Znamenák István olyan, abszurditásaitól hamis világot teremt, ami már az „ahogy azt Móricka elképzeli” szélsőségein is túlmutat.
Hiba Molnár Ferenc egyfelvonásosát társalgási színműként értelmezni, mert nem az. A szereplők ugyanis nem beszélgetnek egymással, hiszen Norrison bankigazgatónak erre nincs ideje, jószerivel ő monologizál, miközben egy óra leforgása alatt a szegény Fusz Antal taxisofőrből milliomost kreál. Egy „annyit is ér” emberből egy valakit. Csak eközben a személyiségét veszi el, s ehhez egy egész apparátus segédkezik neki.
Alföldi Róbert az Egy, kettő, három előadásában (fotó: Puska Judit / Kultúrbrigád)
Znamenák István rendezése nem társalog, nem pepecsel, hanem vesz egy nagy levegőt, és fergeteges iramot diktálva időre teljesít. Jól gazdálkodik a darabban rejlő potenciállal, lassít, ha egy gondolat vagy egy poén megkívánja, de ezzel nem vesz el az előadás tempójából, sőt.
Technikai megoldásai, elrajzolt figurái eszközök ahhoz, hogy a pénz mindenhatóságáról, a hatalom filozófiájáról, a látszatok elfogadásáról, az urambátyámságról beszéljen nem is keveset. Ugrai István dramaturg néhány helyen ugyan hozzányúlt a molnári szöveghez, de nem elsősorban ettől, hanem a helyzet közeliségétől lesz az előadás találóan mai. Znamenák olyan, abszurditásaitól hamis világot teremt, ami – ahogy az előadás is felemlíti – már az „ahogy azt Móricka elképzeli” szélsőségein is túlmutat.
És ezt a Norrison-konstrukciót Alföldi Róbert minden ízében hatásosan dolgozza ki. A tengernyi szöveg hozzásimul a bankigazgató karakteréhez. A kezdeti harsányabb hanghordozás után a színész minden szava, poénja ül. Stílusban, technikában és jellemformálásban egyaránt. A feladatok kiosztásánál Norrison „tovább”-jai időtakarékosan és ellentmondást nem tűrően kopognak. Figyelmességnek mímelt érdeklődése pedig csupán a gépezete működtetéséhez használt „olaj”. De Alföldi a csendjeivel, egy-egy őszintének hangzó mondattal azt is eljátssza, hogy a bankigazgató tudja, mennyire kártékonyan működik. Mégis teszi, s ez benne a legfélelmetesebb.
Szatory Dávid, Lénárdt Laura, Alföldi Róbert (fotó: Dudás Ernő / Kultúrbrigád)
Mellette a többieknek egy-egy villanás, kísérő, ráerősítő szerep jut. Az igazgatótanács bólogató tagjaiként, titkárnőkként, szabóként, orvosként teszik a dolgukat. Szatory Dávid kevés ellenállást mutató taxisa nemcsak külsejében alakul át, hanem habitusában is túltesz a mesterén. Lénárdt Laura sokszínű Lydiájának éppúgy imponál ez az új ember, mint Norrison.
Lugosi György sokat látott titkára rezzenés nélkül hajtja végre az utasításokat. Elégedettség tölti el, hogy egy olyan főnök bizalmasa lehet, aki – jókora túlzással – az emberiséget mozgatja. Ha ez így van „szégyellje magát az egész emberiség” – hangzik a bankár véleményes válasza. Ütős. Molnártól, Znamenáktól, Alfölditől egyaránt.
(2016. november 5.)
Csizner Ildikó
Az Egy, kettő, három adatlapja itt található.