Második alkalommal szerveznek MOnodráma és STúdiószínházi FESZTivált Tatabányán. A március 17-én startoló MOST FESZT előtt Juhász Károlyt, a színház produkciós vezetőjét kérdeztük. 

Először is gratulálok ahhoz, hogy a Tartuffe-öt, Szikszai Rémusz rendezését beválogatták a Pécsi Országos Színházi Találkozó versenyprogramjába.

Nagy öröm ez a színháznak, jó időben és jó energiákkal született meg az előadás, és a hír időzítése is szerencsés, mert úgy látjuk, ahogy a MOST FESZT, a POSzT-os szereplés is azt igazolja vissza, hogy a szakmai munkában is igyekszünk következetesen építkezni.

Juhász Károly (fotó: Szvatek Péter — Jászai Mari Színház, Népház)

Amikor tavaly beszélgettünk, 0. évnek, a tapasztalatszerzés időszakának nevezte az első fesztivált. Milyen jó és rossz tapasztalatokat hozott?

Rosszat szerencsére nem. Úgy tűnik, az, hogy összesen nyolc előadást (négy monodrámát és négy stúdiószínházi előadást) mutatunk be a fesztivál négy napja alatt, technikailag kivitelezhető, és a közönség kapacitását sem lépi túl. Elsősorban ugyanis a tatabányai közönségre építünk, őket szeretnénk megszólítani, fontos, hogy a magukénak érezzék ezt a fesztivált. Egyedül a válogatás módján változtattunk. Felkértük a színházakat, hogy jelöljenek előadásokat, és érkezett is több mint negyven javaslat. Ezeket személyesen vagy DVD-n végignéztük, és így válogattunk ki nyolc előadást. Gondolkodtunk azon is, hogy legyen egy 0. nap, díszvendéggel, de végül úgy döntöttünk, hogy inkább a versenyprogramra fókuszálunk.

Milyen szempontok szerint válogattak?

Először is voltak sajnos technikai korlátok. Bizonyos előadások annyira egy adott helyszínre épülnek, hogy nem tudtuk volna a nagyszínpadunkon kialakított játéktérbe áthelyezni őket. Sok határon túli előadást is javasoltak, ezeknél anyagi korlátaink voltak, pedig az első fesztivál kapcsán meghatározott célkitűzéseinkhez híven idén is kiemelt szempont volt, hogy rájuk, a vidéki és a független társulatokra hangsúlyosan figyeljünk, hiszen ők általában kevesebb megmutatkozási lehetőséget kapnak. Hogy most összességében több budapesti előadás szerepel a programban, annak az az oka, hogy a független társulatok túlnyomó része (mint a programba bekerült Tünet Együttes vagy a FÜGE Egyesület) Budapesten működik. A határon túliakat a temesvári színház és a Szabadkai Népszínház, a vidékieket pedig a kecskemétiek és a budaörsi színház képviseli.

Egyasszony - Tenki Réka (fotó: Takács Attila)

Az előadásokat nézve feltűnő, hogy közülük több is tabutémákat, traumákat jár körbe. Volt valamilyen tematikus szempontja a válogatásnak?

Nem volt ilyen, de valahogy, ha nem is tudatosan, a kollektív szubjektivitásunk mégis oda vezetett, hogy több előadásban jelen vannak a tabuk, a kibeszéletlen családi vagy éppen társadalmi traumák. Mint a családi erőszak és egy gyermek elvesztése az Egyasszonyban, a holokauszt a Sóvirágban vagy a halál az Alszanak a halak?-ban. Lehet, hogy azért van ez így, mert több előadás készül mostanában ezekről a témákról, talán azért, mert a közönség és mi is fogékonyabbak vagyunk rájuk. Tavaly azt tapasztaltuk, hogy a közönség nagyon jól fogadta a hasonló, érzékenyebb témákat körüljáró előadásokat, ezt a vonalat próbáltuk meg folytatni. Emellett a szakmai minőség volt a fő szempont. Voltak persze dilemmáink, például olyankor, ha kimagasló színészi alakítást láttunk egy nem teljesen kiforrott előadásban, végül arra jutottunk, hogy előadásokban kell gondolkodnunk. Reméljük, hogy ez a válogatás valahol reprezentálja az egész évadot, már ami ezt a két műfajt, a monodrámát és a stúdiószínházi előadásokat illeti.

Az idén is lesznek kísérőprogramok?   

