A Spirita Társulat előszeretettel nyúl a drámatörténet nagyágyúihoz. Most Shakespeare Macbethjét viszi színre. Egressy G. Tamást, a társulat vezetőjét kérdeztük.

 A 2014-ben alakult Spirita Társulat már az előző évadban mutatott be előadásokat a Bethlen Téri Színházban, idén még szorosabbra fonódott a kapcsolat: kiemelt, rezidens társulatként több előadásuk is repertoár jelleggel látható a Bethlen téren. A Hamlet és az Antigoné után február 10-én a Macbethet állítják színpadra. Miért és hogyan? A társulat vezetője, egyben az előadás rendezője válaszolt a kérdéseinkre.

Korcsmáros András a Macbeth előadásában  (előadásfotók: Nemes Krisztina)

Milyen gyakran jársz színházba és mi volt az utóbbi időben, amire csettintettél, hogy ez igen?

Igyekszem sokat és sokfélét nézni, de sajnos nem jutok el annyiszor színházba, amennyiszer szeretnék, ez pedig majdnem mindig a feszített tempójú munkának köszönhető. A társulatunk nem kőszínházi módon működik; gyakran késődélután, estefelé próbálunk. Nézőként próbálom mindenben meglátni a jót, az eltanulhatót, az esztétikust vagy épp az eredetit, mert nincs annál lehangolóbb, mint amikor valaki csak a hibákat veszi észre. Nehéz kiemelni egyetlen produkciót az elmúlt időszakból, de például a Mohácsi-féle Istenítélet a Vígben nagyon nagy élmény volt.

Legutóbb, a nálunk megjelent interjúban azt mondtad, hogy szeretsz állítani az általad rendezett előadásokban. A Macbethetekben mit állítasz?

Ez a kijelentés talán a kontextusába ágyazva érthető meg igazán. Nem a kérdezéssel mint művészi attitűddel van bajom, hanem az írói-rendezői felelősség megúszásával, az egyértelmű és tiszta igenek vagy nemek nálam nem népnevelő vagy egyszerűsítő szándékkal, hanem a személyes véleményformálásként vannak jelen.

A Macbeth viszont meglehetősen nehéz ügy, mivel túl könnyű lenne démonizálni a főszereplőket és piedesztálra emelni a pozitív hősöket. Egyszerű lenne patetikusan megrendezni és eljátszani Macduff fájdalmát, Macbeth tébolyát, a Lady összeomlását. Igyekszünk rétegelten, néha kicsit bizonytalanul ábrázolni ezeket a határvonalakat, hogy a szereplők ne feketék vagy fehérek legyenek, ne illjen rájuk semmiféle címke. Ilyen értelemben ebben a rendezésemben pont az lesz az „állítás”, hogy nem is olyan egyszerű átlátni, kit milyen élethelyzetek vezetnek a tetteihez.

Egressy G. Tamás (fotó:Sallak Dóra)

Miért választottátok a Macbethet és mióta tervezitek?

Shakespeare egyszerre nehezen és könnyen rendezhető szerző. Az írásai rengeteg utat megnyitnak a rendező és a színészgárda előtt, ugyanakkor jókora csapdákat is rejtenek, amik érdekeskedéshez, az „ezt így még sosem láttuk” öncélúságához vezethetnek. Vigyáznunk kell arra, hogy az eredeti mű szellemisége ne sérüljön, mégis tudjunk újat mutatni a keretein belül. A Macbeth súlyos és bölcs mű, ugyanakkor tele van fizikai és verbális agresszióval - csupa-csupa határhelyzet. Nyár vége óta dolgozunk rajta, és azóta rengeteget beszélgettünk a színészekkel az általános mondanivalóról éppúgy, mint az emberi tényezőkről.

Talán a legfrissebb, a Kállay Géza által készített fordítást használjátok. Miért ezt választottátok és mennyire bántatok szabadon a szöveggel?

