Istenítélet harmadszor, Bérczes László zsinórban negyedszer, újra Vidnyánszky-Alföldi. A POSzT programjának különlegességeiből szemezgettünk.

Tegnap nyilvánosságra került a 2016-os Pécsi Országos Színházi Találkozó versenyprogramja. A következő hetekben-hónapokban biztosan sok vélemény és elemzés jelenik majd meg a kiválasztott előadásokról, a meglepetésekről és a vélten vagy valóban méltatlanul mellőzött produkciókról, és júniusban mi is részletesen foglalkozunk majd a fesztivállal. Először azonban lássunk hét gyorsan szembeszökő érdekességet a válogatással kapcsolatban.

Párbaj és családi ebéd

A Nemzeti Színház 2013-as viharos igazgatóváltását követően először „találkozhat” a POSzT-on egy Alföldi- (Lear király – kritikánk itt) és egy Vidnyánszky-rendezés (Don Quijote – kritikánk itt). Korábban már mindkét alkotó elnyerte a fesztivál fődíját: Alföldi Róbert a Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból című előadásával aratott sikert 2011-ben, Vidnyánszky Attila pedig tavaly, minimum vitatható előzményeket követően tarolt a díjkiosztón az Isten ostorával.

Liliomfi (fotó: Budaörsi Latinovits Színház - Borovi Dániel)

A Nemzeti Színház igazgatójára azonban nem csak párbaj, hanem családi találkozó is várhat a fesztiválon, hiszen fia, ifjabb Vidnyánszky Attila rendezése, a budaörsi Latinovits Színházban bemutatott Liliomfi (kritikánk itt, interjúnk itt) is lehetőséget kap arra, hogy megméresse magát a versenyprogramban. Így a POSzT története során először versenyezhet egymással apa és fia rendezése.

Majdnem határon belül

A hat fővárosi, nyolc vidéki, illetve egy fővárosi-vidéki koprodukció (A gát, kritikánk itt) mellett idén mindössze egy határon túli magyar bemutató, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Vízkereszt vagy amire vágytok című előadása (r.: Bocsárdi László, kritikánk itt) utazhat Pécsre. Figyelemreméltó azonban több vidéki város eredménye: többéves mellőzést követően a kecskeméti Katona József Színház rögtön két előadással tér vissza a POSzT-ra, a házigazda Pécset pedig két különböző színház egy-egy bemutatója képviseli majd a versenyben.

Nem függetlenül

Az idei versenyprogramban mindössze egy független előadás, A te országod (Forte Társulat) kapott helyet. Tény, hogy a független szféra legismertebb alkotói közül vannak, akik idén nem igazán jöhettek szóba: Mundruczó Kornél ugyan például egy szcenírozott koncertet rendezett itthon az elmúlt évben, hagyományos színházi előadást azonban nem, illetve Pintér Béla Fácántánca (kritikánk itt) sem sikerült annyira, hogy a két évvel ezelőtti Titkainkhoz hasonló felháborodás kísérje a távolmaradását. Hiányzók azért akadnak. A Forte ugyanis A mi országunkon túl is erős évet tudhat maga mögött a Szkénében látható Bűn és bűnhődés és Kohlhaas révén, és a Schilling Árpád által rendezett A harag napja (kritikánk itt) az évad egyik legfontosabb, ugyanakkor kétségtelenül erősen aktuálpolitikai hangvételű előadása, szintén gyengének találtatott a válogatók szemében. A kiemelkedő független előadások között mindenképpen említést érdemel az Ernelláék Farkaséknál is a Maladype Színháztól.

A te országod (fotó: Mónus Márton)

Színház az egész világirodalom

A műfaji sokszínűség idén sem lesz erős oldala a POSzT-nak: színházi nevelési előadás idén sem kapott helyet, és a nagyzenekaros daraboknak sem kell leutaztatniuk a vonósokat vagy a dobszettet. Sőt, a hagyományos értelemben vett szórakoztató műveket is csak az árnyaltabb Liliomfi, a Tartuffe és a Tóték képviselik, miközben egyik sem kizárólag szórakoztatni akar.

Jóval sokszínűbb a kép, ha a művek és szerzők listáját tekintjük át: görög dráma ugyan nincs, de a kora újkori Don Quijotétől két kortárs magyar drámáig (A te országod – kritikánk itt, Az Olaszliszkai – kritikánk itt) széles a skála.

