Hét előadás azoknak, akik nem hiszik, hogy kötelező olvasmányból magával ragadó színházi élmény születhet. És persze azoknak is, akik elhiszik.  

Tóték (Örkény István Színház)

Ha abszurd, akkor Örkény, ha Örkény, akkor Örkény Színház! A Mácsai Pál vezette intézmény magas színvonalon gondozza névadója életművét: a Macskajáték és az igazgató által előadott, életrajzi alapú monodráma, az Azt meséld el, Pista! mellett helyet kap a repertoárban a szerző talán legismertebb műve, a Tóték is. A színmű helyett az eredeti kisregényen alapuló előadás kifogástalanul jeleníti meg Örkény abszurd világát – már csak a regényből egy az egyben átvett mondatoknak köszönhetően is, a karaktereiket öltönyben-nyakkendőben vagy épp estélyiben megjelenítő színészek ritka összehangoltan és egymásra figyelve játszanak. Nem véletlen, hogy a nézőtéren mindig sok a középiskolás és egyetemista - ez az előadás fiatalosan szól a fiatalokhoz.

           Tóték – Csuja Imre, Takács Nóra Diána, Ficza István, Pogány Judit, Epres Attila (fotó: Dudás Ernő)

Rómeó és Júlia (Budaörsi Latinovits Színház)

A tragikus shakespeare-i love story sokunk számára ma már kissé túl szentimentális, hogy azt ne mondjuk, giccses, ami főleg a tizenéves fiúkat rettentheti el olvasásától vagy megnézésétől. Berzsenyi Bellaagh Ádám rendező viszont a mába helyezte a történetet, izgalmas koreográfiával téve látványossá, Bud Spencer-filmeket idéző tömegverekedésekkel vagy éppen diszkóban játszódó Capulet-bállal. A fiatal szerepeket színműs vagy nemrég a Színműn végzett fiatalok játsszák, Júlia szerepében Zsigmond Emőkével, akiért már önmagában is érdemes megnézni a leginkább a gimnazista közönséget megcélzó előadást.   

Rómeó és Júlia -Székely B. Miklós, Zsigmond Emőke (fotó: Borovi Dániel / Budaörsi Latinovits Színház)

Hamlet (Örkény István Színház)

Vannak uralkodók, akik saját stadionjuk VIP-páholyában érzik magukat a legjobban. Így van ezzel a magy… akarom mondani a dán király is, aki egész udvartartását a lelátóra vezényli, és ott intézi a politika ügyes-bajos dolgait. Éppen a Norvégia elleni, mindent eldöntő meccsre készülődnek, amikor a kissé zakkant unokaöcs-királyfinak eszébe jut bosszút állni apja haláláért, és jó néhány cselt bevetve végül a királyi kaput célozza meg…  Bagossy László rendező következetesen és izgalmasan viszi végig a stadionba helyezett Hamlet ötletét, kiválóan elegyítve tragikumot és humort. Polgár Csaba Hamletként, Znamenák István Claudiusként, Für Anikó Gertrudként és nem utolsó sorban Csuja Imre Poloniusként színészi játékuk legjavát mutatják. Jól emészthető, mégis mélyre ásó előadás az eredmény, amely elsősorban a fiatalokhoz hozza közel Shakespeare drámáját. 

           Hamlet – Novkov Máté, Polgár Csaba, Für Anikó, Znamenák István; fent: Ficza István, Vajda Milán (fotó: Dudás Ernő)

Mario és a varázsló (Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház)

Bagossy László rendezése új nézőpontból közelít Thomas Mann történetéhez. A Cipolla alakjára összpontosító feldolgozás helyett az előadás a közösség felelősségére, a kisváros lakóinak viselkedésére, a kívülállókkal szembeni előítéleteikre, türelmetlenségükre koncentrál. Mindehhez a rendező egy olyan formát választott, ami a nézők számára közvetlenül átélhetővé, saját bőrükön megtapasztalhatóvá teszi a közösség véleményformáló, magába szippantó vagy éppen kirekesztő működését. Cipolla előadását ugyanis valós időben, az olasz kisváros lakóival együtt nézzük: velük tolongunk a színház előterében, mellénk ülnek a cirkuszi sátorrá átalakított nézőtéren, hallgathatjuk, ahogy egymással tréfálkoznak, és magunkra is érthetjük, amikor az idegeneket szidják. Cipolla (Scherer Péter) itt ügyes szemfényvesztő, aki játszik az emberekkel, éles szemmel tapint rá a gyengéikre, közben élvezi saját hatalmát és azt, ahogy a közösséget manipulálja. Az eredmény egy mozgalmas, izgalmas, a mára minden erőltetettség nélkül ráolvasható előadás.

