Melyik színháznak van a legtöbb Facebook-kedvelője? Melyik a legaktívabb a legnagyobb közösségi oldalon? Milyen posztok kapják a legtöbb lájkot? Sok más mellett ez is kiderül cikkünkből.
A közösségi média egyre fontosabb szerepet tölt be életünkben, a Facebook pedig – legalábbis a világ nyugati felén – megkerülhetetlenné vált. A politikai pártoktól kezdve a különböző gyártó és szolgáltató vállalatokon keresztül a média és a kultúra résztvevőiig ma már muszáj mindennek és mindenkinek megjelennie a legnagyobb közösségi felületen, ha el akarja érni a szavazókat, vevőket, nézőket vagy olvasókat. Ezen belül a fizetett hirdetések csak egy töredékét teszik ki az elérés eszközeinek; a legfontosabb platformot az egyes szereplők saját fb-oldalai jelentik, amelyeket lájkolva a fogyasztó folyamatosan értesülhet az újabb és újabb termékekről és szolgáltatásokról.
Budapesti Operettszínház
Nincs ez másként a magyar színházi világban sem. A hazai és határon túli teátrumok számára már csak azért is fontos felületet jelent a közösségi média, mert egy-két kivételtől eltekintve nem áll rendelkezésükre megfelelő összeg, hogy nézőiket hagyományos hirdetési csatornákon – utcai plakát, televíziós vagy online reklám, fizetett újsághirdetés stb. – érjék el. Persze a Facebook számukra sem elsősorban az új nézők megnyerésének, sokkal inkább a már meglévő és az oldalukat kedvelő nézők megtartásának és előadásaikra csalogatásának eszköze.
A kedvelők száma alapján a három dobogós színház a Budapesti Operettszínház a maga kiemelkedő, 75 ezres táborával; őt több tízezer lájkolóval lemaradva követi a másik nagy zenés színház, a Madách, 49 ezres Facebook-közösséggel; a bronzérmes, egyben a legkedveltebb prózai színház pedig a belvárosi Pesti Színházat is magában foglaló Vígszínház 48 ezer kedvelővel. A negyedik helyen újra zenés színház kapott helyet, jelesül a Magyar Állami Operaház, az ötödik helyet pedig az ország vezető művészszínháza, a budapesti Katona József Színház foglalja el a maga 30 ezres táborával.
A hatodik és a hetedik helyen egy-egy szórakoztató magánszínház, a Centrál és a Játékszín áll. A színház mellett koncerteket, kiállításokat, kortárs táncot és újcirkuszt is rendszeresen játszó összművészeti befogadóhely, a Trafó Kortárs Művészetek Háza a nyolcadik helyet fogta meg a maga 25 ezer kedvelőjével. A kilencedik a szintén leginkább szórakoztató darabokat játszó Thália Színház 21 ezres Facebook-közönséggel. A top10-be befért még a Nemzeti Színház a maga 17 ezer kedvelőjével. Az első tíz helyen nem meglepő módon csak budapesti színház, és a Trafó kivételével csak saját repertoárral és társulattal rendelkező kőszínház található (a Játékszínnek ugyan nincs állandó társulata, de van egy megszokott színészgárdája).
Nemzeti Színház (fotó: Toldy Miklós)
A második tízben már jóval vegyesebb képet kapunk: itt helyet kapott két vidéki színház, két független társulat és két független befogadóhely is. A tizenegyedik helyet a Katona utáni legnépszerűbb művészszínház, az Örkény Színház csípte el majdnem 15 ezer kedvelővel. A tizenkettedik az alig néhány éve megnyitott Átrium Film-Színház, amely valószínűleg a Kultúrbrigáddal közös, népszerű Alföldi-előadásoknak (Vaknyugat, Igenis, miniszterelnök úr!, Őrült nők ketrece, Makbett) és Pintér Béla sikerdarabjainak, mindenekelőtt az ide költözött Parasztoperának köszönheti 12 ezres kedvelői bázisát. Ha már Pintér Béla, ő és társulata a lista tizenhatodik helyét foglalja el, de a lájkolók száma alapján nem ők a legnépszerűbb független műhely, hanem a Krétakör, amely persze már régóta nem csak színházként, hanem erős társadalmi és politikai elkötelezettségű alapítványként működik, lassan egy évtizede önálló társulat nélkül. Mindazonáltal Schilling Árpád így is évente kijön egy új krétakörös produkcióval, legutóbb például a magyar egészségügyet pellengérre állító A harag napjával.
A vidéki színházak versenyében aranyérmes a Pécsi Nemzeti Színház: ők több mint 13 ezer kedvelővel a tizenkettedik helyet foglalták el. A Miskolci Nemzeti Színház 11 ezres közönséggel a tizenötödik. A húszas listára pont nem fért fel a Szolnoki Szigligeti Színház a maga 10 ezer kedvelőjével. Bekerült viszont a magát élményszínházként meghatározó RAM Colosseum és három másik fővárosi teátrum: a Szkéné, a József Attila és a Radnóti Miklós Színház.
