A székesfehérvári színház - a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében - a Jurányiban tartja a darab magyarországi ősbemutatóját.

Robert Musil a XX. század egyik meghatározó írója. Proust: Az eltűnt idő nyomában, Joyce: Ulysses és Musil: A tulajdonságok nélküli ember című regényei korunk posztmodern művészetének szellemi alappillérei. Musil életében egyetlen darabot írt, A rajongókat, amelynek irodalmi értéke legjobb prózáinak szintjén mozog. 1920-ban, Berlinben volt az ősbemutatója, azt követően főleg német nyelvterületen játszották, ahol mindig a legrangosabb színházaknál (Schaubühne, Burgtheater), színészek és rendezők bravúrdarabjának számított. Magyarországon soha nem mutatták be, noha Győrffy Miklós fordítása 1993-ban jelent meg a Színház mellékletében.  A Vörösmarty Színház  most  úgy gondolta, hogy elérkezett az idő, hogy a magyar közönség is megismerje ezt a kivételes szellemi izgalmat tartogató művet.

A rajongók - Lábodi Ádám, Törőcsik Franciska, Varga Lili  (fotó: Horváth Gábor)

A darab egy jómódú polgári család villájában játszódik. Főhőse két házaspár, ahol a nők testvérek. Az idősebb testvér házába beállít a húga a szeretőjével, akiket a húg férje rajtakapott, és most menekülniük kell. Hosszú diskurzus és lelki tusa kezdődik a két nő között arról, hogy mi a helyes: visszamenni a házasságba, vagy inkább elmerülni az ismeretlen szerelemben? Közben telnek a napok, és a fiatal lány nővére és szeretője között váratlan, és egyre elementárisabb erejű vonzalom alakul ki, majd a nővér megszökik húga szeretőjével. Ekkor a nővér elhagyott férje bevallja a magára maradt lánynak, hogy házasságuk tulajdonképpen csőd volt, mert ő valójában belé volt szerelmes, csak nem volt bátorsága bevallani. Kiderül, hogy évekkel korábbi rejtett érzelmeik közösek voltak. Ennek ellenére a fiatal lány nem él ezzel az új lehetőséggel, hanem váratlanul elmenekül. Merre visz az útja? Az öngyilkosságba? A szabadságba? A darab Musil nagyregényeihez hasonlóan talányos nyitottságban hagyja a történet végét. A lelki életük csapdáiba ragadt figurák groteszk helyzetkomikuma a darab egyik jellegzetessége.  

A rendező, Szikora János e különleges és kifinomult világ kosztümeinek megalkotására Zoób Katit kérte fel. A divattervezőnő így beszélt a feladatról: "Tamara de Lempicka világát idézte fel bennem A rajongók története. Festészete hatásosan megfogalmazza a korszak  ikonikus figuráinak jellemvonásait, általa látni lehet  az új szépségeszményt, fanyar humorral és dús allegóriákkal. Ő indította el a gondolataimat, és a húszas évek illusztratív képzőművészete segítségével építettem fel a szereplők öltözékeit a különböző jellemekre. A húszas években kezdődő minimalizmusban látszólag minden nagyon egyszerű, de mégis komplikált és kifinomultan ravasz lesz. (...) A jelmeztervezés tudatos és ösztönös folyamat egyszerre, mert mindenhez alkalmazkodni kell: íróhoz, rendezőhöz, színészekhez, színpadképhez, számtalan inspirációhoz."

A rajongók  - Varga Lili (fotó: Horváth Gábor)

Az egyik főszereplő, Lábodi Ádám így látja a drámát:

"Az egymás közti viszonyok tiszták, de Musil súlyos gondolatokat fogalmaz meg a világról, a létezésről, kapcsolatokról, és hogy milyen problémáik vannak azoknak az embereknek, akiknek tulajdonképpen nincsenek kézzelfogható gondjaik. Egészségesek, okosak, szépek, fiatalok, dúsgazdagok, kifinomultak. Minden adva van egy boldog élethez, de ők elkövetik azt a hibát, hogy csak elmélkednek, és közben elfelejtenek élni." 

A főszerepekben Lábodi Ádám mellett Törőcsik Franciskát, Varga Lilit, Andrássy Mátét, Egyed Attilát, Kuna Károlyt és Kerkay Ritát láthatja a közönség.

Az előadást, a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében három alkalommal játsszák a Jurányi Inkubátorházban: április 14-én, 15-én és május 11-én, mindhárom alkalommal 19 órai kezdettel.