A Menekülj okosan! – MigrAction című színházi társasjáték a menekültek helyzetével szembesíti a résztvevőket. Fábián Gábort, a játék rendezőjét kérdeztük.

A Mentőcsónak Egység a Füge Produkcióval és a Magyar Helsinki Bizottsággal közösen hozza létre következő interaktív színházi előadását. A Menekülj okosan! az ASSITEJ Gyermek- és Ifjúsági Színházi Biennálé egyik fődíját elhozó korábbi játékukban, a Szociopolyban felvetett mélyszegénység kérdése után ismét egy érzékeny pontunkra tapint rá. A játékot a Jurányiban mutatják be május 20-án, majd ezt követően még 21-én és 30-án is látható lesz ugyanott.

Mi az, ami spoilerezés nélkül elmondható az új színházi társasjátékotokról? Kinek az ötlete volt? Hogyan viszonyul a The Great Escape nevű társasjátékhoz, és mi az a játék?

Az ötlet az enyém volt, mert nagyon szerettem volna, ha a következő színházi társasjátékunk egy menekültekkel kapcsolatos előadás. A Menekülj okosan! a The Great Escape című társasjátékot veszi alapul. Ez az Amnesty International brit szervezete által fejlesztett érzékenyítő társasjáték középiskolás diákok számára. Egyáltalán nem színházi anyag, hanem társasjáték, viszont nem is egy klasszikus tábla-társasjáték. Eseménykártyákat húznak benne a résztvevők, azokban döntési lehetőségek vannak különböző helyzetekre, csak ott ugye ezeket nem egy-egy jelenetből kell megérteni, hanem oda van írva a kártyára, és a lehetőségek közül kell választaniuk, folyamatos időnyomás alatt. Az eredeti társasjátékban 11 eseménykártya szerepel, és összesen 40-45 perc alatt szokták lejátszani a játékot, tehát nagyon kevés időt hagynak a diákoknak a gondolkodásra.

Ketten a színházi játék szereplői közül: Rezai Mohammed Amin és Kurta Niké (fotó: Bartha Máté)

Vannak, akik azonnal felszisszennek, amikor egy színházi előadásnál (vagy bármiféle művészeti alkotásnál) konkrét célokról hallanak. Te, illetve az előadás mit gondol erről? (Merthogy a sajtóanyag is beszél célról, és a színházi nevelés egyik alapvetése éppen az, hogy a színházat „felhasználjuk valamire”.)

Igen, nekünk felvállaltan célunk, hogy érzékenyítsük a nézőinket a menekültek élethelyzetére. A Szociopoly előadásain kiderült, hogy nagyon is van értelme a színházat felhasználni valamire, például érzékenyítésre. Ha az ember nem direkt fogalmaz meg valamiféle üzenetet, hogy márpedig erről ezt és ezt kell gondolni, hanem inkább kérdéseket tesz fel, méghozzá olyan helyzetben tesz fel kérdéseket, ahol a nézőnek egyes szám első személyben kell elgondolkodnia, hogy ő akkor – na én most csináljak? én mit tennék ebben a helyzetben, azzal egy nagyon fontos dolgot adunk: új szempontot nyitunk meg a nézők számára, amiből egy másik optikán keresztül gondolhatják át a kérdést. Ez nem csak az én véleményem szerint hasznos, hanem az egész Mentőcsónak működésének ez az alapja.

Azzal kapcsolatban mik a tapasztalatotok, vagy hitetek, hogy mit érhet el egyetlen (vagy akár több) olyan interaktív színházi előadás, amely fontos társadalmi kérdéseken próbál elgondolkodtatni? Hogyan lehet túllépni azon, hogy ezekben az interaktív helyzetekben ne előítéleteinket dobáljuk egymásra – tegyük ezt akár intelligensen, akár alpári módon?

Azt gondoljuk,  a legtöbb, amit elérhetünk, hogy azok mellé a vélemények mellé, amelyek a néző fejében evidenciaként fogalmazódnak meg, kérdőjelek kerülnek. Hogy elbizonytalanodik egy kicsit ezekben a nagyon erős és tendenciózus véleményekben – feltéve, hogy ilyenjei voltak –, és ezáltal egy kicsit érzékenyebben kezd gondolkodni, más szempontokat is bevonva a gondolkodásába.

(A fotón Fábián Gábor, a Menekülj okosan! írója, rendezője és egyik szereplője. A felvételt Nagy Gergő készítette.)

Mennyiben hasonlít ez az előadás a Szociopolyhoz, és miben különbözik  tőle?

A Szociopoly egy nagyon jól működő társasjátékra épül, az eredeti Szociopoly társasjátékra, amelyet színházzal tettünk érzékletesebbé. Itt nincsen egy ilyen szofisztikált társasjáték. Ez sokkal egyszerűbb játékszerkezet lesz,  kevesebb döntéshelyzettel.

Milyen tapasztalatokat sikerült levonni a Szociopolyból és felhasználni ebben az előadásban? 

A Szociopoly minden tapasztalata benne van ebben az előadásban, minden formai kérdésen való gondolkodásnál azonnal a Szociopolyhoz viszonyítunk, nem is tudunk máshogy, annyira az van a fejünkben. Egy helyzet megoldását a Szociopolyhoz képest képzeljük el, hogy na ez olyan, mint abban ez a megoldás, vagy ez annál azért jobb, mert, vagy ezt az ötletet tovább kellene fejleszteni, hiszen a Szociopolyban is meg tudtuk csinálni jobban.

Sok pozitív visszajelzés, reflexió mellett voltak olyan kritikák a Szociopolyval kapcsolatban, hogy nagyobb aktivitást is elbírtak volna a résztvevők. A Menekülj okosan! című előadásban hogyan alakulnak a tényleges részvétel lehetőségei?

A részvétel lehetőségei jelen pillanatban nagyon hasonlóak a Szociopolyhoz: opciókat kell megértenie a nézőnek, hogy miből választhat, és ezek közül kell választania. Viszonylag kevés interaktív közös improvizáció van egyelőre, viszont még előtte állunk azoknak a próbáknak, amikor tesztközönséggel dolgozunk. Ezek az interaktív részek olyankor szoktak fejlődni, amikor nem az üres székeknek játszunk.