A most pénteken induló 13. Budapesti Nyári Fesztivált szervező Szabad Tér Színház vezetőjével, Bán Teodórával beszélgettünk a fesztivál programjairól és ars poeticájáról.

Az idei Nyári Fesztivál szlogenje az, hogy ez a nyár „a romantika nyara.” Mit érthetünk ez alatt?

Alapvetően egy olyan szezonról beszélünk, amikor a színházak és a koncerttermek falai közül a szabadba vágyik mindenki. Mind a művészek, mind a közönség. Mind a két színházunk, a nyári színház a Margitszigeten, és a Városmajori Színpad a budai övezetben is alkalmas arra, hogy olyan időtöltést kínáljon, melyre ne csak mint egy színházi produkció tekintsünk, hanem úgy is, mint a párunkkal tölthető kellemes kikapcsolódásra, melynek apropóját adhatja egy színházi előadás vagy egy kiállítás megtekintése a Víztoronyban. A Víztorony udvarán két kiállítás is látható, de az ott található étterem, kávézó is biztosítja a kikapcsolódást. Arra invitáljuk tehát a látogatóinkat, hogy a romantika jegyében egy egyszerű színházi élménynél többet fedezzenek fel a programjainkban.

A Margitszigeti Szabadtéri Színpad (fotó: Geberle Berci)

De a programok szakmai összetettsége felől is közelíthetünk a romantikához. A Víztoronyban egy olyan fotókiállítás is lesz, melyen a Margitsziget romantikus arcát mutatjuk meg.   Ebben az évben Shakespeare körül forog a fesztivál kínálata. Két vendég sztártársulatot is várunk: a londoni Shakespeare’s Globe színház A két veronai nemessel, a Monte-Carlo Balett pedig a két veronai szerelmes történetével, a Rómeó és Júliával érkezik. Szintén Shakespeare-hez köthető a kaposvári Csiky Gergely Színházzal koprodukcióban készült bemutatónk is: a Bereményi Géza művéből készült Shakespeare királynője, Udvaros Dorottya főszereplésével. A romantika jegyében nyitjuk meg a fesztivált június 10-én a Margitszigeten Kocsis Zoltánnal és a Nemzeti Filharmonikusokkal.

Milyen szempontokat tartott fontosnak az előadások meghívásában?

Nagyon fontos, hogy maradandó dolgot alkossunk, ami a fesztivál után is tovább él, tovább viszi a hírét a fesztiválnak, illetve a budapesti, hazai kultúrának.

Az, hogy a hazai kínálatból kit kérünk fel, szintén fontos szempont az én küldetésem elvégzésében.  Ezek mindenképpen szükségesek egy magas színvonalú fesztivál brandjének és imidzsének felépítésében és fenntartásában. A minőség, a színvonal és a tartalom nálunk karöltve jár, meghatározza azt, hogy mi mit gondolunk magunkról, és mi az, amit mi üzenni szeretnénk nem csak az itthon élőknek, hanem azoknak is, akik a kulturális turizmus jegyében érkeznek külföldről Budapestre.

Az, hogy mit kínál egy fesztivál, meghatározó a kultúrafogyasztók ízlésének alakulásában is. Fontos, hogy a látogatók tudják értékelni, amit megnéznek, tudatos színházba járók és kultúrafogyasztók legyenek. Ugyanis a tudatos kultúrafogyasztó mecénássá válik. És mecénásokra a kultúra minden területén szükségünk van. Amikor jegyet vagy képzőművészeti tárgyat vásárolnak, támogatják a művészt, ezáltal újabb és még jobb produkciók tudnak megszületni.

Milyen hatása van a fesztiválnak a fővárosi turisztika alakulására?

A nyári színházaknak nagyon jelentős a budapesti kulturális turizmusban betöltött szerepe. Kínálatát tekintve esszenciát nyújt abból a kulturális életből, ami az év többi szakában Budapesten folyik. A nyári időszak az, amikor ezek a színházak vagy koncerttermek pihennek, és a nyári színházak veszik át a terepet.