A Hamlet-előadásunk esetében is sokat segített, hogy friss, mai szöveggel, Nádasdy Ádám fordításával dolgozhattunk. Kállay Géza szövege egy kicsit archaizálóbb. Talán nem is archaizáló, inkább csak kacifántos, ami nagyon jót tesz a színpadi megvalósításnak, ugyanakkor nagy felelősséget helyez a színészekre. A rengeteg mellékszereplő miatt kénytelen voltam végrehajtani néhány dramaturgiai módosítást, és persze erősen meg is húztam a szöveget. Egyébként a projekt kapcsán többször is beszélgettünk Kállay Gézával, be is jött az egyik összpróbánkra, és mesélt egy kicsit a Macbeth-ről a társulatnak.

Az előadáshoz írt felvezető szöveg alapján erőteljes formai megoldásokra lehet számítani. Mik azok, amiket már most lehet tudni és el is lehet árulni?

Macbeth világa komor, fekete-fehér világ. Épp véget ért a háború, mindenki a széthullott élete darabkáit keresi a por és hamu között. Nyomasztó, köddel és villámlásokkal borított világot szeretnénk ábrázolni. Nincsenek színek, csak éles kontrasztok, és bármelyik pillanatban felcsattanhat egy mennydörgés, elsülhet egy fegyver, megszólalhat az élőben létrehozott elektronikus zene valamelyik dallama. Nézőként nem igazán kedvelem a horrorokban gyakran használt jump scare-eket, de a macbethi tébolyba még ez is belefér.

Hogyan méred le egy előadásotok sikerét? Mennyire látod, hogy egymáshoz képest hogy sikerültek?

Természetesen mindig a nézőszám és a taps a mérce. Azt, hogy egymáshoz képest mennyire sikerülnek a produkcióink, nehezen tudom megítélni, mivel nagyon sokféle dolgot csinálunk. A Hamlet egy musical-revü élő zenekari kísérettel és sok-sok vetítéssel; az Antigoné kisebb léptékű, sűrűbb, agresszívabb előadás, ami nagyon aktuális kérdéseket feszeget - elsősorban talán politikai természetűeket. A Pusztuló harsány vígjáték, ami szép lassan tragikomédiává alakul át. A Bársonyos reggel kétszereplős kamaradráma, ami sokkal realistább és minimalistább megközelítést követel meg, ahogyan a legutóbbi kétszereplősünk, Korcsmáros András Túlvilági utazókja is. Ennyiféle stílus és téma között nehéz párhuzamokat vonni vagy sorrendet felállítani.

Macbeth

Lelkileg sérült, drogfüggő roncs – a leghűségesebb harcos is így tér haza a csatamezőről, ha a háború és kétségbeesés végül megtöri. Gyilkos düh és hallucinációk, vérgőzös hatalomvágy és elemi rettegés keveredik fejében, miközben mindentudó boszorkányok és intrikus felesége suttogják a fülébe igéjüket valóság és téboly határán. A királygyilkos Macbeth pedig nem áll meg: megkoronázása után kegyetlen tisztogatás indul korábbi barátai egyre elszántabb tábora ellen, az őrülettől visszhangzó Skóciát pedig lassan ellepi a vér és a géppisztolyok füstje…

Shakespeare legbrutálisabb, elátkozottnak tartott darabja elektronikus zenével kísért, neo-noirokat idéző, fekete-fehér rémálomként kerül színpadra – olvasható a színlapon.

A Spirita Társulat produkciójában Macbethet Gulyás Ádám, Lady Macbethet Fodor Borbála alakítja, a további szerepekben Korcsmáros András, Bárány Gergely, Czibere Krisztián, Nádas Gábor Dávid, Perényi Luca, Kocsis Fülöp Soma, Sipos András, Bittner Dániel, Fekete Patricia, Korcsmáros Felícia és Efstratiadu Zoé látható.

Az előadás bemutatója február 10-én, este 7 órától lesz a Bethlen Téri Színházban. Ezt követően 11-én látható ugyanott.