Komáromi Sándor a Teleszterion kulturális Egyesület elnöke nyílt levélben mondja el, hogy mi az, ami megszűnik velük, és mi vezetett idáig.
NYÍLT TÁJÉKOZTATÓ LEVÉL A TELESZTERION KULTURÁLIS EGYESÜLET MEGSZŰNÉSÉRŐL
Kedves Barátaink!
Szomorú, fájó, de megírásra érett levéllel fordulunk hozzátok.
Színházi műhelyünk ebben az évben 13 évi műhelymunkát, illetve 11 évnyi egyesületi tevékenységet kénytelen lezárni a megszűnés lehetőségének terhe mellett, így 2016 őszétől már nem tudunk új évaddal indulni. Magunk sem értjük, miért, de 2016-ban az ötödik olyan évünk indult el, amely sem a NEA országos civil szervezeteknek kiírt működési költségvetési pályázatán, sem az EMMI színházi működésről szóló pályázatán, sem más pályázatokon (NKA, Norvég Civil Alap) nem találtatott megfelelőnek/érdemesnek és/vagy kellően megalapozottnak a támogatásra. Együttműködéseink visszaépültek, próbahelyeink megszűntek.
Csillagtánc - 2015.
Öt év.
Tekintettel arra, hogy a civil szférában működünk, és egyesületünk tevékenysége azoknak a tagoknak a munkájából tevődik össze, akik egyesületen belüli tevékenységüket valóban munkaidejükön túl, szabadidejükben, szigorúan csak a tevékenységhez szorosan kapcsolódó költségeik megtérítésének fejében végzik, ez az öt év hatalmas idő.
Ezalatt az idő alatt művészeti iskolás (drámatanári) munkánknak köszönhetően kiépítettük, és éveken át működtettük Veszprém megye egyetlen komplex műhelyét, ahol a gyermek- és diákszínjátszás, valamint a magyarországi amatőr/alternatív színház képviselői változatos formában (színházi előadások, szabadtéri rendezvények, drámaműhelyek és workshopok, fesztiválok), közösen végzik feladatukat a kulturális alapellátás területein.
Pápa városában való működésünk során a művészetoktatói feladatokon túl
- közösségi házat kezdtünk létrehozni és fenntartani;
- komplex tűzszínházi képzést alapítottunk;
- kortárs tematikájú ifjúsági előadásokat hoztunk létre;
- számtalan városi ünnepi műsort állítottunk színpadra;
- a passiójátszás mintájára Zrínyi Szigeti veszedelméből egyedülálló, komplex színházpedagógiai programot valósítottunk meg 350 diák közreműködésével;
- saját fesztivált kezdeményeztünk és koordináltunk Őszi Dionüszia néven;
- segítettük a Magyar Szín-Játékos Szövetség egyetlen nemzetközi fesztiváljának, a Progress Pápa 2015-nek megújuló formában való létrejöttét;
- koordináltuk, bonyolítottuk és finanszíroztuk a szárnyaink alá tartozó több száz diák fesztiválokra való eljutását.
Csak a 2015-ös évben, amely az addigiakhoz képest statisztikai adataink alapján már visszaesésnek mondható, hozzávetőlegesen 100 önálló eseményen vettünk részt, melynek 80%-a saját program volt, így munkánkkal körülbelül 10.000 emberhez jutottunk el, ami minden harmadik napon mintegy 100 fő megszólítását jelenti.
Tekintettel erre az irdatlan mennyiségű, ám mindig művészi igényességgel kivitelezett munkára a végsőkig megpróbáltuk fenntartani a látszatot, miszerint lehet ezen a szinten és színvonalon támogatások nélkül, csupán a tevékenységből származó, és évről évre csökkenő tendenciát mutató bevételek által finanszírozva létezni. Már a 2015-ös év második felétől színháztermi foglalkozások nélkül, kis közösségi tereinkben zajlik felkészítő tevékenységünk, ami már fizikai korlát is anyagi akadályaink mellett. A 2015/2016-os tanévben színjátszó csoportjainkat sem állt módunkban fesztiválokra eljuttatni, ami számunkra egy évtizedes tradíció megtörését jelenti.
