A tíznapos fesztivál második péntekére már a színházi újságíró is telítettséget érez, főleg, miután belefut egy kevéssé jó előadásba. Dicsuk Dániel hangulatjelentése. 

Pénteken délelőtt csak egy szakmai beszélgetésre került sor: ezúttal az Istenítéletet járták körül az alkotók Veiszer Alindával és két dramaturggal. A többszereplős párbeszéd kicsit döcögősen indult: érzésünk szerint nehezen hangolódtak rá a kérdezők és az alkotók egymásra, Mohácsi János pedig olykor iróniával, olykor rövid és tömör válaszokkal kerülte meg a kérdéseket. (Ez nem életidegen tőle, élénken él a fejünkben az, amikor A falu rossza premierje kapcsán mesélt nekünk mindössze fél mondatot.) Mondjuk a kérdezők elsősorban a két korábbi és a mostani változat közötti különbségekre voltak kíváncsiak – erre valóban nincs mindenkinek megfelelő válasz.

Istenítélet - Stohl András (fotó: Szalontai Ábel)

Kifejezetten érdekesnek bizonyult ugyanakkor az a rész, amikor Remete Kriszta jelmeztervező a saját alkotási folyamatáról, a ruhák kialakulásáról, a szereplőkkel való együttműködésről beszélt. Annál is inkább, mert bár a dramaturgiáról, a zenéről vagy akár a díszletről relatíve gyakran lehet hallani a színházi előadások kapcsán, a jelmezek ritkán kerülnek szóbae. Most az Istenítélet világvégeutáni kollekciója volt fókuszban –  érdekes volt hallani többek között arról, hogy miként ötletelt együtt Remete Kriszta Szilágyi Csengével a ruha használatáról és mindenféle cipzárak funkcióiról. És talán ezeknek a szokatlan szempontoknak a megmutatása a szakmai beszélgetések egyik lényege. 

A versenyprogram nem rejtett ma számunkra sok újdonságot: délután a sepsiszentgyörgyiek Vízkeresztje mutatkozott be a Kamaraszínházban, este a nagyszínpadon pedig a Nemzeti Színház Don Quijotéja zárta a versenyelőadások sorát. Bocsárdi László Vízkeresztjét még a MITEM-en láttuk, akkor magunkban fiatalos, friss, felénk és a szerző felé is autentikus, „nyolcpontos” előadásként értékeltük, néhány kifejezetten erős és emlékezetes jelenettel, szimpatikus és sokszínű társulattal és kiváló színészegyéniségekkel. A Vízkeresztnek helye van a POSZT versenyprogramjában, a szintén sepsiszentgyörgyi Úrhatnám polgárnak ugyanakkor talán még inkább Pécsett kellene lennie. 

            Vízkereszt vagy amit akartok (fotó: Kiss Zoltán)

A Don Quijote nem művészi értékek nélküli, ugyanakkor kifejezetten nézőpróbáló, sőt nézőerőltető produkció. Spanyol civilizációból érettségizett, a művet eredeti nyelven olvasóként is úgy éreztük, hogy nehezen tudunk kapcsolódni az előadás számos utalásához: tiszteljük azokat, akiknek ez előélmények nélkül is ment (ez nem mindenkinek sikerült tegnap sem; egy kollégánk beszámolója szerint szünetben többen fel is adták). Mi nem a Nemzeti sikerültebb előadásai között tartjuk számon a Don Quijotét – ebben az évben a Psyché, de akár a Szindbád is sokkal inkább a versenyprogramba illett volna, ha már. 

Úgyhogy mi inkább a Zsolnay Negyed felé vettük az irányt, ahol a Győri Nemzeti Színház 4x100 című előadása mutathatta meg magát. Simon Kornél rendező térképészeti szempontból a lehetőségeket jól kihasználva állította színpadra a darabot, minden más értelmezésnek azonban teljes mértékben híján volt az előadás. Egressy Zoltán két felvonáson keresztül közhelyszerű állításokat és sokszor látott konzervdrámai pillanatokat sorakoztat fel: az előadást egyszerűen nehéz komolyan venni. Különösen igaz ez Sárközi József gyúrókarakterére, aki ránézésre egy alkoholista csöves, szöveg alapján egy depressziós Coelho, valahogy mégis elvett feleségül a négy sportolólányból kettőt, a harmadikat pedig lefektette. 

