"A TESZT egy kis otthonos, emberi léptékkel mérhető fesztivál."
A Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó (TESZT) művészeti vezetőjét, Gálovits Zoltánt kérdeztük e-mailben a fesztivál céljairól, ismertségéről, a program összeállításának mikéntjéről és a határok feszegetéséről.
Idén milyen szempontok mentén választottátok ki a meghívott előadásokat?
Nincsenek klasszikus értelemben vett szempontok. Vannak alkotók, színházak, akikre jobban odafigyelünk, de ezeknek a köre évről évre bővül, változik és egyáltalán nem garancia az, hogy ha valaki már volt, következő évben is lesz, vagy ha nem volt, soha nem is lehet. Jellemző, hogy nem a kőszínházi repertoárt követjük, de ha valami kevésbé klasszikus forma jelenik meg, örömmel megnézzük, még akkor is, ha egy állami színházban tűzik műsorra. A látott produkciók alapján az derült ki, hogy sok előadás témája szerveződik az egyén, a közösség vagy a kettő egymáshoz való viszonya köré, így egyre nagyobb figyelmet kaptak azok a produkciók, amelyekben valamilyen személyes, egyéni kérdés, probléma, válság, betegség vagy trauma jelent meg, vagy olyan közösségi probléma, amely kisebb vagy nagyobb közegben, a családban, a városban, az államban valamilyen módon kihat mindenkire. Egyre inkább előtérbe került a felelősség kérdése, a döntéshelyzetek, a fordulatok, elmozdulások, mindaz, ami változást hoz, vagy éppen valamilyen megrekedtséget, stagnálást jelent az egyén vagy a közösség életében.
A néző élete és halála felszínes és ártatlan történetekben elmesélve (fotó: Bíró Márton)
A régió fesztiváljaként hirdetitek magatokat. Ugyanakkor a programba bekerült egy belga, két olasz és egy portugál előadás. Hogyan kötődnek ezek az előadások a régióhoz? Hogyhogy nyitottatok más vidékek felé is?
Nem a vidék a meghatározó, ezek az előadások nem a nemzetiség, ország miatt lettek kiválogatva, hanem azért, mert úgy éreztük, hogy hozzá tudnak tenni ahhoz, ami a régióban megjelenik, ami a számunkra fontos.
A távolabbról érkező előadások a közönség bővülését is eredményezik majd? Mire számítotok, érkeznek majd messzebbről is látogatók?
Távolabbi országokra nem gondolunk, a TESZT elsősorban a helyi nézőknek és a régió színházi alkotóinak kíván találkozópontjává válni. Az látható, hogy évről évre egyre nagyobb az érdeklődés, egyre többen jönnek külföldről, de többnyire szakmabeliek.
Van-e valamilyen újdonság, új ötlet, fejlesztés az eddigi fesztiválokhoz képest?
Soha nem az határozza meg a döntéseinket, hogy fejlesszünk, vagy ötleteljünk. Nem célunk, hogy valami újdonságként hasson, inkább azt nézzük, mi az, ami hiány, mi az, amit pótolni kellene, hogyan lehet minél inkább egy szerves, összetett, de közben laza, családias találkozót létrehozni. Bár megjelennek új országok, nem azért vannak jelen, mert szerettük volna, hogy újítsunk, hogy színesítsük a palettát, bővítsünk, hanem azért, mert az előadások szellemisége, gondolatisága kapcsolódik az éppen kialakuló programhoz. Általában a határokat feszegetjük, ebben az esetben pedig önmagunk határait, hisz sokáig ragaszkodtunk ahhoz, hogy ne legyen régión kívüli előadás, mert indokolatlan, most meg azt gondoltuk, ezeknek az előadásoknak helyük van.
Milyen kiegészítő programokra lehet számítani az előadások mellett? Tavaly volt például workshop, most is lesz?