          Mario és a varázsló - Scherer Péter (középen) (fotó: Szlovák Judit)

Ady / Petőfi (Nézőművészeti Kft. – Manna Kulturális Egyesület)

Arról, hogy hogyan lehet a diákokkal egy életre megutáltatni a költészetet, és ezzel megfosztani őket az élet megélésének ettől a fontos és egyedi módjától, Tóth Krisztina írt nemrégiben egy tárcát, Verset állva címmel, amelyben egy hideglelős iskolai felolvasás „élményét” idézte fel. Ha tanárként, szülőként éppen az ellenkező eredményt szeretnék elérni, vigyék el a tanítványaikat erre az előadásra!

          Ady / Petőfi - Kovács Krisztián, Katona László (fotó: Böjte Ági)

Itt ugyanis a költészetet a mindennapok részeként kezelik, nem pedig valamiféle holt nyelvként, aminek a tananyag rezervátumában a helye. Scherer Péter rendezése nagy vonalakban végigköveti Ady (Katona László) és Petőfi (Kovács Krisztián) életútját, csak itt szívbe markoló és húsba vágó lesz az, ami a tankönyvben száraz adat, legyen szó Petőfi Zoltánka születéséről vagy a segesvári ütközetről. De sokat lehet nevetni is, azon, hogy udvarolnak egymás szavába vágva, versekkel, hogyan (nem) látja őket az utókor, mit hámoz ki a horoszkópjukból az asztrológus, milyen trükkökkel próbálja megúszni a feleletet belőlük a rossz tanuló, hogyan választaná a híres költő helyett inkább a híres pálinkát a zilahi földi, és mi lesz abból, ha a Petőfi-sorok Aranyra váltanak, vagy a Befordultam a konyhára A fekete zongorával keveredik.

(De van egy lehetséges mellékhatás is, amit nem titkolhatunk: a diáklányok jó eséllyel beleszeretnek ebbe a Petőfibe.)

Sirály (Katona József Színház, Budapest)

Csehovról nehéz levakarni a középiskolában, hogy unalmas. Hosszú, gyakran szándékosan felszínes párbeszédek, kevés akció, nehezebb átadni a lényegét, mint Shakespeare kirobbanó, nagyszabású érzelmeinek és a huszadik század szédítő káoszának. Ascher Tamás a Katonához méltó előadást rendezett: engedi érvényesülni a kiváló színészeket, akik átgondolt gesztusaikban átélhetővé teszik, mi zajlik a felszín alatt. Ascher rendezése nem formabontó és nem aktualizál, mindamellett (és talán éppen ezért) tökéletesen alkalmas arra, hogy kedvet csináljon Csehov beleérző és tragikus szemléletű befogadásához.

Sirály - Nagy Ervin, Fullajtár Andrea, Ötvös András (fotó: Horváth Judit)

Tartuffe (Jászai Mari Színház, Tatabánya)

Moliere kötelezője már drámatörténetként is dráma, de minimum korrajz.  Az álszentséget erősen savas közegbe helyező darab miatt az egyház kiátkozással fenyegette a szerzőt, és végül a különféle érdekek és befolyások eredőjeként Moliere-t a szöveg átírására kényszerítették. Az így született, az uralkodó kegyéből fakadó happy end helyére Parti Nagy Lajos átiratában, még az Örkény Színház felkérésére, egy vitriolos befejezés került.
Szikszai Rémusz Tatabányán a tőle megszokott rejtvényes és helyenként meghökkentő díszletekkel és kellékekkel hoz játékba egy vegytiszta társadalmi szatírát. És hogy vegytiszta alatt ne élettől elrugaszkodott klisékre vagy fejben lejátszott ideákra gondoljunk, arról a kiváló színészi alakítások gondoskodnak. A tatabányai Tartuffe gondtalan gondolkodás hús-vér gondolatokkal. Kötelezően szabadon választott.

Tartuffe - Megyeri Zoltán, Crespo Rodrigo (fotó: Szvatek Péter - Jászai Mari Színház, Népház)