.

                     A hülyéje - Bajomi Nagy György (fotó: Mészáros Zsolt / Weöres Sándor Színház)

Feydeau-nál fontos ez a fajta pontosság. Milyen színészi kihívásokat lát egy bohózat főszerepében?

Nem látok benne más kihívást, mint egy drámai szerepben. Csak pontosnak kell lenni, érteni kell, hogy miről szól. A szituációt kell eljátszani, és hogyha az jól sikerül, akkor szeretni fogja a néző.

Az idei Finito előadásban, ami a Pinceszínházban megy, mi jelentette a legnagyobb nehézséget?

A nehézség az volt benne, hogy ez egy verses szöveg, rímekbe szedve, ezért pontosan kell mondani. A prózában, ha egy kicsit máshogy mondok valamit, akkor azt a néző nem veszi észre. Egy verses szöveget amúgy is nehezebb élővé tenni, mint egy egyszerű prózát. Nagyon szeretjük játszani, nagyon jó baráti csapat jött össze. Soós Péter lett most a művészeti vezető a Pinceszínházban, ő nekem nagyon régi jó barátom, együtt voltunk katonák is, főiskolára is együtt jártunk. Ő rendezte a Tűzvonalban című sorozatot a Pajer Robival, Pécsen és Szombathelyen is rendezett engem, és most ő hívott erre a szerepre. Az előadást Tasnádi Csaba rendezte, akivel főiskolás koromban dolgoztam, benne voltam a nyíregyházi vizsgarendezésében, ami szintén egy Feydeau-darab volt.

Finito - Felhőfi-Kiss László, Bajomi Nagy György (fotó: Somfai Sándor)

Sikeres előadás a szombathelyi Vitéz Mihály is.

Ez eddigi életem legjobb szerepe, egy kelet-európai III. Richárd. A drámát Székely Csaba írta a szombathelyi színház drámapályázatára. Hál'istennek Béres Attila engem választott a szerepre. De Béres nélkül, Székely Csaba nélkül, meg a társulat nélkül nem lehetett volna ilyen jó. Hiába bohóckodok, hogy én vagyok a király, ha ők nem játsszák el, hogy én vagyok a király.

Több helyen játszották már, volt a POSzT-on és a Városmajorban is a nyáron. Látott valamilyen különbséget az egyes előadások nézői reakcióiban?

Nem nagyon volt különbség, mindenhol szerették a nézők. Az volt a nehézség, hogy ez az előadás kamaraszínházra lett kitalálva. Pécsen is és a Városmajorban is nagy a színpad, nem tudunk közel játszani a nézőkhöz. Van egy jelenetem, amikor jacuzziban ülök. Ezt a Városmajorban, ami ráadásul szabadtéri színpad is, víz nélkül kellett megcsinálnunk, mert mindenki be volt mikroportozva, és a vízzel ezt nem lehetett összeegyeztetni.

            Vitéz Mihály - Bajomi Nagy György (fotó: Büki László / MTI)

Ön milyen előadásokat, vígjátékokat néz szívesen, mint néző?

Mohácsi előadásokat, én főleg azokat szeretem. Ha nem vagyok benne, akkor is. Most kezdjük el próbálni vele A falu rosszát, már várjuk nagyon. Egyébként is a cinikus humort kedvelem, de magamon is tudok nevetni, és szívesen nevetek ki másokat is.

2013-ban is járt a Humorfesztiválon, a szintén szombathelyi Szentivánéji álommal. Ha lehet mondani, ide nevetni jönnek a nézők. Van-e Önökben plusz kötelességérzet a nevettetésre?

Akárhogy is nézzük, ez egy verseny, és ha már elindulunk, akkor szeretnénk nyerni valamit. Ez mindenképpen ad egy pluszt. Meg hát reméljük, hogy lesznek kritikusok, hátha írnak valami jót. Avagy rosszat.

Kapcsolódó

A humor fesztiválja a Tháliában
Józsa Imre:"Egy komikus szerep mögött is be lehet mutatni a drámát."
Beszélgetés Lantos Anikóval, a Humorfesztivál igazgatójával