A határon túli magyar színházak majdnem mindegyike megjelenik a közösségi médiában is, bár a 10 ezres kedvelői számot egyikük sem éri el. Képzeletbeli dobogójukon a Komáromi Jókai Színház, a nagyváradi Szigligeti Színház és a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház áll. A függetlenek versenyében Schillinget és Pintér Bélát Mundruczó Kornél követi: a főleg a Trafóban feltűnő Proton Színház 6700 feletti kedvelőt tudhat magáénak. A független befogadóhelyek közül az Átriumot és Szkénét a Jurányi Inkubátorház követi, amely 9600-as táborával már a bűvös tízezrest súrolja.
A legtöbb Facebook-kedvelővel rendelkező színházak és társulatok (adatfelvétel: 2016. április 13.)
Az egyes színházak és társulatok Facebook-aktivitása jelentős eltéréseket mutat: a napi többszöri posztolástól a havonta néhányig mindenre találunk példát. A posztok jellege is sokszínű: egyesek csak előadásaik Facebook-eseményeit osztják meg szorgalmasan, mások a sajtómegjelenéseiket posztolják ki, megint mások a kulisszák mögé engedik pillantani kedvelőiket, olykor egy-egy próbafolyamat állomásait is végigkísérve. Művészetileg ez utóbbiak a legérdekesebbek, a lájkvadászatban mégsem ezek állnak az élen, hanem a – nevezzük így – bulvármegjelenések. A Vígszínház például rendszeresen köszönti oldalán a társulat éppen születésnapos művészeit, kép- és videóriportban is beszámolva az ünnepelt előadás utáni felköszöntéséről – a több száz felfelé mutató hüvelykujj garantált. A legkedveltebb posztok egyébként is azok, ahol egy-egy színészről esik szó, kivált, ha több ismert színész is van a társulatban.
Gyakran kukkant a kulisszák mögé a szintén sok híres társulati taggal és vendégművésszel büszkélkedő Centrál Színház oldala is, amely rendszeresen közöl próbanaplókat a születőben lévő bemutatókról, a próbák bulvárosabb részleteire koncentrálva. Születésnaposaikat ők is precízen követik, és olykor-olykor megosztják egy-egy előadás két szereplőjének egymásról mondott véleményét, de szívesen gyűjtenek össze előadásaikról szóló nézői kommenteket is. A Nemzeti Színház ugyancsak tele van ismert színészekkel, és nyomon is követi a róluk szóló megjelenéseket. A Nemzeti a csak a Facebook-oldalán közzétett nézői nyereményjátékokkal is növelni kívánja mind az oldal, mind a színház látogatottságát. Sok színház követi rendszeresen Facebook-oldalán sajtómegjelenéseit – felsorolást tartani nem is érdemes. Kritikákat ellenben jóval ritkábban osztanak meg, és ha igen, akkor is többnyire a dicsérő bírálatokat. Ezt persze nem lehet felróni nekik, lévén becsalogatni, nem pedig elüldözni akarják közönségüket.
Vígszínház
Az összes színház közül talán a Vígszínház fejti ki a legaktívabb és legsokszínűbb Facebook-tevékenységet, naponta több poszttal, a bulvártól a komoly tartalmakig mindenfélét megosztva. A nagyon aktívak közé tartozik még a Centrál, az Operaház, a Nemzeti vagy az Örkény, a vidékiek közül Miskolc és Szombathely, a határon túl pedig Kolozsvár. Az aktivitás és a kedvelők száma között nem mutatható ki összefüggés: a toronymagasan vezető Operettszínház például megelégszik heti néhányszori posztolással, a második legnépszerűbb vidéki színház, a szolnoki pedig átlagban hetente egyszer tesz közzé újabb anyagot Facebook-oldalán. Az aktivitás és a kedvelők gyarapodása között viszont igen: a január 24-i, első adatfelvételünk óta a nagyon aktív Vígszínház és Centrál Színház 6, illetve 3 ezer fővel növelte táborát; előbbi ilyen ütemben haladva hamarosan megelőzi a lagymatagon posztolgató Madáchot, utóbbi pedig két és fél hónap alatt két helyet ugrott előre, így lett a hatodik legkedveltebb Facebook-oldalú színház.
Különösen aktívaknak számítanak a független befogadóhelyek és produkciós irodák: a Trafó, az Átrium, a Szkéné, a Jurányi, a FÜGE, az Orlai Produkció vagy a MU Színház legalább napi egy, de inkább több megosztással jelenik meg, miközben a független társulatok inkább csak heti néhányszori megjelenéssel rukkolnak elő. Ennek oka az lehet, hogy egy független társulat havonta párszor játszik csak, egy befogadószínháznak viszont naponta meg kell töltenie a termeit.
Egyetlen recept nincs: ahány színház, annyi szokás – mondhatnánk. A Facebook önmagában nem tesz csodát, de bolondság lenne nem élni a közönséghez való eljutásnak ezzel az egyszerű, ámde annál közvetlenebb és gyorsabb lehetőségével. És a legtöbb magyar színház él is vele.
