Egy előadás - tíz kritikus - tíz gondolat. Kiad egy egészet?

 A Látszatéletet a virtuális társulattal rendelkező Proton Színház életében új irányként határozták meg az előzetes híradások, amik ezúttal kivételesen cseppet sem túloztak. (Jászay Tamás: Fordul a kocka, revizoronline.com)

Látszatélet - Rába Roland (fotó: Rév Marcell / Proton Színház)

Megkockáztatom: a Látszatéletben egészen újszerű látványvilág épül fel, teátrális, de nagyon filmszerű, az ember néha azt sem tudja, moziban, vagy színházban ül-e. (Kutszegi Csaba: Kamerán keresztül a színpadot, kutszelistilus.hu)

 A Látszatélet dramaturgiailag nem közelít túlságosan árnyaltan témájához, kissé klisészerűen jeleníti meg a nyolcadik kerületi (avagy magyar társadalmi) nyomort, és emberek ingatag próbálkozásait a túlélésre, a megmenekülésre a teljes ellehetetlenüléstől. (Puskás Panni: És van apokalipszis is,  hvg.hu)

 …a Látszatéletben Mundruczó mégis zsigerien színházi megfogalmazást talál arra, hogy mit jelent ma a nyolcadik kerületben, Budapesten, Magyarországon idősnek, bántalmazottnak, veszélyeztetettnek lenni. (Adorjáni Panna: Rommá emelve,  szinhaz.net)

Látszatélet - Láng Annamária (fotó: Rév Marcell / Proton Színház)

 Lehet beszélni olyan megszokott dolgokról, mint például Monori Lili zseniális játéka. (Stermeczky Zsolt Gábor: A hely szelleme, Pótszékfoglaló)

Halmozódnak az érzetek, keverednek, összemosódnak  a sorsok, életek, a kis komód egy telepatikus meccs helyszíne lesz, előkerül egy szamurájkard, majd egy gorillacsalád bújik ki a konyhaszekrényből. (Zacsek Ágnes: Sarkából kifordított világ,  welovebudapest.com)

A Látszatélet nemcsak a hazai cigány kisebbség és az ellenséges többség viszonyát mutatja be, hanem egy sokkal összetettebb problémát is felvet: hogyan teszi magáévá egy kisebbség tagja a többségi véleményt, és fordul szembe egészen a gyűlöletig saját identitásával. (B. Kiss Csaba: Nem tündérmese,  HVG)

Látszatélet - Kozma Dáriusz, Jéger Zsombor (fotó: Rév Marcell / Proton Színház)

 … az egész idei évad legerőteljesebb vizuális pillanata, olyan metafora, amire évtizedek múlva is emlékezni lehet. (Tompa Andrea: Rád zuhan, Magyar Narancs)

Az ilyen természetfölötti látványban az ember, de még a színész is csak „díszlet”, a rombolás, illetve a pusztulás erejét a néző egyfajta istenként szemléli a székéből. (Szabó Zsuzsi: Egy nagy fordulat, 7óra7

 Az ütős vég, az hibádzik nagyon. (Csáki Judit: Fejtetőre áll a világ, 168 Óra)