„Agyaraink harcban állnak, az ormány a helyén van” – és ez nem képtelenség. A Textúrán jártunk a Magyar Nemzeti Galériában.

Idén újra találkozik a képzőművészet, az irodalom és a színművészet a Magyar Nemzeti Galériában. Tíz kortárs író írt szöveget tíz híres magyar festményhez. A rövid jeleneteket (Valló Péter rendezésében) a látogatók egyiktől a másikig sétálva, forgószínpadszerűen nézhetik meg az ihlető kép előtt, a premier után még öt alkalommal. Ott jártunk, és összegyűjtöttük – szubjektív – legjeinket, 10 pontban.

Kelemen József (fotó: Szesztay Csanád)

1. A legviccesebb jelenet Garaczi László Kútba néző című írása Fehér László azonos című festményéhez, Kelemen József előadásában. A tudományos előadások paródiája nyakatekert terminológiával és lerészegedő előadóval. Még azt is megtudhatjuk belőle, mi történik, ha egy elefánt túlzottan kútba réved. Mindenesetre „agyaraink harcban állnak, és az ormány a helyén van”.

Tasnádi Bence (fotó: Szesztay Csanád)

2. A legsármosabb szívtipró Tasnádi Bence Térey János jelenetében, amelyet Berény Róbert Csellózó nőjéhez írt. Tasnádi szexista módon fixírozza a nőt, aki nem is áll ellent a színészt játszó színésznek.

3. A legpolitikusabb szöveg Péterfy Gergelyé Székely Bertalan Egri nők című festményéhez, Murányi Tünde előadásában. Miközben az istentelen migráncsok a bécsi no go zónákban istentelenkednek, a baráti törökök baráti módon öldöklik az egrieket. A gond csak az, hogy a püspök ínyencvacsoráit folyton folyvást szegény gyerekek éhen veszésének hírével zavarják meg.

Murányi Tünde (fotó: Szesztay Csanád)

4. A legtitokzatosabb történet Rakovszky Zsuzsáé, amit Gulácsy Lajos Varázslatához írt. László Zsolt előadásában egy olyan férfit ismerhetünk meg, aki visszatér abba a városba, ahol gyerekeskedett, és azt a kertet keresi, amire életében eddig csak kétszer talált rá, mindig akkor, amikor erre a legnagyobb szüksége volt, és ahol régen volt dajkája várja – akinél jobban soha, senkit nem szeretett.László Zsolt (fotó: Sesztay Csanád)

5. A legtraumatikusabb szöveg Kiss Noémié: elhagyatottság és gyermekhalál nyomja „a rőzsenyakú lány” vállát, attól olyan görnyedt Munkácsy Mihály Rőzsehordó nője.

Ide kapcsolódik 6. pontunk is, melyben Lovas Rozinak e jelenetért megszavazzuk a legdrámaibb alakítás díját.

Lovas Rozi (fotó: Szesztay Csanád)

7. A legjobb párost Balsai Móni és Trokán Anna alkotta, és nem csupán azért, mert rajtuk kívül csupa mini monodrámát láttunk. Ha több páros lett volna, akkor is jó eséllyel pályázhattak volna erre a díjra Tóth Krisztina Magánrendelés című jelenetének előadásáért, amit M.S. Mester képéhez, Mária és Erzsébet találkozásához írt. A helyszín – mi is lehetne más – egy nőgyógyászati rendelő váróterme, ahol két asszony beszélget. Egyiküknek a tizedik beültetése sikerült, másikuk viszont petefészek nélkül esett teherbe – mondta is neki az orvosa, Menyhért, miután Gáspár és Boldizsár kollégákkal is konzultált, hogy ilyen azért csak kétezer évente egyszer történik.

Balsai Móni és Trokán Anna (fotó: Szesztay Csanád)

8. A legköltőibb szöveg Berniczky Éváé volt, amit Újratervezés címmel Csontváry Kosztka Tivadar festményéhez, a Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonbanhoz írt. Stefanovics Angéla a cédrusok létramagasából beszélt a fák nevében, amelyekben „ott szunnyad az elpusztult madarak éneke”.

Stefanovics Angéla (fotó: Szesztay Csanád)

9. A legszókimondóbb (rossz szóviccel élve a legkeményebb) viszont Kemény Zsófi slam poetry szövege Szinyei Merse Pál Majálisához egy olyan ifjúságról, amelyik majd (mindig) holnap kezdi a forradalmat, és amellyel még az is előfordulhat, hogy „kiderül, hogy volt Isten, csak baszott rád”. E ponton az egyik idősebb teremőr szemöldöke vad rángatózásba kezdett, Csőre Gábor viszont bizonyította, hogy nem csak Arany János-versekben van otthon, de a slam poetryben is.

Csőre Gábor (fotó: Szesztay Csanád)

10. A legfurcsább tapasztalat: a jelenetek közötti kényszerű várakozás perceiben a látogatók túlnyomó többsége – beleértve e sorok íróját is – nem a képeket nézte, hanem az okostelefonját nyomkodta.