Az Örkény színésze a POSZT versenyprogramjában szereplő A Bernhardi-ügy mellett monodrámájával, a Diggerdrájverrel is bemutatkozik a pécsi közönségnek.
Epres Attilával beszélgettünk arról, hogyan lesz blogfolyamból előadás, miért fontos, hogy a színház beszéljen a kivándorlás kérdéséről; miért vallotta magát jedi vallásúnak, és hogy mit vár és mit remél az idei POSZT-tól.
A Diggerdrájver című előadás egy Angliában élő magyar nehézgépkezelő blogjából született. Hogyan jött az előadás ötlete?
A blogszínház mint olyan nem mai keletű ötlet, Európában már csinálják egy ideje. Bagossy László rendező évek óta keresgélt egy blogot a kivándorlás témájára. Nagyon fájdalmas és aktuális kérdés ez, amit jó lett volna színpadon megmutatni. Aztán szinte sokkszerűen talált rá az Ass blaster című blogra, amelyen a „diggerdriver” név alatt futó blogger írja le angliai tapasztalatait. Csodálatos, széles spektrumú világlátás az övé és nagyon kiegyensúlyozott: nem akar elfogult lenni se jobbra, se balra, egyszerűen csak rengeteg kérdést tesz föl, ami színházban mindig nagyon jó.
Diggerdrájver - Epres Attila (fotó: Gordon Eszter)
Ez egy többéves blogfolyam volt. Hogyan állt össze az előadás végleges szövege?
Nem egy kész szövegkönyvvel kezdtünk el próbálni, hanem a próbafolyamat során jött létre a szöveg. Az első változat több, mint száz oldal volt, amit 48-ra sikerült leszűkíteni. Ez részint fájdalmas, részint nagyon érdekes munka volt, mert velem még nem fordult elő olyan, hogy szövegszerkesztővel dolgozom éjszaka, ahelyett, hogy a példányt tanulnám. Még most is rengeteg olyan dolgot tudok a Diggerdrájver szövegéből, ami már rég nincs benne.
Mennyire volt nehéz írott szövegből beszélt szöveget alkotni?
Semmit nem kellett átírni benne, csak húzni kellett. Csodálatos, ahogy ő az élőbeszéd szintjén tud írni, így csak olyan részeket kellett kivenni, amelyek túl hosszadalmasnak vagy körülményesnek tűntek egy színpadi helyzetben. De az ő mondatszerkezete és sorrendje maradt meg.
Találkozott vagy beszélt a szerzővel a bemutató előtt?
Nem, szándékosan nem léptem vele kapcsolatba, Bagossy levelezett vele. Csak a bemutató napján ismerkedtünk meg, miután családostól eljött a premierre. Érdekes volt úgy játszanom, hogy közben tudtam, hogy nézi. Aztán az előadás után megismerkedtünk, közös fotónk is van.
Epres Attila és Diggerdrájver (fotó: Ass blaster)
Ő mit szólt hozzá, mikor Bagossy László először mondta neki, hogy előadás készülne a blogjából?
Először nem hitte el, másodszorra teljesen odavolt örömében. Teljesen szabad kezet adott nekünk: azt mondta, ha ő minket tanítani markológépet kezelni, ő sem engedne beleszólni.
És mit mondott, miután látta az előadást?
Úgy mondta el a véleményét, hogy írt egy csodálatos blogbejegyzést „Híressé lettem nyilvánítva…” címmel, amelyben nagyon őszintén leírta, hogy milyen mélyen érintette ez az előadás.
A blog most is működik. Ön olvassa azóta is?
Hogyne. Most május végén is írt frisseket. Sőt, most már kapcsolatban vagyunk egymással, különböző telefonalkalmazásokon keresztül üzengetünk egymásnak néha-néha. Ez már barátság; úgy is szólítjuk egymást, hogy „Digger”.
Az előadás egy fontos témát feszeget, a kivándorlásét…
Igen, az előadás elsődleges célja ennek a nagyon kényes és égető problémának a körüljárása volt, amelyről a jelenlegi kormányzat nem akar beszélni. De a színház, pláne Budapest egyik első művészszínháza, nem teheti meg ugyanezt… Mostanra már közel hatszázezer ember vándorolt ki Magyarországról, ráadásul az én családomat (és Bagossyét is) közvetlenül érinti az emigráció. Ezzel muszáj foglalkozni, és gondolkodni rajta, hogy miért ment el ennyi ember. Szintén nagyon fontos számunkra, hogy a színház ezzel az előadással újra kinyitotta a Shure Stúdiót. Nem szabad feledésbe mennie, hogy ott minden indoklás nélkül bezártak egy színházat. Mikor bementem az öltözőbe, még ott voltak az egykor a Budapesti Kamaraszínházban játszó színészkollégáim tárgyai, ami elég szívet tépő volt. Most azon dolgozunk a magunk eszközeivel, hogy újra birtokba vegyük azt a színházat.
Diggerdrájver - Epres Attila elöl (fotó: Gordon Eszter)
A betegsége miatt egy fél évig nem tudta játszani az előadást. Milyen volt visszatérni hozzá?
