Premierajánlónkban nem csak mi beszélünk a bemutatókról, de az alkotókat is megszólaltatjuk.

Pillanatfelvétel / Lepkegyűjtő Produkció, Átrium Film-Színház / helyszín: Átrium Film-Színház / május 6., 19 óra

Ez a Lepkegyűjtő Produkció második munkája, az első A lepkegyűjtő című előadásuk volt, amely jelenleg is fut  a Centrál Színházban. A Pillanatfelvétel Brooklynban játszódik, napjainkban. A főszereplőnő, Sarah (Pokorny Lia) elismert, sikeres, jó nevű fotóriporter, aki az iraki háborúból való tudósítás során súlyos balesetet szenved. A darab róla, párjáról, Jamesről (Bereczki Zoltán), közeli barátjukról, Richardról (Seress Zoltán) és annak ifjú szerelméről, Mandyről (Földes Eszter) szól. Donald Margulies, hat éve a Broadway-n  bemutatott darabját, Zöldi Gergely fordításában Horgas Ádám állítja színpadra.

Pillanatfelvétel (próbafotó) - Pokorny Lia

Pokorny Lia mesélt a fotózásról és a balesetekkel kapcsolatos kiszolgáltatottság érzéséről:

Szoktál fotózni a magánéletedben is? És ha igen, akkor mobillal, vagy profi géppel?

Imádok fotózni, nincsen igazi fényképezőgépem, de a telefonommal is csodás képeket készítek. Rendszeresen fotózom a környezetem, a természetet és a kisfiamat. De nagyon büszke vagyok, mert egyszer Bereczki Zoliról is készítettem egy sorozatot, és a közösségi oldalán rekordot döntött a kedvelése.

Hogy bírod amikor Téged fotóznak?

Mostanában volt szerencsém néhány nagyszerű fotózáson részt venni. És őszintén szólva roppantul élveztem. De melyik nő ne lenne boldog, ha kisminkelve, szép frizurával, gyönyörű ruhákban, szuper környezetben olyan profik fotóznák, mint például Viszlay Márk, aki az elmúlt időben több sorozatot készített rólam. Egyébként Ö segített, hogy mint fotós is hiteles legyek. Tőle tanultam, hogyan kell fogni a kamerát,  és mit is kell kezdeni az optikával. 

Volt már eltörve bármelyik testrészed? Ha igen, akkor mennyire érezted magad kiszolgáltatottnak a gyógyulás ideje alatt?

Volt, a csuklóm. Igazából türelmetlen voltam, nagyon szerettem volna, ha gyorsabban gyógyul. Alapvetően azért feltaláltam magam, rájöttem mennyi mindent meg lehet csinálni egy kézzel.

Pillanatfelvétel (próbafotó) - Bereczki Zoltán, Pokorny Lia

Bereczki Zoltán az írásról és a szerepéről is mesélt:

A darabban egy háborús tudósító újságírót alakítasz. Ha volna lehetőséged és időd arra, hogy írjál egy cikket, miről írnál?

Zenérő vagy színházról. Igazából ezekkel foglalkozom, ebben vagyok otthon. Michael Jacksonról például akár egy egész könyvet meg tudnék írni, annyit olvastam róla.

A Lepkegyűjtő című darabban is főszerepet alakítasz. Melyik szerep megformálása nehezebb számodra?

Más mind a kettő. Nem lehet kiemelni egyiket sem. Itt nagyon sok szöveget kellett megtanulnom, igazából életem legtöbb szövegét. Kínlódtam is vele sokat. Horgas Ádámmal pedig már összeszokott csapat vagyunk, fantasztikusan visz végig a próbafolyamaton, együtt hozzunk létre a karaktert, sokat elemzünk, szóval inkább élvezetes a munka.

Engedetlenek / KB35 Társulat / helyszín: Mu Színház / május 6., 19 óra

Az Inárcson működő amatőrszínházi társulat már többször is bebizonyította, hogy minimum megállják a helyüket a profikkal való összehasonlításban – jelentsen bármit is a profi ebben az esetben. Ezúttal Lope de Vega Fuente Ovejuna című drámáját viszik színre Perényi Balázs rendezésében, közösségi színházként. Perényi Balázs válaszolt a kérdéseinkre.

