Sokan meglepődnek azon, hogy a színház jelentős ifjúsági/felnőttrepertoárral rendelkezik, pedig ez egyáltalán nem újmódi huncutság.
Közeledik a szeptember 17-ei Színházak Éjszakája, mi pedig ennek apropóján bemutatjuk a programban résztvevő színházakat. Ezúttal a Budapesti Bábszínház kerül sorra.
A Budapest Bábszínház múltját a nyitottság és a kísérletezés jellemezte – és ez a szellemiség a jelenben is megmaradt. A darabválasztásban az életkori sajátosságok mellett elsődleges szerepet játszik az, hogy az adott mű fontos társadalmi problémákról szóljon, személyes kérdéseket vessen fel. A báb műfajának legeredetibb alkotói mellett olyan rendezőket, tervezőket is igyekeznek meghívni, akik érkezzenek bár a prózai vagy a zenés színház világából, a klasszikus vagy a popzene területéről, vagy épp a képzőművészet bármely ágából, mindannyian izgalmas, új perspektívát nyitnak.
Az ember tragédiája (fotó: Éder Vera)
A báb a lehetőségek műfaja. Nem véletlen, hogy világszerte egyre több színházi és filmes alkotó fedezi fel, és alkalmazza, sőt bábos ötletre építi munkáit. Elég talán csak Anthony Minghella Pillangókisasszonyára, a Zsinóron vagy a Ted című filmekre gondolni. Ez azonban nem csupán világjelenség, ma már a magyarországi prózai és zenés, sőt táncszínházi produkciókban is használnak bábokat, amiben a Budapest Bábszínház gazdag múltjának és sikeres jelenének, bábművészeinek és műhelyeinek jelentős szerepe van.
Sokan meglepődnek azon, hogy a színház jelentős ifjúsági/felnőttrepertoárral rendelkezik, pedig ez egyáltalán nem újmódi huncutság, hanem a bábművészet és az intézmény tradícióinak továbbvitele. Ezért a Budapest Bábszínház mottója a „A báb nem korosztály, hanem műfaj!” mondat. A báb kezdetben egyáltalán nem a gyerekeket szólította meg: sem a vallási szertartásokhoz kapcsolódó „előadások”, sem a vásári játékok közönségét nem ők alkották. Az avantgárd hazai művészi bábjátékai is jórészt felnőtteknek szóltak.
Trisztán és Izolda (fotó: Éder Vera)
Az Állami Bábszínház 1949. október 8-án nyílt meg. Az első kifejezetten felnőtteknek készült bábprodukciót 1951. január 2-án mutatták be. A Sztárparádé kabaréműsor volt, operaparódiától kabarétréfáig, slágermagyarázattól abszurd operett-keresztmetszetig ívelő, szatirikus hangvételű előadás, amely hatalmas sikert aratott. Az első klasszikus irodalmi alapanyagból készült felnőttelőadás Carlo Gozzi darabjának, A szarvaskirálynak Heltai Jenő által készített átirata volt.
A 60-as évek második felében nemkívánatos szerzőnek minősült Beckett, Mrożek, de a hivatalos kultúrpolitika Dürrenmatt bizonyos darabjait sem nézte túl jó szemmel. Az Állami Bábszínházban működő Kísérleti Stúdió azonban fiatal művészekkel, az esztétikai-stiláris útkeresés jegyében, a korabeli realizmustól való elszakadás igényével, valódi összművészeti törekvésekkel olyan műveket tűzött műsorra, mint a Jelenet szöveg nélkül a Strip-tease vagy az Angyal szállt le Babilonba.
Nem légüres térbe érkezett tehát a jelenlegi ifjúsági és felnőttrepertoár, amelyben ott a Garas Dezső rendezte Tragédia, A kaukázusi krétakör, a dán ifjúsági regény, a Semmi világpremiernek számító, Színikritikusok Díját is elnyert bábszínpadi adaptációja (rendező: Hoffer Károly), a színház felkérésére készült új magyar dráma, a Trisztán és Izolda (író: Márton László, rendező: Csizmadia Tibor), illetve a szintén kritikusdíjas Kabaré Alföldi Róbert rendezésben. Alföldi Róbert idén újabb különleges darabválasztással tér vissza a Budapesti Bábszínházba: Molière vígjátékát, A képzelt beteget rendezi meg.
Semmi (fotó: Éder Vera)
A báb a nyitottság műfaja is. Ahhoz, hogy valaki felnőttként bábszínházi előadásra vegyen jegyet, bátorság és nyitottság szükséges, olyan érdeklődés, amely túlmutat a mainstreamen, és a különlegességek irányába visz.
A 2016-os Színházak Éjszakájára jegyek itt kaphatóak.