4x100 (fotó: POSZT)

A 4x100 elvileg négy egyén csapattá alakulásának a története, a gyakorlatban azonban ebből semmi sem valósul meg. Mármint nem csak a csapattá alakulásból, hanem a történetből sem. Alapvetően nincs ellenünkre Egressy Zoltán stílusa, a pár nappal ezelőtt a POSZT-on is látható Portugált kifejezetten találónak tartjuk, ezúttal azonban olyan érzésünk volt, mintha egy kezdő forgatókönyvíró mindenáron egy jól eladható, megkapó sztorit akart volna kiizzadni magából, felhasználva ehhez az előző százhúsz ugyanilyen cselekményű alkotás legkiszámíthatóbb fordulatait. Az erőltetett becenevezés pedig már a harmadik perctől nagyon stimulálta az agyunkat, csak nem úgy, ahogy egy színházi előadásnak kellett volna. 

A karaktereket a színészek sem tudták élettel vagy természetességgel felruházni, üdítő kivételt jelentett az edzőnőt játszó Agócs Judit, valamint az egyik futót alakító Kiss Tünde, akit hosszú idő után láttunk újra színpadon, és akit most mindenki megjegyezhetett, mivel ő volt az egyetlen, aki képes volt fiatalos lendülettel, arroganciával és magabiztossággal feltölteni szerepét, és természetes stílussal és normális hangsúlyozással ábrázolni is azt. Az előadás értékelésünk szerint 3 pont, de legalább a feltüntetett 2 óra 30 percnél hamarabb, alig két óra alatt végetért. Ez azonban nem befolyásolta azt, hogy erre a napra minden lelkesedésünk elszállt a további színházi előadások iránt, így este olyat tettünk, amit eddig a POSZT / EB alatt egyetlen egyszer sem: végignéztünk egy meccset… 

            Szociopoly - Jaskó Bálint

Ily módon a pénteki napunk viszonylag kurtára-furcsára sikeredett, nem mehetünk azonban szó nélkül el a csütörtöki, nagy hírt kapott történés, vagyis a Szociopoly előadás elmaradásának körülményei mellett. Mint azt Naszály Györgytől, a POSZT sajtófőnökétől megtudtuk, ugyan az előadás délután öt órás kezdésekor nem volt meg a minimálisan szükséges nyolc néző (illetve meglett volna, de többeknek a vége előtt távozniuk kellett), ugyanakkor a szervezők korábban felajánlották a társulatnak, hogy amennyiben hamarabb, vagyis fél ötkor kezdik, jóval nagyobb, negyven feletti nézőszámot is garantálni tudnak, mivel egy nagyobb csoport is jelezte érdeklődését a Szociopoly iránt. Naszály György tájékoztatása szerint az időpontváltozást a társulat nem fogadta el, és a Szociopolyt a tavalyi POSZT-on is nyolc néző tekintette meg.

Mindemellett fontos kiemelni, hogy bár a POSZT műsorfüzetéből valóban kimaradt az előadás, mivel a Szociopoly annak megjelenését követően került be a programba, ugyanakkor az előadás az egyéb helyeken elérhető programokban (részletes napi programlapok, poszt.hu, stb.) is szerepelt, arról nincs szó, hogy a szervezők ne kommunikálták volna megfelelően az előadást. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a más problémákról és melléfogásokról felröppenő hírek ne lennének valósak, kezdve a Forte Társulat elmaradt szakmai beszélgetésének okától az előadásokat zavaró koncerteken át a Zsolnay Negyedben tapasztalható hangulattalanságig – a Szociopoly esetében azonban árnyaltabb a helyzet.

Kapcsolódó

Első nap - Amit elhiszünk és amit nem
Második nap - Amire emlékezni fogunk és amire nem
Harmadik nap - Egy nyári nap egy jópofa S.Ö.R.-rel
Negyedik nap - Gyerekcipő, felnőttcipő
Ötödik nap - A szakmai beszélgetéstől a happy endingig
Hatodik nap - Játék és valóság
Hetedik nap - Mozdulatok és mozdulatlanságok
Nyolcadik nap - Ítéletek