Premierajánlónkban nem csak mi beszélünk a bemutatókról, de az alkotókat is megszólaltatjuk.
Bányavakság / Komáromi Jókai Színház, Kassai Thália Színház / október 28. 19 óra
Székely Csaba trilógiájának második része a korrupció és a hatalommal való visszaélés bányavidéki köreit mutatja meg a tőle megszokott, egyszerre nevettető és lelket facsaró hanghordozásban. Az előadás a komáromi és a kassai teátrum első koprodukciója.
Czajlik József (fotó: Komáromi Jókai Színház)
A komáromi színház két évvel ezelőtt, Keszég László rendezésében mutatta be a trilógia első részét a Bányavirágot. – Logikus volt, hogy rácsatlakozzunk erre a vonalra. Amikor Tóth Tibornak, a komáromi direktornak felkínáltam, kapva kapott az alkalmon, hiszen, mint később kiderült, ő is be akarta mutatni – mondta a darabválasztásról Czajlik József rendező, a kassai színház igazgatója.
A választás szakmai okaként az erdélyi és a felvidéki helyzet hasonlóságát emelte ki: „ez ideális történet egy olyan közeg számára, mint amiben mi is élünk. Határon túli magyarként mindenféle határhelyzeteket élünk meg a szlováksággal szemben. Székely Csaba Bányavaksága nagyon pontosan és precízen tudja megmutatni ennek a modellhelyzetnek a fonákját, a sok esetben csak érzetekben közvetíthető tartalmat”.
Benkő Géza és Fabó Tibor (fent), Tóth Tibor és Vasvári Emese (lent)
A stáb is a közös munka jegyében állt össze. Két színész, Tóth Tibor és Fabó Tibor komáromiak, Vasvári Emese és Lax Judit Kassáról érkeztek. Benkő Géza mindkét társulatban játszott már. Gadus Erika díszlet- és jelmeztervező szintén mindkét színházban visszatérő munkatárs, a dramaturg Forgács Miklós, Komáromban is rendezett évekkel ezelőtt, s most a Thália dramaturgjaként vesz részt a munkában. Kántor Kata, a kassai színház koreográfusa segített a mozgásjelenetek beállításában, a zeneszerző pedig a Komáromban élő Lakatos Róbert, a Thália Színház zenei vezetője. A csapat tagjai tehát ismerik egymást, de ilyen felállásban még soha nem találkoztak.
Az előadást a bemutatót követően Komáromban október 29-én és 30-án játsszák, majd november 24-én Kassán is bemutatják.
Anna Karenina / Miskolci Nemzeti Színház / október 28. 19 óra
Szintén koprodukció, de ezúttal egy táncos, és nem drámából, hanem egy regényből születik. Tolsztoj második nagyregényét állította színpadra a Miskolci Balett közösen a GG Tánc Egerrel, a Győri Nemzeti Színházban dolgozó Velekei László koreografálásában.
A Miskolci Balett már több alkalommal dolgozott együtt az egri színház tánctagozatával. Kozma Attila, a Miskolci Balett vezetője elmondta, hogy a közös múltbeli előadások és egymás munkáinak kölcsönös követése mellett a szerepválogatás könnyebbsége és a látványosabb jelenetek beállításának a lehetősége is a koprodukció mellett szól.
– A modern táncszínház nyelve nem mindenki számára érthető, sokkal közelebb tudunk kerülni a közönséghez, ha olyan témát dolgozunk fel, amelyet a közönség már ismer. Én amúgy is azt érzékelem, hogy a világban van egy szándék az irodalmi művek táncszínpadra való adaptálására – mondta Kozma arról, hogy miért éppen egy regényt visznek színre.
Velekei Lászlót is kérdeztük az előadásról. – Úgy érzem, a mozdulatok igazabbak a szavaknál, jobban meg tudják mutatni az egyénben zajló drámát, akár egy egészen pici kis mozdulattal is – válaszolta arra a kérdésünkre, hogy mit tud hozzátenni a tánc egy ilyen kaliberű regényhez.
Elmondta, hogy a koreográfiájában Anna, Anna férje és Vronszkij változó viszonyaira fókuszál. „Figyelemmel kell lennem arra is, hogy ebben az esetben a nézők nagy többsége a végkifejlet ismeretében ül be, így a feladatom túlmutat azon, hogy a regény cselekményét táncszínpadra adaptáljam. Ezért egy olyan dramaturgiai csavarral nyúltunk az előadáshoz, amely még inkább kihangsúlyozza a regényben futó szimbólumokat, s egy másik perspektívából láttatja Anna és Vronszkij tragikus szerelmének sorsát.”
Az Anna Karenina a bemutatót követően október 29-én látható a Miskolci Nemzeti Színházban, este 7 órától.
Pusztuló / Spirita Társulat / helyszín: Bethlen Téri Színház / október 27. 19 óra
A Bethlen Téri Színházat egyre otthonosabban belakó, fiatal társulat első hallásra erős társadalom és médiakritikát fogalmaz meg legújabb bemutatójában. Az előadás felvezető szövege azt a kérdést fogalmazza meg, hogy "lehet-e még egyáltalán érdemben beszélni a mindenkit feszítő problémákról, vagy réges-régen elnyelt mindent a politikai csatározás és a felszínes showműsorok fertője?" Az előadás rendezőjétől, Egressy G. Tamástól többek között ugyanezt kérdeztük.
A Pusztuló két műsorvezetője (fotó: Spirita Társulat)
– Akkor lehet, ha a sok semmitmondó blabla és álságos emóció kiveri a biztosítékot az embernél, aki ezért valódi, őszinte párbeszédet kezdeményez. Amíg mindenki a saját véleményébe, politikai vagy érzelmi burkába zárkózik, addig nincsenek igazi érvek, nincs őszinte nevetés vagy éppen könny, és így nincs katarzis, haladás, fejlődés sem – válaszolta meg az előadás által megfogalmazott kérdést. Azt is hozzátette, hogy ebben „a hazug kereskedelmi médiának óriási felelőssége van”.
Mit tehet mindezzel a hazugsággal és manipulációval szemben egy előadás? – kérdeztük őt. - Bemutathatja. Eltúlozhatja, kifigurázhatja, kiröhögheti és kiröhögtetheti, aztán szétszedheti apró cafatokra, és addig gyalázhatja, püfölheti, gyilkolhatja, amíg – legalábbis a színpadon – ez az ál-világ, ez a lélekgyilkoló hazugsággyár meg nem adja magát, és össze nem omlik. Ez a feladatunk, fiatal, alter társulatként különösen – fogalmazta meg az előadás ars poeticáját a rendező.
A Pusztuló a bemutatót követően október 28-án is látható, este 7 órától.
