Olcsó dolog lenne azzal kezdeni a Vígszínház bemutatását, hogy ez az a színházunk, amit a legkevésbé kell bemutatni. Olcsó, de nem teljesen alaptalan.

Közeledik a szeptember 17-ei Színházak Éjszakája, mi pedig ennek apropóján bemutatjuk a programban résztvevő színházakat. Ezúttal a Vígszínház kerül sorra.

121 éve egy mocsaras, városszéli területen épült fel az impozáns, több mint ezer embert befogadni képes teátrum, amely nagyon hamar a huszadik századi magyar polgári színjátszás egyik legnépszerűbb helyszínévé vált. Olyan írók művei voltak láthatóak, mint Molnár Ferenc, aki  a Vígszínház házi szerzőjeként kezdte a pályáját, de itt aratta sikereit a huszadik század elején Heltai Jenő, Bródy Sándor, Szomory Dezső, Lengyel Menyhért, Szép Ernő, majd a két háború között Hunyady Sándor és Móricz Zsigmond.

A hazai szerzők mellett Hauptmann, Ibsen, Shaw, Oscar Wilde, később O'Neill, Pirandello és Brecht bemutatói mellett Magyarországon először itt állították színpadra Csehov műveit.

1967-ben csatlakozott az ekkor már több mint 70 éves történethez a Vígszínház újonnan nyíló kamaraszínháza, a Pesti Színház, 1995-ben pedig új játszási hellyel gazdagodott a társulat, a Házi Színpad nevű stúdióval, amely különleges hangú kortárs drámaírók műveit mutatja be.

A hetvenes években a Vígszínház és a Pesti színpadán bontakozott ki a magyar dráma második aranykora Örkény István, Eörsi István, Szakonyi Károly, Csurka István, Gyurkovics Tibor, Székely János, Sütő András, majd a következő nemzedék: Nádas Péter, Bereményi Géza, Kornis Mihály, Spiró György, Esterházy Péter és az elmúlt években a legfiatalabbak: Kárpáti Péter, Hamvai Kornél műveinek bemutatásával.  

Eszenyi Enikő színész, rendező, a Vígszínház igazgatója

Erre a kultúr- és színháztörténeti patinára kezdett el – mégpedig a határozott fiatalítás jegyében - ráépíteni Eszenyi Enikő, a Vígszínház jelenlegi igazgatója. Ahogy a tavaly ősszel vele készített interjúnkban el is mondta, a következő öt évet a fiatal tehetségeknek fogja szentelni: „megpróbálok mindent átadni azoknak, akik majd továbbviszik ezt a színházat”. Az előző évben éppen egy focicsapatnyi fiatal alkotó érkezett a társulathoz: Bach Kata, Hajduk Károly, Csapó Attila, Király Dániel, Orosz Ákos, Puzsa Patrícia, Szilágyi Csenge, Vecsei Miklós, Wunderlich József és Zoltán Áron színészek, valamint Kovács D. Dániel rendező.

Orosz Ákost, aki a tavalyi Haramiákban (kritikánk itt olvasható) csakúgy főszerepet játszott, miként az új évad egyik őszi bemutatójában, a Bűn és bűnhődésben, ahol Raszkolnyikovot alakítja, puszta szócséplés lett volna a beilleszkedésről kérdezni. Helyette a fiatalítás kapcsán érzékelhető változásokról faggattuk.  „Én ugyanúgy létezem, mint a független színházi éveim alatt, úgy próbálok, úgy játszom. A Haramiák próbafolyamata úgy indult, hogy bejött az olvasópróbára Eszenyi Enikő, és azt mondta, „Robbantsátok fel a színházat”! Ezzel képletesen megengedte nekünk, „fiataloknak”, hogy úgy gondolkodjunk a darabról, ahogy mi szeretnénk. Elrugaszkodhattunk a konvencióktól, amik korábban bevettek voltak a Pesti Színházban.”

Orosz Ákos a Haramiákban Bach Katával (fotó: Dömölky Dániel)

A tavalyi Színházak Éjszakájára is jó szívvel emlékezett: „Engem akkor  még nem ismertek a Vígszínház nézői, mivel néhány napja voltam csak a társulat tagja. A VígRandi nevű programon lehetett velünk beszélgetni, de éppen mivel új voltam, arra számítottam, rám nem lesznek kíváncsiak. Pozitív meglepetésként ért, hogy hozzám is odajöttek és mindenki nagyon érdeklődő volt. Az esti Össztáncon pedig a csilláron is lógtak.”

„A Színházak Éjszakája tökéletes alkalom arra, hogy akik szeretik a színházat, olyan módon kerülhessenek hozzá még közelebb, ahogy azt máskor nem, vagy csak nagyon ritkán tehetik meg. Egy-egy személyes beszélgetéssel, vagy azzal, hogy bepillanthatnak velünk a kulisszák mögé. Megmutathatjuk, hol sminkelünk, öltözködünk. Mi pedig speciális időpontban játszhatunk, így kicsi kizökkenünk a hétköznapi menetből, ami mindig új, izgalmas dolgokat szül” – mondta a fiatal színész a Színházak Éjszakája nézői és alkotói hozadékáról.

Orosz Ákos az Össztáncban Eszenyi Enikővel és ifj. Medveczky Balázzsal (fotó: Toldy Miklós)

A Vígszínház az utóbbi években több társadalom- és politikakritikus előadást is színpadra tűzött - akár Alföldi Róbert, akár Bodó Viktor rendezéseire is gondolhatunk itt. Amikor erre az általunk ellenzékinek talált vonalra korábban rákérdeztünk, Eszenyi Enikő azt válaszolta, hogy „a színháznak éppen az a feladata, hogy társadalomkritikát fogalmazzon meg. (…) Nem gondolom, hogy ez egy ellenzéki hozzáállás.”

A Vígszínház arculatával kapcsolatban pedig a Burgtheatert és a hamburgi Tháliát hozta fel párhuzamként: „Ugyanazt a népszínházi eszmét keressük mindannyian: minőségi élményt nyújtani évente több százezer embernek. (…) Az sem jó, ha túl komoly, komor egy évad, hiszen a nézőknek kell a fellélegzés, kell a kioldás.”

A 2016-os Színházak Éjszakájára jegyek itt kaphatóak.