Új részvételi művészeti és színházi program indult Magyarország két elmaradott térségében, Borsodban és az Ormánságban.

SajátSzínház.org – ez a címe annak a művészeti projektnek, amely idén tavasszal indult Magyarország két elmaradott térségében: Borsodban és az Ormánságban. A részvételi művészeti projektben számos civil szervezet (Parforum Részvételi Műhely, Murál Morál, SzoMaRo, FreeDoc), színházi műhely (Stereo Akt, Káva Kulturális Műhely), valamint független alkotó és roma aktivista vesz részt. A 2017 tavaszáig tartó program célja, hogy Borsod két, illetve az Ormánság négy, hátrányos helyzetű településének lakói közösen dolgozzák fel és egy-egy általuk létrehozott színházi előadás keretében mutassák be az őket érintő problémákat. Így a résztvevők megtapasztalhatják saját értékeiket, a közös munka sikerét, s ezek révén saját életük megváltoztatásának lehetőségét.

Sárosdi Lilla a budapesti Mintaplatformon az egyik játékban résztvevő csoport szóvivőjeként (fotó: Csoszó Gabriella)

A projekt borsodi részében, amely a Szívhang címet viseli, Szomolya és Sály közmunkás brigádjainak tizenöt női tagja – 18 és 60 év közötti roma nők – készítenek saját életükből színházi előadást, elsősorban az egészségügyi rendszerhez való viszonyukat bemutatva. A négy ormánsági településen – Siklósbodonyban, Szaván, Babarcszőlősön és Diósviszlón – zajló rész Jövőkép címmel a munka világával és a fiatalok jövőképével foglalkozik. Itt Boross Martin, a Stereo Akt vezetőjének rendezésében készül dokumentumszínházi előadás helyi résztvevőkkel, az ő történeteiket feldolgozva, abból pedig doku-fikciós film, amelyet áprilisban a Trafóban a budapesti közönség is megtekinthet. A Jövőkép-projekt része egy közösségi festési, illetve Fotóhang címmel egy fotóművészeti foglalkozássorozat is, melynek keretében a résztvevők szintén megtapasztalhatják a közösségi alkotás élményét és a művészi önkifejezés lehetőségeit.

Beszélgetés a programok résztvevőivel (fotó: Csoszó Gabriella)

A projekt harmadik pillére a Padtárs, amely A Hiányzó Padtárs társulat és a Káva Kulturális Műhely együttműködésében az Elveszettek – A hiányzó pillanat című nevelési színházi előadást viszi el a projekt különböző állomásaira. A 2014-ben bemutatott produkció a szolidáris társadalmi cselekvés lehetőségeit kutatja, a francia szociológus, Luc Boltanski  Éjszakák című darabjának egy részletére épülve, amelyben a francia Alpokban éppen a karácsony ünneplésére készülő családnak és barátaiknak kellene egy szerencsétlenség túlélőin segíteniük. A faluba újonnan érkező állatorvos, Vidal doktor zsarnoki módszerekkel veszi kezébe az események irányítását. Az előadásban amatőrök játszanak, roma fiatalok, akik a produkció mellett azt is megmutatják a projekt résztvevői számára, hogy hátrányos helyzetből indulva is jelentős dolgokat lehet összehozni közösen.

Az Elveszettek a projekt eddigi két, a nyilvánosság számára nyitott állomásán is színre került. A szeptember elején a MU Színházban tartott úgynevezett Mintaplatformon szociális segítők és újságírók ismerkedhettek meg a programmal. A Pécs Pécsbánya nevű városrészében tartott szeptember végi szakmai napon pedig főleg a baranyai szociális szféra dolgozói vettek részt. A színházi nevelési előadás mellett a jelenlévők megismerkedhettek a közösségi festés és a Fotóhang projekttel is – előbbivel Katona Kriszta és László Eszter, utóbbival Csoszó Gabriella vezetésével, akik a kistelepülésen is viszik ezeket a programokat.

Mi történik egy közösséggel, ha nem várt eseményekkel kell szembenéznie? Mi történik, ha vezetőjük – az apa – távol van, miközben a tomboló hóviharban szerencsétlenül járt emberek tucatjai küzdenek a túlélésért? Mi történik, ha egy ismeretlen jelenik meg a közösségben, átveszi a vezetést, és teljesen uralmat nyer annak tagjai fölött? Az Elveszettek sztorija számos kérdést vet fel, és van is mit kiaknázni előadásról előadásra.

Az egyik szereplő, Marc, Excel-táblázatba próbálja foglalni, hogy milyen sorrendben segítsenek a bajba jutottakon. Kor, nem, foglalkozás, végzettség – és ami mindebből kijön, a társadalmi hasznosság. Az előadásbeli előadás rendezője, akit az előadás rendezője, Takács Gábor alakít, itt megszakítja a jelenetet, és arra kéri a színészt, hogy gondolkozzon ezen a jeleneten, mit lehetne még kihozni belőle. A közönség is beleszólhat, és mindjárt két részre is szakad: a nézők egyik fele kilépve az előadásból számon kéri a színészt, illetve nem is a színészt, hanem Marcot, hogy miért táblázatokat rajzolgat, ahelyett, hogy segítene. Mások viszont újabb javaslatokat tesznek, hogy mi kerüljön még a táblázatba.

Marc hallgatja a résztvevők javaslatait a táblázattal kapcsolatban (fotó: Csoszó Gabriella)

Pécsbányán nem itt szakad meg az előadás, hanem akkor, mikor a közömbös Gérard pezsgőt bont, miközben kint emberek tucatjai fagyoskodnak; a segíteni szándékozó, az állatorvos ellen fellázadó Isabelle pedig egy karácsonyfadíszt tesz a teli pezsgőspohárba. Mi ez a dísz? – kérdezi a rendező a közönségtől. Vagyis hogyan értelmezzük Isabelle tettét? Minden egyes szó magának az előadásnak is más-más értelmet ad.

Állandó eleme az előadáshoz kapcsolódó foglalkozásnak, hogy a közönség három részre osztódva, két-két szereplővel közösen egy-egy alternatív képet illeszt be a történetbe. A három csoport egy-egy szóvivője kvázi rendezőként beállítja a színészeket, és egy-egy kimerevített képben a történtek előtt, közben vagy utána zajló esemény egy pillanatát illeszti be. Itt is számtalan megoldás születik: vannak képek, amelyek lényegében egy absztrakt időben játszódnak, vannak, amelyek valamivel kiegészítik a történetet, de vannak, amelyek teljesen más irányba látszanak elindítani azt.

Takács Gábor az Elveszettek egyik jelenetében (fotó: Csoszó Gabriella)

Az Elveszettek minden egyes előadása újabb és újabb tapasztalatokat és felismeréseket kínál. A projektnek köszönhetően a produkció számos helyre eljut, hogy minél többen szembesüljenek az általa felvetett kérdésekkel. A SajátSzínház.org részvételi művészeti programja tovább folytatódik – mi pedig ott leszünk a fontos állomásainál.