(Bán Teodóra, fotó: Urbán Ádám)

Idén mely kulturális intézményekkel működnek együtt?

Az Operával való együttműködésünk példaértékű, de számos nagy színházzal folyamatosan dolgozunk együtt. Az idei évben a másik nagy partnerünk a Szegedi Nemzeti Színház, amely az Operaházzal együttműködésben készült Traviatához hasonlóan egy nagy produkció, az Evita létrehozásában a társunk. Évről évre sok színházzal dolgozunk együtt, közös bemutatókat hozunk létre, idén a kaposvári Csiky Gergely Színházzal. Számos színháznak meghívjuk az új produkcióit, melyek többek között a Városmajori Színházi Szemlén kaptak helyet.

Hogyan történik az új bemutatók kiválasztása?

A fesztivál bemutatói esetében általában én vagyok a kezdeményező, de van, amikor a színházak keresnek meg. Bereményi Gézával régóta ápolom a kapcsolatot, ami számomra nagyon megtisztelő. Imádom a könyveit, szeretem,  ahogyan ő mesél. Már két éve dédelgetem magamban, hogy bemutassuk a Shakespeare királynőjét. Idén ezzel az ötlettel kerestem meg a kaposváriakat. Ezen kívül az Evita is az én megkeresésem alapján jön létre.

Milyen szempontok vezérelték a Városmajori Színházi Szemle létrehozásában?

Harmadik éve hirdetjük Színházi Szemle néven a sorozatot. Ez egy nagyon egészséges, kicsi versenynek számít: a legjobb produkció, a legjobb férfi-női főszereplő és mellékszereplő színészi alakításokat díjazzuk. Ugyan mi ezt komoly díjnak szánjuk, mert pénzjutalommal, kristályvázával és emléklappal is jár, de ezzel semmiképpen sem azt szeretnénk sugallni, hogy jó és nem jó produkciókról van szó, hiszen eleve a legjobbakat válogatjuk be. Tíz-tizenkét éve válogatom, hívom meg a színházakat, elsősorban a nagyobb, Budapesten kívüli társulatokat, hogy bemutatkozhassanak a fesztiválon. Egy idő után valahogy kialakult ennek a szemlének a verseny jellege. Azért is tartjuk nagyon érdekesnek a szemlét, mert amikor a díjátadás van, a három hónap végén gyakorlatilag visszaadjuk a stafétabotot a kőszínházi szezon képviselőinek. A kőszínházak tíz hónapját így egészítjük ki a programjainkkal, és úgy gondolom, a naptári év Budapesten ez által lesz egész.

Milyen ízlés szerint alakítják a  színházi programok összeállítását?

Én a legklasszikusabb értelemben vett, hagyományos előadásoktól a leginkább kortárs felfogásúakig zseniális és maradandó előadásokat látok. A nyári színház azonban nem akarja sem az avantgárd meglepetéseket színre állítani, sem azokat a kifejezetten tradicionális előadásokat, amilyenek szinte már nincsenek. Nálunk fontos, hogy a színvonal, a minőség és az újdonság erejével is jelen legyenek a különböző társulatok. Befogadóak vagyunk, de az nagyon fontos, hogy jó legyen az előadás. Azt is hozzá kell tennem, hogy behatároltak a lehetőségeink. A nyári színház nem kőszínház, nem ugyanazokkal a technikai paraméterekkel rendelkezik. Nálunk nem tud megmozdulni a süllyesztő, a zsinórpadlásról nem tudnak nyolcvan dolgot megváltoztatni. Szerintem különleges eszközök nélkül is van jó színház, de természetesen nem ez a szempont. Hiszek abban, hogy a mai korban, amikor rendkívül erős, impresszív hatások érnek bennünket, a színház érdekes tud maradni. Azáltal tud érdekes maradni, hogy él, hogy ott helyben születik meg. És a helyben megszülető dolgok semmivel sem írhatóak felül.