Igen, az előadások után szervezünk közönségtalálkozókat. Szerette a közönség tavaly ezeket a beszélgetéseket, sokat kérdeztek, igényelték, hogy az előadáson felvetődő gondolataikat, dilemmáikat kibeszélhessék magukból. Emlékezetes például, hogy a transzneműséggel foglalkozó Kéjpart után milyen élénk, jó beszélgetés alakult ki. Az alkotók is szívesen vettek részt ezeken a találkozókon. Március 19-én, szombaton tartunk egy fesztiválnapot, jazz koncerttel és gasztroprogrammal – borokkal, sajtokkal és különleges csemegékkel várjuk a nézőket egy MOST Kóstolóra.

            Alszanak a halak? - Prohászka Fanni (fotó: Színház- és Filmművészeti Egyetem)

Milyen az érdeklődés? Fogynak a jegyek?  

Már most látszik, hogy az idén többen - kétszer annyian - jönnek majd, mint tavaly. Néhány előadásra lehet már csak jegyet kapni, és sok bérletet is eladtunk. Fontos szempont volt, hogy ne emeljünk árat, maradtunk az 1.500 ft-os jegyáraknál, hogy megfizethető legyen a helyieknek a belépő. A közönségünk 85 %-a tatabányai, sokan már tavaly itt voltak, de vannak új érdeklődők is. Fontosnak tartottuk, hogy minél több felületen megjelenjen a fesztivál, bizonyára ez is vonzotta a látogatókat. 

Tavaly még csak a város támogatta a fesztivált. Az idén máshonnan is kaptak támogatást?

Tatabánya idén is támogatott minket, valamint az MMA-tól is kiemelt támogatást kaptunk. Az viszont nehezen érthető számunkra, hogy az NKA Kulturális Fesztiválok Kollégiumától nem kaptunk egy fillért sem, amikor más, a kultúrához alig köthető fesztiválokat támogatnak. A határon túli színházak meghívásához kaptunk csak NKA-pénzt. És ahogy tavaly, idén is vannak szponzoraink.

A zsűriben a Magyar Színházi Társaság (Szőcs Artur), a Teátrumi Társaság (Szűcs Gábor), az MMA (Pregitzer Fruzsina) és a Színházi Kritikusok Céhe (Stuber Andrea) képviselteti magát. Úgy tűnik, törekedtek a kiegyensúlyozottságra.

Nem feltétlenül a kiegyensúlyozottság miatt kértük fel ezeket a szervezeteket, hogy javasoljanak zsűritagokat, hanem azért, mert ők rendelkeznek olyan tagsággal, hogy a színházi szakmát reprezentálandó, megfelelő szakembereket tudjanak küldeni. Ez a megoldás tavaly is jól működött, a zsűritagok nagyon pozitívan, támogatóan álltak hozzá a fesztiválhoz.

Macska a forró bádogtetőn (fotó: Walter Péter)

Végül hadd kérdezzem a színház idei évadáról is egy kicsit. Még egy bemutató, Az öngyilkos van hátra, a Tartuffe sikeréről tudunk, de mi a helyzet a többi darabbal?

A közönség jól fogadta az eddigi bemutatókat, és mi is elégedettek vagyunk. Az évad utolsó bemutatója, Erdman Öngyilkos című darabja igazi komédiai hangot üt meg, kellő szatírával fűszerezve, amit eddigi tapasztalataink alapján jól ért a közönségünk.

Nagyon erős a színház gyermekeknek kínált választéka, annak köszönhetően, hogy a legjobbak közé tartozó hazai műhelyekkel működnek együtt. 

Keressük a minőségi, új hangot megütő produkciókat, így a Stúdió K-val, a Vaskakas Bábszínházzal és a Ciróka Bábszínházzal is együtt dolgoztunk. Szakmai sikereket is hozott a Kolozsi Angéla által rendezett Kutyafül, macskakő, egérút, – jövőre is játszani fogjuk mert sok felkérést kaptunk. Angéla nagy örömünkre újra dolgozik nálunk. A Vaskakas Bábszínházzal ismét közös munkában gondolkodunk. Az új eszközökkel és kifejezésmóddal dolgozó előadások elfogadásáért a hagyományos gyerekszínházhoz szokott pedagógusokkal néha meg kell küzdenünk. Ezt a szemléletváltást segítik a színház olyan kezdeményezései is, melyben a gyerekeket és tanáraikat színházi nevelési foglalkozások keretében hozzuk közelebb a színház világához, kifejezésmódjához. Ebben a munkában évek óta partnereink a Kerekasztal Társulás és a Kontraszt Műhely. Segítségükkel egészen az alsó tagozatos korosztálytól a középiskolás korosztályig bezárólag tartunk színházra nevelő foglalkozásokat.

Turbuly Lilla

A részletek a fesztivál honlapján érhetőek el.