Müller Péter Sziámi már sokadszorra lép fel a Pintér Béla és Társulata tagjaival, legutóbb az óbudai Kobuci Kertben láthattuk őket.

Vannak zeneileg kifejezetten jól képzett színházi társulatok, és itt most nem a par excellence zenés színházak társulataira gondolok. Hanem például a HOPPartra, amely egy musical/operett szakirányú színészosztály tagjaiból verbuválódott, vagy a Pintér Béla és Társulatára, ahol az évek során egy zeneileg is igen kiváló csapat jött össze. Pintér Béla előadásaiban mindig fontos szerepe van a zenének, sőt, két teljes egészében zenés produkciót is készített, a Parasztoperát és a Gyévuskát. (Legutóbb pedig A bajnokot, de azt nem sajátjaival, hanem a budapesti Katona társulatával.) Ezekben külön zenekar is van. Máshol, mint például a Kaisers TV, Ungarnban egy zongorista kíséri az előadást, de az elmúlt évek produkcióinak többségében a színészek maguk szólaltatják meg hangszereiket. 

Stefanovics Angéla és Müller Péter Sziámi (fotó: Kardos Gábor)

A most is töretlen népszerűséggel futó Parasztoperában érződik, hogy nem mindegyik színész alkalmas igazán zenés színházi produkcióra, miközben kicsit ebben az „amatőrizmusban” is rejlik az előadás bája. Pintér Béla később mindenesetre láthatóan tudatosan törekedett arra, hogy zeneileg és hangilag is képzett színészekkel bővítse társulatát. Az eredeti csapat nagy része le is cserélődött, rajta és Enyedi Éván kívül csak Thuróczy Szabolcs maradt. Az újak – bár ez az „új” elég relatív, van, aki már tíz éve „új” – valóban nagyon ott vannak zeneileg, hangszereken is kiválóan játszanak, például Szamosi Zsófi fuvolán, Roszik Hella hegedűn vagy Friedenthal Zoltán zongorán, és persze jól is énekelnek. Stefanovics Angéla és Csákányi Eszter már jól ismert színészként csatlakoztak a társulathoz, és szintén jó hangi adottságokkal bírnak.

Nem is csodálkoztunk, mikor először kaptunk hírt róla, hogy a társulat tagjai – úgy is mint „a pintérbélások” – koncerten is fellépnek, méghozzá Müller Péter Sziámival. Vagy Müller Péter Sziámi velük. Legutóbb az óbudai Kobuci Kertben láthattuk őket, de megfordultak már az A38-as hajón, és koncertfelvétel is készült róluk az M2 Petőfi tévé jóvoltából. Sajnos a korábbi fellépéseiket nem láttam, de a közösségi videómegosztókra több felvétel is fölkerült, úgyhogy bármikor meg lehet nézni, hallgatni. (Persze élőben az igazi.) A felvételek alapján kiderül, hogy fellépett maga Pintér Béla is, aztán Csákányi Eszter, Szamosi Zsófi, Friedenthal Zoltán. Őket a Kobuci Kertben nem láthattuk, ezúttal Roszik Hella, Stefanovics Angéla és Thuróczy Szabolcs képviseli a társulatot.

Sziámi, a pintérbélások és a zenei kíséretet adó AndFriends fellépése előtt Bárdos Deák Ági hangolja a közönséget, egy szál elektromos gitár kíséretében adva elő a Kontroll Csoport dalaiból. A közönségen végigtekintve rögtön feltűnik, hogy az átlagéletkor a 30 évet bőven meghaladja, ami nem is csoda, hiszen a fő attrakcióban a nyolcvanas évek olyan legendás underground együtteseinek dalait halljuk, mint az URH, a Kontroll Csoport vagy az Európa Kiadó, előbbi kettőnek egyébként Sziámi is tagja volt, és persze az ő későbbi dalaiból is kapunk válogatást. Ezek az együttesek akkor sem számítottak mainstreamnek, ma meg pláne nem, de van egy réteg, amely – mondhatni – rajtuk nőtt fel: ők ezen az estén is itt vannak, betéve tudnak minden számot, éneklik is rendesen.

Bárdos Deák Ági után Sziámi és az AndFriends lépnek színpadra, a zenekarban mindjárt egy pintérbélással, Roszik Hellával, aki a PB-előadásokon megszokott módon hegedűvel kíséri a dalokat. Ami már eleve izgalmas, mert ezek eredeti formájukban nem vonós kísérettel szólalnak meg. Egyébként az egész hangzás sokkal rockosabb, a mai fülnek ismerősebb, de nincs ezzel semmi baj – a zenében úgy működik ez, mint a színházban, Shakespeare is mai nyelven szólal meg mindig, még ha Arany János fordításában adják is elő. (Na jó, nem mindig, de arról nem is érdemes beszélni.) Ezért is kár, hogy kevés a fiatal: már az Y generáció is hiányzik, a Z-ről nem is beszélve, pedig nagyon jól, nagyon maian működnek ezek az Y-osokkal egyidős dalok a színpadon.

Nem vagyok zenekritikus, így ennél mélyebb elemzésekbe nem bocsátkoznék, inkább maradok a színházhoz közelebb eső vonalon. A színművészek közül először Stefanovics Angéla lép színpadra, és rázendít a Kontroll Csoport Hol vannak a régi álmaim? című számára. Mint egy úthenger: hatalmas lendülettel, nagy energiával énekli végig a dalt; ahol kell, kiabál, ahogy a torkán kifér, és hát kifér. Az estén nemrég elhunyt zenei legendákra is emlékezünk: David Bowie-ra, Prince-re és Lemmy Kilmisterre, a Motörhead énekesére. Őt ki más szólaltathatná meg, mint Thuróczy Szabolcs, akinek mély, recés hangja már első hallásra az ember dobhártyájába írja magát. Ezúttal a Killed by Death című számot énekli, és nagyon passzol neki a dal, ahogy a dalnak is ő: ez a hang ide való.

Roszik Hella (fotó: Kardos Gábor)

Roszik Hella végig vagányul húzza a hegedűt, de ő sem marad ki az éneklésből: Sziámitól a Kicsi, kicsiszolt kőt adja elő. Hogy hogyan, az a YouTube-on is hallható, Sziámi nem csak udvariasságból dicséri meg őt a koncert végén. Stefanovics Angéla másodszorra szintén egy Sziámi-számmal jön, na meg magával Sziámival: duettben éneklik a Szerelem című számot. Aztán újra Thuróczy, ezúttal egy lassú dalt ad elő, méghozzá az Európa Kiadótól a Szabadíts meget. „Nem nyerhetek, nem veszthetek / Ha nem leszek, hát nem leszek / Szabadíts meg a gonosztól / Szabadíts meg a gonosztól” – hangzik a refrén, a dal pedig egyre erősebb, hangosabb, kiabálósabb lesz: Thuróczy jól építi fel, és persze ezúttal is saját személyiségére és a hangjára formálja.

A közönség két ráadásra is visszatapsolja Sziámiékat, másodszorra az összes résztvevő színpadra lép, és előbb Sziámitól a Mi már leszoktunk róla című dalt, majd az URH Bon Bon Si Bon Bonját adják elő. Jó befejezése egy fergeteges bulinak.

(2016. augusztus 3., Kobuci Kert)

Fellépők: Müller Péter Sziámi, AndFriends, Roszik Hella, Stefanovics Angéla, Thuróczy Szabolcs, Szekeres András (Junkies), Kiss László (URH, Európa Kiadó), Bárdos Deák Ágnes és Farkas Zoltán