Az előadás témája szűken véve a pályakezdő színészek helyzete, de valójában az egész fiatal generáció útkeresése, és kilépésük a munkaerőpiacra.
Március 19-én, este 8 órakor mutatjuk be a Miközben ezt a címet olvassák, mi magunkról beszélünk című előadásunkat a Trafóban. Majd 20-án és 21-én is látható lesz ugyanott, délután 6 órától.
Horváth Márk, Eke Angéla, Horváth Alexandra (próbafotó) - Fotó: Szántói Lilla
A 7óra7 rendszeresen közöl végzős színművészetis hallgatókkal interjúkat – egy évvel ezelőtt engem is megkérdeztek. Egy fiatalember számára, aki még óvatos, és fél, hogy bárkit megsért, vagy igyekszik érdekeseket mondani, vagy szimpatikusnak látszani, egy ilyen interjú nagy kérdés és téthelyzet. Annak idején én is számos alkalommal átjavítottam, pontosítottam a saját szövegemet – arra gondolva, hogy ezzel most az egész szakmának üzenek. Nem tudom, hogy hányan olvasták el, de az biztos, hogy az egész szakmához nem jutottam el vele, sőt, még az ismerőseimhez sem, mert egy éve töröltem magam a Facebook-ról.
Ma egy fiatalnak sokkal nehezebb szem előtt lennie – túl nagy a verseny, túl sokan vagyunk. Nem tud ennyi embert eltartani a piac – a múlt rendszerben a Főiskola után mindenki kapott munkát, továbbá a színházigazgatók és rendezők maguktól jártak az Ódry Színpadra előadásokat nézni – ma már könyörögni kell nekik, hogy jöjjenek el. És a nézők is: maguktól töltötték meg a színműs vizsgák nézőterét – ma, ha nem marketingelünk egy előadást, ha nem osztjuk meg százszor, nem adunk húsz interjút, nem járunk el bulikba mondani embereknek, hogy gyertek el, akkor elvesztünk. Nem vagyunk. Senkik vagyunk.
Tarr Judit, Rétfalvi Tamás (próbafotó) - Fotó: Szántói Lilla
Kornis Mihály azt mondta nekem: „Nem akarom elvenni minden illúziódat, de nehogy azt hidd, hogy attól csinálsz valamit, hogy azt sokan megnézik. Bizonyos értelemben igen, tehát egzisztenciális, anyagi értelemben igen. De abban az értelemben, ahogy én gondolkodom: ha jelen tudsz lenni, függetlenül attól, hogy azt hányan látják, és valami olyasmit tudsz tenni, ami a jelenben hat, függetlenül attól, hogy hány emberre, ha az jelentős hatás, akkor az kiszámíthatatlan, hogy milyen következményekkel jár.”
Mi most kísérletet teszünk arra, hogy a kornisi értelemben jelen legyünk. A saját történeteinket meséljük el, többek között a Színművészeti Egyetemről, a pályakezdésről és a rendszerről. A hatását nem lehet előre megsaccolni. A mi felelősségünk csak annyi, hogy őszinték legyünk.
Kelemen Kristóf
Eke Angéla (próbafotó) - Fotó: Szántói Lilla
Szereplők: Eke Angéla, Horváth Alexandra, Horváth Márk, Rétfalvi Tamás, Tarr Judit
Látvány: Pázmány Virág
Dramaturg: Nagy Orsolya
Rendezőasszisztens: Totobé Anita
Szervezés: Vajdai Veronika
Produkciós vezető: Antal Klaudia
Rendező: Kelemen Kristóf
Külön köszönet:
Ascher Tamás, Békés Itala, Bodolay Géza, Farkas Zsuzsa, Hámori Ildikó, Jákfalvi Magdolna, Karinthy Márton, Kornis Mihály, Lengyel György, Maros Gábor, Nánay István, Székhelyi József, Várday Zoltán, Zsámbéki Gábor, Zsolnai Júlia.