Most, 2016 májusában, látva idei pályázati végeredményeinket (0 Ft minden fórumon), valamint együttműködéseink szinte teljes visszaszorulását (melynek okait hosszan lehetne ecsetelni, de nem lehet e levél tárgya), ki kell mondanunk – tevékenységünket be kell szüntetni annak érdekében, hogy meglévő, folyamatosan magunk előtt görgetett adósságainkat rendezni tudjuk, és ne hozzuk teljes csődhelyzetbe szervezetünket, hátha találtatik még némi remény arra, hogy új erőre kapva ismét a legdinamikusabban működő szabad szellemi műhelye lehessünk a megye amatőrszínházi világának.
Munkánkban legaktívabban részt vevő, alkalmazotti státuszban nem lévő tagjaink éves szinten legalább 600 órányi munkával járulnak hozzá programjaink működtetéséhez, ami 75 napnyi teljes munkaidőt jelent. Ennyi időt töltünk családtól, párkapcsolattól, szabadidőtől távol annak érdekében, hogy önismeretre, a személyiség külső és belső értékeinek megtalálására, színházra, magyar és kortárs kultúrára, szabad gondolkodásra, és ezáltal aktív társadalmi életre neveljük és buzdítsuk azokat, akik tevékenységünkhöz csatlakoznak.
Elismerjük, talán nem vagyunk elég profik a pályáztatási rendszerbe való becsatlakozáshoz, és talán nem működik elég rafináltan a menedzsment sem (hiszen nincs ilyen sem a hátterünkben), de mentségünkre legyen mondva: civilek vagyunk, bölcsész fejjel, alkotói vénával, és talán nem is kellene feltétlenül feladatunk legyen magunkat profi pályázatírókká és projektvadászokká képezni. Így is számtalan akadályt vettünk sikeresen, többek között a közhasznúsági státusz újbóli megszerzésének jogi procedúráit.
Médeia
Úgy ítéljük meg, hogy amennyiben a fent leírtak nem elegendők ahhoz, hogy stabil lábakon álló, komplex feladatokat ellátó szervezetté erősödjünk, és akár városi, akár megyei, akár országos szinten támogathatóvá váljunk, és együttműködésre érdemesnek találtassunk, akkor nem tehetjük meg önmagunkkal szemben, hogy a végletekig feszítjük civil lehetőségeink és önkéntes alapon szerveződő munkánk határait.
2016. május 2-án szervezetünk közgyűlése azt a határozatot hozta, hogy meglévő vállalásaink közül a szerződéses megbízásainkat nem bontja fel, de fesztiválokról és önkéntes vállalásainkról szóló programjainkat nem áll módunkban teljes egészében megvalósítani. Ezen vállalások közül a legfontosabb a 2016. május 21-én a Nemzeti Színházban való fellépésünk Médeia című előadásunkkal, illetve a II. Kaszt, melyekre még van némi esélyünk eljutni, hacsaknem valami egyéb akadály elénk nem gördül. A Vasvári Nemzetközi Színjátszó Találkozót, melyre sem utaztatási költséggel, sem hozzájárulási díjakkal készülni nem tudunk, már visszamondani kényszerültünk.
Talán még bízunk abban, hogy ez a kezdeti alvó üzemmód nem a halál, hanem csupán a bebábozódás stádiuma, de addig is, míg ez végleg kiderül, kérjük megértéseteket!
A Teleszterion Kulturális Egyesület nevében maradok őszinte tisztelettel –
Komáromi Sándor
Elnök, Művészeti vezető
Kapcsolódó
Az évad legfontosabb előadásai, benne a Teleszterion Színházi Műhely Médeia című előadásával