Szinetár Dóra a Shrek vasárnapi bemutatóját követően június 11-én a POSZT-on koncertezik a Budapest Klezmer Banddel.

Mozgalmas évadot mondhat a magáénak Szinetár Dóra, hiszen túl van egy dokumentumszínházi bemutatón, az elmúlt hetekben gőzerővel készült a Shrek – A musical vasárnapi előadásaira, megkezdődtek az Ének az esőben próbái, az utóbbi időben pedig a Budapest Klezmer Banddel is gyakran koncertezik együtt. Többek között Jávori "Fegya" Ferenccel való közös munkáról és korábbi POSZT-os élményeiről kérdeztük.

Hogyan találtatok egymásra a Budapest Klezmer Banddel?

Az együttes vezetője, Jávori Ferenc, „Fegya" írt a tavalyi Élet Menetére egy himnuszt Müller Péter Sziámival, és engem kértek fel, hogy énekeljem el a női szólóját. Ekkor dolgoztunk együtt Fegyával először, és ezt követően merült fel, hogy lenne-e kedvem velük fellépni. Minden évben a Budapest Klezmer Band nyitja meg a Zsidó Nyári Fesztivált, és legutóbb engem hívtak meg vendégnek a koncertjükre. Ez annyira jól sikerült, hogy kedvet kaptunk a folytatáshoz. Azóta már sok közös fellépésen vagyunk túl, és nagyon jól tudunk együtt dolgozni.

Sok dalukat megtanultam – van, amit jiddisül énekelek –, de néhány olyan dalt, amit én már régóta énekelek, például egy Piaf-sanzont, ők hangszereltek át saját stílusukra.

Szinetár Dóra (fotó: Dusha Béla)

Mennyire áll közel hozzád Fegyáék zenei világa?

Bár félig zsidó származású vagyok, a vallást és szokásokat egyáltalán nem ismerem, ám a zsidó zenét, a klezmert világéletemben imádtam (mint ahogy például a cigányzene is közel áll hozzám). A klezmerben hihetetlen erő, fájdalom és életigenlés van, ráadásul a Budapest Klezmer Band világszínvonalon játszik. Szerencsére átéltem már néhány nagy sikert, de az a hangulat, amelyeket a koncertjeinken tapasztalok, elképesztő…

Ez tehát egy hosszabb együttműködés lesz közted és a Budapest Klezmer Band között?

Nagyon bízom benne. Minden koncert után még sok ilyet kívánunk magunknak, és valóban: amikor őket hívják valahova, akkor ők időről időre ajánlják, hogy engem is hívjanak meg vendégként.

Milyen emlékeid vannak az eddigi POSZT-okról?

Mivel zenés színházban játszom, ahol június végéig tart az évad, ezért eddig csupán egyszer jártam a POSZT-on, ám akkor két nap alatt hat előadást is megnéztem. Az a látogatás nagy élmény volt a számomra, és nem is csak az előadások miatt, hanem a fesztivál kísérőprogramja és a hangulat is nagyon megfogott. Jó érzés volt a főutcán sétálgatva folyton-folyvást ismerősökbe botlani. Nagyon sajnálom, hogy mivel már tart az Ének az esőben próbafolyamata, most sem lesz lehetőségem túl sok időt Pécsett tölteni – de azért örülök, hogy ott lehetek, még ha én zenés színésznőként a POSZT-tal kapcsolatban valamennyire kívülállónak számítok is…

Mit gondolsz, mi lehet annak az oka, hogy csak nagyon kevés zenés előadás mérethette meg magát a POSZT versenyprogramjában?

A zenés színház néhányak szemében a színházi szakma mostohagyerekének számít. A Budapesti Operettszínház egyetlen előadását sem hívták meg a fesztivál versenyprogramjába – ennek persze részben lehetnek technikai okai is, ugyanakkor a kisszínpadi produkciók sem keltették fel soha a válogatók figyelmét. Egyszerű lenne ezt azzal magyarázni, hogy amit mi csinálunk, az nem felel meg az ő ízlésviláguknak, de a válasz ennél azért összetettebb. Vannak igényes és igénytelen zenés előadások, éppúgy, mint prózaiak is – és vannak tehetséges és tehetségtelen musicalszínészek, éppúgy, mint prózaiak is. Nagyon kíváncsi lennék arra, hogy a POSZT meghatározó szereplői közül ki mikor járt utoljára az Operettszínházban…

A Shrek szereplői a sajtótájékoztatón

Úgy gondolom, hogy például a Rebecca abszolút méltó lett volna arra, hogy lehetőséget kapjon a POSZT-on is, hiszen szoktak azért zenés előadások is meghívást kapni a versenyprogramban, csak nem a zenés színházak előadásai, hanem más társulatok bemutatói. Amikor Pécsett jártam, akkor láthattam Zsótér Sándor Chicagóját, ami életem egyik legmeghatározóbb színházi élménye lett.  Furcsa szakadék van Magyarországon a műfajok és a színházak között – ezzel együtt a kollégák részéről sosem tapasztaltam azt, hogy a prózai színházakban játszók lenéznék a musical-műfajt.

A POSZT-ig és a koncertig még van hátra egy premiered: vasárnap láthatjuk a Budapest Arénában a Shrek musicalt. Így, a próbafolyamat végén hogyan értékeled az eddigi munkát, és mennyire jelent számodra különlegességet, hogy ezt az előadást összesen kétszer játszhatjátok el?

Kevés olyan produkciót láttam, ami egyszerre ennyire profi és szerethető. A színpadon áll hatvan ember, és mindannyian belerakjuk a szívünket-lelkünket. Talán részben amiatt lehet ez, mert tudjuk, hogy csak két előadást játsszunk, és utána vége is. Ez nagy felelősséget rak mindenkire, bár azért bízunk abban, hogy nem ér véget vasárnap ez a történet.