Noha tavalyelőtt nem választottak ki Shakespeare-darabot, és az örkényes Hamlet kiválásával tavaly sem szerepelt a versenyprogramban, aligha nagy meglepetés, hogy idén két műve is (Lear király, Vízkereszt vagy amire vágytok) a válogatás része. Az talán meglepőbb, hogy a színházi alapanyagként vitatott megítélésű huszadik századi amerikai drámák közül négy is meghívást kapott: a Tizenkét dühös ember és a Mohácsi-testvérek Miller-átirata mellett Tennessee Williams két darabja is. A vágy villamosát a hazai pécsiek interpretálásában láthatjuk majd – kritikusunk szerint „pontos, korrekt, bár kevéssé revelatív értelmezésben”, a Macska a forró bádogtetőn Ambrus Mária, Ungár Júlia és Zsótér Sándor által átdolgozott és részlegesen magyarított változatát pedig a kecskemétiek viszik Pécsre. A vágy villamosa egyébként is kifejezetten POSzT-kompatibilis darabnak tűnik, hiszen öt év alatt immár harmadszor kerül be a versenyprogramba.

Lear király (fotó: Toldy Miklós)

A jóból nem árt meg a sok

A tizenhat versenyelőadás színészei közül (jelen állás szerint) mindössze ketten lépnek színpadra két különböző produkcióban. Szarvas József a két Nemzeti Színházhoz köthető előadásban (Don Quijote, A gát) lesz látható, a Színház- és Filmművészeti Egyetem idén végzős színészhallgatója, Szabó Sebestyén László (interjúnk vele itt) pedig a Liliomfi címszerepe mellett az Örkény István Színház előadásában, A Bernhardi-ügyben is megmutathatja magát a pécsi közönségnek.

Az alkotók közül többen is részt vettek két-két előadás előkészítésében – bár idén nincs olyan rendező, aki két versenyprodukciót is jegyez. Cziegler Balázs díszleteit láthatjuk A gátban és Az olaszliszkaiban is, Benedek Mari pedig A te országod és a Macska a forró bádogtetőn jelmezeit is megtervezte.

Pécsre hazajárók

A Vaknyugat (2013), a Bányavakság (2014) és a Szigorúan ellenőrzött vonatok (2015) után idén A gát is meghívást kapott, így immár sorozatban negyedszer kerül be Bérczes László valamelyik kaposvári (vagy részben kaposvári) rendezése a versenyprogramba. Mohácsi János és Rusznyák Gábor pedig zsinórban harmadik éve térnek vissza rendezőként a fesztiválra. Rusznyák ráadásul mindhárom évben más és más vidéki színházban színpadra állított előadásával (két éve a miskolci A tanítónővel, tavaly a debreceni Mester és Margaritával, idén a kecskeméti Tótékkal) tér vissza Pécsre.

(Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a tavalyi bojkott miatt a meghívott Mohácsi-rendezés, az e föld befogad avagy SZÁMODRA HELY végül a versenyprogramon kívül került színpadra.)

Istenítélet harmadszor

Aligha érte meglepetésként az alkotókat, hogy elkezdhetik szervezni az Istenítélet (Vígszínház) méretes díszleteinek Pécsre szállítását, hiszen Mohácsi János már harmadszor állította színpadra Arthur Miller A salemi boszorkányok című darabját, amelyet testvérével, Mohácsi Istvánnal dolgoztak át, és az előadás kétszer már tarolt is. 2009-ben a Pécsi Nemzeti Színház hozta el vele a POSzT fődíját, a POSzT előtti időkben, 1997-ben pedig a Csiky Gergely Színházban színpadra állított változat nyerte el az Országos Színházi Találkozó legjobb előadásának szóló elismerést. Kritikusunk véleménye a legújabb rendezésről: „Az, amit a Vígszínházban látunk, minden szempontból és a legjobb értelmében véve: színház.” (kritikánk itt). Meglesz a harmadik elismerés is?

Istenítélet (fotó: Szalontai Ábel)

+1. Akiket nem láthatunk majd

Idén is több versenyprogramba várt hiányzót említhetünk meg, mint például a már korábban szóba került A harag napja vagy a kifejezetten erős évet produkáló szombathelyi Weöres Sándor Színház, ám két távolmaradóra azért felkaptuk a fejünket. Noha a Miskolci Nemzeti Színház az elmúlt három évben rendszeres vendége volt a POSzT versenyprogramjának, idén nem került be a legjobbak közé – minden bizonnyal a tavalyi igazgatóváltást követő átmeneti évnek köszönhetően. Bár születtek erős előadások a borsodi megyeszékhelyen, mint például a nagyon aktuális, ám kissé steril Pillantás a hídról (kritikánk itt), vagy a Zsótér Sándor által rendezett Mindent a kertbe! (kritikánk itt), ugyanakkor ezek mellőzése nem ad komoly okot a felhördülésre.

Megítélésünk szerint a másik legjelentősebb távolmaradó a sokak által az egyik legkiválóbb magyar műhelynek tartott Újvidéki Színház. Ők, miután két évvel ezelőtt az Opera Ultima című előadásukkal megnyerték a POSzT fődíját, majd tavaly a kisebb vihart kavart Bánk bánjuk is sikeresen szerepelt, idén nem mutathatják meg magukat Pécsett.