Mészáros Béla a készülő új AlkalMáté Trupp-előadásról:  „Most már el tudjuk hinni, hogy tényleg jó lehet az eredmény”.

Mészáros Béla kivételesen nem egy katonás, vagy egy új  film szerepe miatt kerül középpontba: Máté Gábor volt osztálya, illetve a belőlük alakult AlkalMáté Trupp az osztálytagok közül minden évben más életét dolgozza fel egy  előadásban, és az idén Mészáros Bélára került a sor.

A Katonában több „valós történeten alapuló” előadás fut, mint például a Bihari, amiben főszerepet játszol. Személyesen, színészként hogyan viszonyulsz az ilyen  történetekhez?

Sokkal fájdalmasabb, sokkal személyesebb az élmény - szinte megüti az embert. Ettől a Bihariban is picit bensőségesebb volt játszani. Jó utánanézni, hogy milyen volt az az ember, akit játszol. Mikor egy fiktív szereplőről van szó, szabadabban gondolkozhatsz, hogy milyen ember, hogyan néz ki, de valós személyeknél ez adott. Amikor Attilával (Ménes Attila, a Bihari szerzője – a szerk.) beszélgettünk a darabról, mondta, hogy az írás  gerince Tar Sándor élete, de amellett rengeteg fikció is van benne. Ki kellett például találni, hogyan  történt a beszervezés. Sok mindennek utánanéztem, és érdekes módon Tar Sándorral egyáltalán nem találtam interjút. Aztán a végén egy barátom átküldött egyet, hogy legalább a hangját meghallgassam. Megkérdeztem Ménes Attilát is, aki sokat találkozott vele, hogyan beszélt és milyen volt igazából. Így megtudtam, hogy szerény, csendes, visszahúzódó ember volt.

Bihari - Mészáros Béla, Takátsy Péter (fotó: Dömölky Dániel)

Ehhez képest hogyan készül a Mészáros Béla című előadás?

Egyszer december környékén beszélgettünk róla Gáborral (Máté Gábor, az előadás rendezője, valamint az osztály volt osztályfőnöke – a szerk.). Az osztállyal először márciusban, aztán május végén ültünk össze. Elmondtam, hogy milyen zenék lehetnének majd, és gondolkodtunk a díszleten is. Mondtam pilléreket, például, hogy miről szólt az elmúlt három évem. Meghallgattak, aztán  elkezdtek kérdezgetni és elemezni, én meg egyre kisebb és kisebb lettem. Hál'istennek kíméletlenek, kegyetlenül megmondanak mindent, amit gondolnak. Az a fura nekem, hogy az én életemről fog szólni az előadás, és nem egy másik embert elemzünk. Más előadásoknál  könnyen mondok véleményt, vagy beszélek egy szerepről, de akkor, amikor rólad van szó, ez a helyzet nagyon morbid, és lelkileg megviseli az embert. Sokan nem is merik ezt megcsinálni, és többen is azt mondták, akik látták az előadásainkat, hogy mivel ennyire kitárulkozunk, olyan, mint egy terápia.

Még csak a beszélgetésnél tartotok?

Igen. Sokan kérdezik, hogy  alakul a munka, és jelen pillanatban nem tudom, mit mondjak. Július 18-án, hétfőn kezdünk el jobban dolgozni (az interjút július 12-én vettük fel - a szerk.), de akkor is még csak beszélgetünk szerdáig. Utána pedig majd nézegetjük egymás jeleneteit, mint a főiskolán, Máté Gábor meg igazít rajta.

           Olvasópróbán (fotó: Dömölky Dániel)

Akkor a díszlet- és jelmeztervezőnek nehéz feladata lehet.

Igen, de nem kell bonyolult dolgokra gondolni, a múltkor például legók voltak.

Te is kegyetlen voltál, amikor a többiek életét szedtétek szét?

Igen, de ezt csak idézőjelben mondtam, igazából ez őszinteség. Azért használtam ezt a kifejezést, mert előfordul, hogy fáj nekem, amit mondanak. Az ember hajlamos a valós dolgok elől menekülni, és amikor hirtelen meghallja azokat egy másik ember szájából, akkor kénytelen őket bevallani magának is.

Tudod már, mi az, amit szeretnél, hogy belekerüljön az előadásba?

A magánéletem biztos benne lesz, elsősorban az elmúlt három évem, ami nehezebb volt. A szakmai életemről és a valláshoz való viszonyomról is szeretnék beszélni, meg persze a fociról. Biztos lesz benne olyan rész, amit elemelünk, mint az előző előadásokban is. De a nézők meg fogják látni, hol az a pont, ahol már elrugaszkodunk a valóságtól.

Mészáros Béla és Czukor Balázs a Dömötör András című előadáson (fotó: Dömölky Dániel)

Már jó pár éve megy a projekt – lehet mondani, hogy gyakorlottnak számít az osztály egy ilyen előadás létrehozásában?

