A Kortárs Drámafesztivál első napján megtudhatjuk, mi fán terem a színházi nevelés, de megnézhetjük a múlt évad legerősebb monodrámáját is.

Az idén 13. alkalommal megrendezett Kortárs Drámafesztivál eredeti célkitűzése jelentősen kibővült: az 1997-ben létrejött  fesztivál kezdetekben a magyar kortárs dráma eredményeinek áttekintésére alakult, ez azóta már a teljes európai kortárs dráma figyelmére és a kortárs színház progresszív irányzatainak bemutatására bővült ki. Nem véletlen tehát, hogy idén a programsorozat fókuszában a fiatal színházcsinálók állnak.

A fesztivál első napján, december 2-án 14 órakor az Auróra Fesztiválklubban vehetünk részt a SzínMűVeletek csapata TIE workshopján. A SzínMűVeletek a Színház- és Filmművészeti Egyetem harmadéves drámainstruktor osztálya, amelynek tagjai a Theatre in Education (TIE), azaz a színházi nevelés kérdéskörét fogják körüljárni a résztvevőkkel. Mit keres a nevelés szó egy előadás műfaji meghatározásában? Hogyan lehetséges interaktívvá tenni egy előadást, bevonni a befogadókat a történet alakításába?

Oxigén, Eke Angéla és Márkus Sándor (fotó: Kortárs Drámafesztivál)

A Mentőcsónak Egység 2014-ben alakult a Szputnyik Hajózási Társaságon belül. A Mentőcsónak előadásai jellemzően olyan aktuális társadalmi problémákat boncolnak, mint a rasszizmus (Újvilág), a menekültkérdés (Menekülj okosan!), vagy a gólyatábori nemi erőszak (Nem – de hogy nem?), mindezt olyan izgalmas progresszív színházi nyelven, mint az interaktív színházi társasjáték. Az Auróra Fesztiválklubban 18 órakor látható a Pokolra kell annak menni című előadásuk, amely a mai egyetemisták útkeresését mutatja be: azokét, akik itthon tanulnak tovább.

A Vígszínház Házi Színpadán nézhetjük meg a Tünet Együttes Sóvirág című előadását, amely idén elnyerte a színikritikusok különdíját. A darab két szereplője Fahidi Éva holokauszt-túlélő és Cuhorka Emese táncos-előadóművész. Duettjük azt a kérdést járja körül, megérthető egy 90 éves, Auschwitzot megjárt ember szemszögéből a mai fiatalokat érintő problémakör, illetve egy fiatal meg tudja-e érteni ezt az idős embert. Mindezt a tánc, a humor és a Tünet Együttesre jellemző merész, progresszív megoldásokkal elbeszélve.

Az Egyasszonyt mi is a múlt évad egyik legerősebb előadásának neveztük: „A finom hangulati változások, a szereplő lassú fejlődésének ábrázolása lenyűgöző” – írta Hajnal Márton a Csoda született című kritikájában. Nem véletlen, hogy a monodráma egyetlen szereplője, Tenki Réka idén elnyerte a színikritikusok legjobb női főszereplőnek járó díját. Az elementáris erejű produkció Péterfy-Novák Éva azonos című blogjának és könyvének adaptációja, amely életének azt a szakaszát beszéli el zavarbaejtő őszinteséggel, mikor orvosi felelőtlenség következtében súlyos károsodással született meg gyermeke. „Egy nagyon fontos élethelyzetről beszélünk ebben az előadásban, és egy olyan nőről szól, aki megtanulta szeretni az életet. Bármi is történik vele, tovább akar és tud is menni” – nyilatkozta Tenki Réka az előadás kapcsán. A produkciót a Jurányi Inkubátorházban láthatjuk 20 órakor.

                 Tenki Réka az Egyasszony előadásában (fotó: Takács Attila)

A Kortárs Drámafesztivál saját produkcióját rendezi a végzős bábrendező-hallgató, Szilágyi Bálint, aki korosztályának az egyik legfigyelemreméltóbb tehetsége: saját fordításban visz színre olyan darabokat, amik ez idáig ismeretlenek voltak a magyar közönség számára. Dolgozott már Zsótér Sándorral Az aranjuezi szép napok című előadásban, Rosalie elmegy meghalni című rendezését a Stúdió K-ban lehetett látni Nagypál Gábor főszereplésével. Az Oxigén című darabban ismét a Junior Prima Primissima-díjas Eke Angélával és Márkus Sándorral dolgozik.

„Két fiatal Jézus hegyi beszédét fogalmazza újra, de formailag olyan, mintha egy könnyűzenei koncerten vennénk részt. A dráma feszültsége a szent és profán közt feszülő látszólagos ellentmondásra épül. Ezt az abszurditást próbáltuk képekké és zenévé fogalmazni. Korunk és az erkölcsi parancsok, úgy tűnik, egymást kizárják. A fiú és a lány sokszor megkérdőjelezik a Biblia tanításait. De kiderül, hogy ők se vágynak másra, csak egy jobb életre. Az oxigént keresik, ami nélkül nem lehet élni” – mesélte Szilágyi Bálint.

Szilágyi Bálint (fotó: Ribárszki Viktória)

A fiatal rendező azt is megsúgta, már csak a báb formanyelvének újraértelmezése miatt is izgalmas előadásra számíthatunk: „A központi látványelem, a nejlon kereszt utal a kettejük által szívesen használt bábtechnikára. Egy rövid jelenet eréig kesztyűs bábok is megjelennek a színpadon. Több apró, ironikus utalást teszünk a műfajra.  Márkus Sándor, aki az előadás látványtervezője is, egy egészen absztrakt világot talált ki. Annyi ötletük volt, hogy akár még fél évig is tudtuk volna próbálni ezt a darabot.”

A nap végén a Macskák esernyővel zenekar koncertjén bólogathatunk az Auróra fesztiválklubban 20 órától. Az önmagát csendesülős, tábortüzes, andalgós megjelöléssel ellátó csapat különlegessége, hogy csupa színházi alkotóból áll (pl. a k2 csapatából ismerős Viktor Balázs és Benkó Bence) – tehát most is „úgy tesznek, mintha. De ezt a legnagyobb lelkesedéssel.”