Miért éppen Lope de Vegához nyúltatok? 

Mert remekmű, és mégsem játsszák nálunk. Mert "Egészen Schiller Vilmosáig nincs még egy remekműve a drámatörténetnek, amely ilyen erővel és ilyen szemléletesen magát a népet tenné meg főhőssé" (Hegedűs Géza), és azóta is kevés hasonlóan erős drámát írtak egy (civil)közösségről. Mert közösségi létet, közös alkotást kíván a dráma, s így optimális kihívás az inárcsi társulatnak.

KB35 Társulat - Inárcs

Mi foglalkoztat titeket  ebben a darabban? 

Meddig terjed a hatalom? Mire jogosít? Milyen jogai, lehetőségei vannak az elszenvedőinek? Mikor és mi módon lehet a hatalmasokkal felbontani a szerződést, a társadalmit, ha ők már régen nem tartják be a rájuk vonatkozó pontokat? Meg lehet-e szólaltatni a dráma magával ragadó pátoszát és szenvedélyességét a mindent átható szkepszis és a totális irónia korában. Ironikus korszakban élünk, amikor a múlt már leszerepelt, értékei, hitei, ideái kiürültek, az élhető jövő, a megoldás még csak nem is sejlik fel, s ami látszik belőle, az se biztató. Érdemes-e cselekedni? Lehet-e cselekedni félelem nélkül, vagyis félelmen túl, elkötelezetten, sőt hősiesen. 

Hogyan kell elképzelnünk azt a fajta közösségi  alkotómunkát, ami rátok annyira jellemző?

Közösségi alkotás, Inárcson, Pesten itt-ott, ahol lehetett, hetente egyszer vagy többször munka után, nehezen egyeztetve. Szakvizsgához, szakdolgozat íráshoz, hétvégi, külföldi munkákhoz, esküvőhöz, más csapatok (amelyekbe meghívtak inárcsi játszót), vagy tagok által vezetett más csoportok bemutatóihoz igazodva, Közösen gondolkodtunk, néztünk filmet, készítettünk kiselőadást, feldolgozó foglalkozást egymásnak korról, vagy a drámában felvetett problémákról. Együtt dolgoztunk, bárki mondhatta és mondta is a javaslatait, a megoldásokat megbeszéltük, megvitattuk. A próbafolyamattal is vizsgáltuk a Fuente Ovejuna fő témáját, a közösségi létet. 

Az előadás a bemutató másnapján, május 7-én is látható a Mu Színházban, este 7 órai kezdettel.

A falu rossza / Weöres Sándor Színház, Szombathely / május 6., 19 óra

Tóth Ede népszínművét Mohácsi János állítja színpadra Szombathelyen. Ha ez már önmagában nem lenne színházi étvágygerjesztő, a főbb szerepeket olyan színészek alakítják, mint Kenderes Csaba, a friss Gábor Miklós-díjas Bajomi Nagy György vagy Bányai Kelemen Barna.

                     A falu rossza (próbafotó) - középen Mohácsi János (fotó: Mészáros Zsolt)

Az előadással kapcsolatos érdeklődésünkre Mohácsi János adott tömör és lényegi választ: „Amíg egyesek a Boldogságot keresik, mások ön és közpusztító szándokkal foglalatoskodnak,  addig nem nyugodva, míg egy merő dorbéz nem lesz minden.”

Az előadást májusban 7-én, 10-én, 11-én, 12-én, 13-án, 14-én, 17-én, 18-án, 19-én, 20-án, 21-én, 24-én, 26-án és 31-én is látható a szombathelyi Weöres Sándor Színházban.