Olyan szempontból gyakorlottak vagyunk, hogy akármi történik is két nappal az első előadás előtt, és akármennyire izgulunk még akkor is, hogy kész leszünk-e, mindig valami jó születik belőle. És a nézők szeretik. Mindig ugyanazok az izgalmak, pörgések vannak, ugyanúgy beleteszünk minden energiát. De megszokottság csak annyi van benne, hogy most már el tudjuk hinni, hogy tényleg jó lehet az eredmény.

Volt már más olyan előadásod, melyben a saját életedből használtál fel konkrét jelenetet?

Általában csak merítünk a saját élményeinkből, konkrét, valós jelenetek csak ritkán kerülnek bele az előadásokba. De vannak olyan produkciók, amikbe bele lehet tenni egy-egy ilyen pici elemet, ha megbeszéljük a rendezővel. Ahogy például a Ledarálnakeltűntemben, vagy a 40! avagy véges életben is történt, amit a Jurányiban csináltunk.

40! avagy véges élet - Mészáros Béla (fotó: Nagy György)

Az előző AlkalMáté-előadásokhoz képest változik valamit a próbafolyamat azáltal, hogy te már 13 éve a Katonában vagy, így közelebb állsz a rendezőhöz, azaz a volt osztályfőnökötökhöz, Máté Gáborhoz?

Most azt érzem, hogy nem. Mivel  nem annyira személyes a kapcsolatunk, amiket tud rólam, azokat a barátaim, az osztálytársaim is tudják.

Az osztállyal mennyire álltok most közel egymáshoz, mennyire ismeritek egymást?

Hébe-hóba szoktunk találkozni. Jordán Adéllal többet, mivel ő is a Katonában dolgozik, és rajta kívül Vajda Milánnal és Dömötör Andrissal. A többiekkel csak akkor, amikor összefutunk egy buliban, egy premieren, vagy egy előadáson, mert ha tudom, akkor megnézem őket. Az ember a barátaival azért többet találkozik, de nagyon jó a viszonyunk.

Az hozzátesz a jó viszonyhoz, hogy minden évben együtt töltitek ezt az időszakot?

Hogyne. Mindig elszalad ez a két hét, és nagyon nehéz elválni. Szuperjó dolog, hogy 2004 óta nyaranta összejövünk és érdeklődünk a másik iránt, foglalkozunk egymással. Gál Kristóf rendőr lett, és  még kevesebb a szabadsága, mint nekünk, de ezt a két hetet akkor is kiveszi. Mindannyian hozunk áldozatot azért, hogy együtt játszhassunk. Az a lényeg, hogy szeretjük egymást, és tök jó egymással dolgozni.

Mészáros Béla és Jordán Adél a Gál Kristóf című előadásban (fotó: Kallos Bea / MTI)

Ezt a többiek is így gondolják?

Akik itt vannak, ők mind.

Mi fér bele a nyaradba az AlkalMáté mellett?

A nyaram eléggé húzós. Április-májusban nem dolgoztam, mert nem voltam benne új bemutatóban, a többiek próbáltak. Aztán volt egy kilenc napos forgatás, majd Keszég Lászlóval próbáltuk Spiró Árpád-házát, amit Kőszegen be is mutattunk. Elkezdtem a Csak színház és más semmit forgatni, közben az Eb-t is kellett nézni. Jövő héten elkezdődik az életem, aztán még folytatjuk a forgatást. Utána lesz tíz napom, és augusztus 22-én kezdődik a munka a Katonában.

Bár oszlopos tagja vagy a Katonának, volt, hogy máshol is játszottál már. Milyen terveid vannak „független” színészként?

Nincsenek ilyen, konkrét terveim. De szívesen dolgoznék egyszer Zsótérral és Pintér Bélával is. Jelenleg pedig folytatjuk a 40!-et és az Árpád-házat. Szó volt egy másik lehetőségről is, de a Katonában három új előadásban leszek benne.

Fotó: Dömölky Dániel

Mi lesz ez a három előadás?

Ferdinand von Schirachtól a Terror, ezt Dömötör Andris rendezi, és augusztus végén kezdjük el próbálni. Aztán Hegymegi Máté jön megrendezni Günter Grasstól a Bádogdobot. Gothár Péterrel pedig Martin McDonagh Hóhérokját csináljuk.

Az utóbbi interjúkban többször emlegetted Dél-Olaszországot, mint egyfajta elvonulási lehetőséget. Miért pont ide mennél?

Bármit mondhatnék, ahova szívesen mennék, amikor rám jön, hogy teljesen mást csinálnék, egyedül lennék. Mondjuk egy norvég kis faluban egy állomásfőnök mellett állítgatnám a váltókat, vagy elmennék Peruba bányásznak. De ilyeneket csak akkor gondolok, amikor besokallok, amúgy imádom, amit csinálok.