A kiegészítő programok mindig szervesen kapcsolódnak a fesztivál programjához. A legtöbb esetben azért nem hirdetjük meg ezeket, mert még az utolsó pillanatban is alakulhatnak, és bár nagyon sok a tervezés, hagyunk teret a spontaneitásnak is. Workshop lesz, azt már tudjuk. Hajdu Szabolcs vezeti, akivel korábban már dolgoztunk és vannak közös terveink is. Idén főleg marosvásárhelyi, kolozsvári diákok jelentkeztek, a korábbi években Bukarestből és Ljubjanából érkeztek színészhallgatók. Idén is lesz még egy műhelymunka, amelyben díszlettervező szakos diákok vesznek részt. A korábbi évekhez képest ezúttal egy szerbiai végzős osztály jön a TESZT-re és az a feladatuk, hogy saját előadást hozzanak létre, kizárólagosan térben, zenében és tárgyakban gondolkodva. Ugyanakkor minden évben érkeznek kolozsvári, marosvásárhelyi, budapesti diákok, akik dramaturgiát tanulnak, ők is dolgoznak végig a találkozó ideje alatt. Vannak még folyamatban munkák, a korábban elkezdett projektek gyümölcsei is beérnek, de mindez a helyszínen derül ki.
Urbán András szinte állandó vendége a fesztiválnak. Az idei fesztivál első előadását ő rendezte, a temesvári és a szabadkai társulat együttműködésével. Mi az, ami ennyire közös a gondolkodásotokban?
Urbán András egyike a régió legmeghatározóbb rendezőinek, előadásaival már a TESZT első kiadása óta jelen van a fesztiválon, alkotóként számos megkerülhetetlen produkciót hozott létre, így nem csoda, hogy minden évben nagy várakozás előzi meg az előadásait. A Kosztolányi Dezső Színház fontos műhelynek számít a régióban, teljesen más utakat jár, mint mi, de ezek az utak néha találkoznak. Így történt ez tavaly, amikor más partnerekkel együtt, közösen hoztuk létre a Manipulációk című előadást. A határokat felfüggesztő, különböző kultúrák találkozása mentén létrejövő együttműködések egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a temesvári színház és a TESZT célkitűzéseiben. András workshopot vezetett diákoknak a TESZT-en, évek óta figyelemmel, kíváncsisággal figyeljük egymás munkáját. A Magyar címet viselő előadás, amely premierként lesz látható a TESZT-en, pontosan abból az igényből született, hogy két teljesen különböző közegben, de nagyon hasonló helyzetben lévő alkotóközösség hogyan tud párbeszédet folytatni egy olyan kérdés kapcsán, amely mindkét helyen fontos. Számunkra nem csak az a fontos, hogy közös legyen a gondolkodásunk, néha pont az egymásnakfeszülés tud hajtóerőként működni és kreatívvá tenni, a folyamat során pedig kiderül, hogy mi a közös és mi nem.
A TESZT-nek van külön jelentése, híre Romániában? Mennyire figyel rá az országos szakma?
A TESZT egy kis, otthonos, emberi léptékkel mérhető fesztiválnak számít, és nem is akarjuk, hogy nagy legyen. Nem az a célunk, hogy felfigyeljen az országos szakma, és nincs bennünk sértettség, ha nem jön megnézni a fesztivált egy kritikus. A TESZT van, létezik, megfelelő igényeket elégít ki, sok szempontból hiánypótló és sajátos. Az elmúlt nyolc év tapasztalata az, hogy egyre többen kíváncsiak: vannak, akik visszatérnek évek óta. Számunkra legalább annyira fontos az, hogy egy generáció diákjai közül vannak, akik meghatározó élményként emlékeznek az első TESZT-re, hogy vannak olyan bukaresti diákok, akiknek élményt jelentett találkozni Urbán Andrással, Bojan Jablanoveccel, Tomi Janeziž-csel. Tapasztaltam azt, hogy jelentős bukaresti színházi szakemberek örültek annak, hogy a balkáni színházi kultúra egy szegmense megjelenik a fővárosban, és ezt országos szinten hiánypótlónak fogalmazták meg, holott a TESZT évek óta teret biztosít ezeknek az előadásoknak. De Temesvár és Bukarest között óriási a távolság, a különbség, más léptékkel mérünk, mint Magyarországon. Eltérő fejlődések vannak, a regionalitásnak teljes más formái jelennek meg, így alapvetően nincsen baj ezzel. Az elég valószínű, hogy szlovéniai, szerbiai, magyarországi színházi szakemberek néha többet tudnak a TESZT-ről, mint a romániai színházi szakemberek. De ez sem baj.
Szabó Zsuzsa, B. Kiss Csaba
