Karinthy Márton: „Az én színházi ideálom igazgatóként és rendezőként is a függönyös, polgári színház, ahol a közönség a színház csodájával találkozik.”

Közeledik a szeptember 17-ei Színházak Éjszakája, mi pedig ennek apropóján bemutatjuk a programban résztvevő színházakat. Ezúttal a Karinthy Színház kerül sorra.

           A Karinthy Színház előtere

A magánvállalkozásként működő színházaink közül az egyik legelső a XI. kerületi Bartók Béla úton azt a benyomást keltheti, mintha eleve oda teremtették volna. Hamisítatlan polgári miliője, az elsősorban a békebeli polgári érában íródott darabokra alapozó repertoárja, összetéveszthetetlenül ezzel a miliővel rokon törzsközönsége az állandóság otthonos érzését adják. Pedig ami az állandóságot illeti, ez nem mindig volt így - és most sincsen.

A Karinthy Márton rendező vezetésével Hököm Színpadként induló magánszínház eleinte előadóhelyről előadóhelyre, iskolából művelődési házba vándorolva mutatta be produkcióit, mígnem 1988-ban a XI. kerületi önkormányzat állandó játszóhelyként fel nem ajánlotta a jelenlegi épületet. Mielőtt azt gondolnánk, hogy voltaképpen már a mai status quónál vagyunk - ahogy Karinthy Márton egy korábbi interjúban megfogalmazta, akkoriban „itt egy farkasordító préri volt”. A megállapodottság pedig már ott sem áll fenn, hogy noha a mindenkori repertoár gerincét a közel- és távolmúlt polgári színművei adják, kortárs szerzők darabjai és a gay irodalom alkotásai is rendre megjelennek a budai teátrumban.

A színház, azon belül is a Karinthy Színház szerepéről Karinthy Márton azt mondta, hogy az igényes közönségszórakoztatásban hisz, és azt is próbálja megvalósítani. „Sem a direkt aktualizálást, sem a direkt politizálást nem tartom színházam feladatának, ami természetesen nem jelenti azt, hogy nincs véleményem, és azt a magam, magunk eszközeivel ne mondanánk el. A budapesti színházi palettán a Karinthy Színház szerepe egyértelműen a magas szintű szórakoztatás, és ennek szerintem egy-két kivétellel meg is tudunk felelni.”

(Karinthy Márton - fotó: Mészáros Csaba)

Arról is kérdeztük őt, hogy mi értelme van egy színházban megidézni az egykori polgári életet, amikor nincsen önálló, vagyis az államhatalomtól egzisztenciálisan független polgárság Magyarországon. „Nem a polgárság mostani állapota határozza meg, hogy kell-e beszélnünk polgári értékekről, értékrendekről, problémákról. És amiről mi beszélünk, az nem is izoláltan polgári élet, hanem maga az élet, szerelem, szeretet, árulás, megcsalás, család, emberi kapcsolatok, és ezek nem változnak a korral. A legfontosabb talán, hogy értékeket kell felmutatnunk ebben a folyamatosan elértéktelenedő világban. Hogy legyen mihez igazodni - nem csak a nézőnek, hanem mi magunknak is.”

Azt viszont hiába firtattuk, hogy mi volt szerinte a tavalyi Színházak Éjszakája programjuk legnagyobb dobása. „Nem szeretnék egy programot sem külön kiemelni, számunkra már az nagy dolog volt, hogy immár második alkalommal vettünk részt az eseményen. Fontos volt számomra, hogy olyan művészek is színpadra lépjenek ebből az alkalomból, akik még nem szerepeltek nálunk, így azokat is meg tudtuk szólítani, akik nem állandó nézői a Karinthy Színháznak.”

Ahogy Karinthy Márton korábban mondta nekünk vágyakról, valóságról és a Karinthy Színházról: „Olyan ez, mint a kukoricagóré: kisgyerekkoromban volt egy kukoricagóré a kertünkben, és én elképzeltem, hogy ott majd lesz egy színház, ahová híres színészek jönnek játszani. És most gyakorlatilag megvalósult ez az álmom. Góré nélkül.”

A 2016-os Színházak Éjszakájára jegyek itt kaphatóak.