A szöveg természetesen nem megy ki az ember fejéből, és még a betegségem alatt is minden héten foglalkoztam kicsit vele, mert erősen bíztam abban, hogy meggyógyulok, és újra játszani fogom. Sajnos még nem tudok száz százalékosan teljesíteni, de Bagossy azt mondta, és én is érzem, hogy sok ponton mélyebb lett a visszatérésem óta a játékom, mert bennem is átalakult valami…
A Diggerdrájveren kívül A Bernhardi-üggyel is szerepel a POSZT-on, ami a versenyprogramba kapott meghívást. Miért tartotta fontosnak az Örkény Színház ennek a darabnak a bemutatását?
Ascher Tamás rendező és Mácsai Pál igazgató számára is nagyon fontos volt, mindketten egyfajta hitvallásként kezelik ezt az előadást. Ascher egész pályája, életszemlélete arról szól, hogy nincs kétféle választás: az embernek tudnia kell, hogy mi az igazság, hogy mi a becsületes út. Akadnak azonban olyan szituációk, amelyekből az ember ki szeretne maradni, de valamiért már nem lehet, mert önkéntelenül is belerángatják, és már benne van, ha tetszik, ha nem.
Nem szabadna rákényszeríteni senkit sem, hogy döntsön és nyilvánosságra hozza, hogy például ő most vallásos vagy sem, hogy jobb- vagy baloldali; ez magánügy. Egyszerűen nem tudom megérteni, hogy ezt miért nem tanuljuk meg Európától. A népszámláláskor én jedi vallásúnak jegyeztem be magam, mert senkinek semmi köze hozzá, hogy én vallásos vagyok-e, és ha igen, milyen. Egyébként elég sokan voltunk mi, jedik: tízezer fölött volt a számunk. Én apolitikus vagyok, engem ne kötelezzenek arra, hogy aktívan politizáló állampolgár legyek, ez nekem nem kötelességem.
Diggerdrájver - Epres Attila (fotó: Gordon Eszter)
Azért az Örkény Színház műsorpolitikáját nem lehet apolitikusnak nevezni…
Természetesen egy picit minden művészszínház ellenzéki. Ez mindig így alakul, mert a fönnálló hatalom nagyon gyorsan elpofátlanodik, csak a saját önös érdekeivel foglalkozik, és nem törődik a hétköznapi emberekkel. A saját köreinek gazdagodásával, a hatalom gyakorlásával van elfoglalva. Természetes, hogy ez ellen a művészet, a színház felemeli a szavát. Nem is gondolom, hogy egy kormányhű színház túl érdekes lenne.
Az Örkény Színház tavaly két előadásával is indult volna a POSZT-on, de a kialakult botrány miatt végül visszaléptek. Idén aztán újra itt vannak a versenyprogramban. Miért döntött így a színház?
Március 23-át vártuk, amikor összeült a POSZT tanácsadói testülete, amelynek Mácsai Pál is tagja lett. Mikor visszajött a színházba, azt mondta, hogy végre nagyon értelmes párbeszéd zajlott le: nem Teátrumi meg Színházi Társaságról volt szó, nem jobbról meg balról, hanem szakmai érdekekről kezdtek el beszélgetni. A POSZT átalakult: semlegessé vált a szervezése és a vezetése, így Mácsai azt mondta, hogy jó érzéssel kezdhetünk el egy új találkozót. És ezt én is így gondolom. Remélem, hogy azok a nagyon csúnyán gerjesztett indulatok, amelyeket a „nemzeti érzületű” színház felkavart ebben az ügyben, és szándékosan kettéosztotta a szakmát velük, szép lassan elsimulnak, mert így nem lehet élni, nem lehet színházat csinálni. Egy országban nem működhet egyszerre két színházi társaság: ez egyszerűen nonszensz.
Diggerdrájver - Epres Attila (fotó: Gordon Eszter)
Az Örkény Színház most egyik társaságnak sem tagja…
Természetesen. Amíg ezeket a dolgokat nem intézzük el értelmes emberek módjára, addig ebben nem lehet jó érzéssel részt venni, sőt én azt gondolom, hogy egyáltalán nem lehet részt venni semmiben, ami ketté van osztva. Egy szekeret kell húzni: ha így lesz, abban boldogan benne vagyunk.
És Ön szerint fontos, hogy a POSZT egy verseny legyen? Vannak, akik szerint ez csak feszültséget gerjeszt.
Nem gerjeszt ez semmilyen feszültséget, esetleg valakik szeretik ezt gondolni. A POSZT egy nagyszerű találmány volt a csodálatos Jordán Tamás részéről, és reméljük, most újra visszalopózik az igazi, olimpiai versenyszellem. Nagyon sokan azt szeretnénk, ha tényleg a legjobb előadásokat hoznák el ide. Természetesen a válogatás minősége függ a válogató személyétől, de idén már egy nagyon jó versenyprogramot látunk, és a jövő évi válogatók személye is garanciát jelent. Játékos versengést tartani, találkozni és beszélgetni egymással – ez lenne a POSZT célja. Én is részt vettem egy szakmai beszélgetésen a remek Liliomfiról, amelyet mint néző láttam. Nagyon fontos, hogy legyen egy ilyen találkozónk minden évben, úgyhogy én teljes mellszélességgel a POSZT mellett vagyok.
B. Kiss Csaba - Dicsuk Dániel