Árvák / Stúdió K Színház / május 6., 19:30

Jeles András tragikomédiáját, amelyben film és valóság, prostitúció és színművészet játszanak egymásba,  Koltai M. Gábor rendezi meg a Ráday utcai színházban, Fodor Tamással, Homonnai Katalinnal, Lovas Dániellel, Nagypál Gáborral, Nyakó Júliával, Pallagi Melittával, Sipos Györggyel és Spilák Lajossal. A rendezőt kérdeztük a miértekről, aki hosszú és elgondolkodtató választ adott.

Leültünk az igazgatóval és az egyik színésszel, hogy összerakjuk ezt az ajánlót; Adrienn leszögezte, hogy én minden évben hozok egy több oldalas darablistát, amiből képtelenül nehezen szülöm ki azt a három-négy címet, amivel foglalkoznék, ezek egymástól évről évre nagyon különböző jellegű szövegek, miközben ők általában rendre ugyanazokat a kéréseket fogalmazzák meg felém.

Hogyan jött ki ebből most ez az anyag? Úgy, hogy mindentől függetlenül ez a szöveg volt az, ami mindenemre hatott, biológiámra, idegrendszeremre, nem is értettem, miért nem tudok szabadulni tőle. Sokáig azt hittem, hogy értem: olyasmiket mozgatott bennem, amihez például Füst Milánon vagy Molnár Ferencen keresztül régóta szoros és személyes viszonyom van. Aztán kiderült, hogy dehogy értem: csak látszólag van itt Füst Milán vagy Molnár Ferenc, minden érzet csak látszólag van, egészen máshová jut el a szöveg, amit én Becketthez, Kafkához asszociálok, de ez az anyag ők sem – itt valakinek a végtelenül komplex és személyes univerzuma van, ami nem az enyém, de aminek mégis mérhetetlenül sok köze van az enyémhez, Gyuriéhoz, mindenkihez a társulatból, és amin keresztül közösen próbálhatunk meg letekinteni valami szakadékba.

Ennek kapcsán Gyuri megkérdezi, miért mondtam próbán azt, hogy egyik jelenetben a két detektív mintha két orvos lenne, aki okosan, kajánul próbálja rávezetni a beteget arra, hogy ő maga mondja ki maga fölött a halálos ítéletet. Van egy Jan Kott-esszé (jut válaszként eszembe), ahol egy mondaton belül történik meg az a mozzanat, hogy elkapunk valami szörnyű és végzetes betegséget, és az a másik, hogy egy reggelen arra ébredünk, undorító rovarrá változva fekszünk az ágyunkban: a világ irracionális hellyé vált számunkra. Ahogy a darabbeli Ügyelőnek is, akit elbocsátanak a darabbeli forgatásról: állunk a vakító fényben, szemben egy testetlen hanggal, aki ítél felettünk; semmit nem követtünk el, csak nem nyomtunk meg egy dudát, ezért véletlenül besétált két öregember egy forgatásra, akik abszurd és értelmetlen dolgokat mondtak, ezért abszurd és értelmetlen módon elbocsátanak minket valahonnan, egy munkából, az életből.

Megszületünk, nem értjük, mi zajlik körülöttünk, kapcsolatokra, érintésre vágyunk, ez néha pillanatokra megtörténik, aztán elmegyünk. Utána arról beszélgettünk, rágyújtva az irodában, hogy nemcsak minden mindennel összefügg ebben a szövegben, de minden idézőjelben is van, és persze rettentő mulatságos: egy sír fölött álló angyal unott, hátfájós epizodistává változik, aki utálja az idétlen jelmezét, két detektív viszont kaján és kérlelhetetlen angyallá változik, akik szelíd kegyetlenséggel arra biztatnak, hogy fogjuk fel és fogadjuk el végre az elkerülhetetlent. Mint egy Molnár Ferencben. Ezután afelé fordult a beszélgetés, rentábilis lehet-e valaha egy független színház, hogyan, miből jövünk be ide napra nap dolgozni, és van-e jövője itt ennek az egésznek. A darabbal kapcsolatban, noha fél évnyi munka után is sokszor csak tapogatózunk, egyetértettünk.

Az előadást május 7-én és 20-án is láthatják az érdeklődők, minden alkalommal este fél 8 órai kezdettel.