Tárnok Marica: „A színháznak mindig is a szókimondás volt a lényege.”

Tárnok Marica a Társalkotó Egyesület keretében csinál bábszínházat kicsiknek és nagyoknak, miközben már tizenöt éve oszlopos tagja Gergye Krisztián táncelőadásainak is. Vele beszélgettünk bábokról, bábszínházról, kortárstáncról, előítéletekről és a színház hitelességéről.

A Marica Produkció már a kezdetektől erősen kötődik a Bethlen Téri Színházhoz, a színházzal való együttműködés jelenleg is tart.

Már voltak közös projektjeim a GK társulat tagjaként a Közép-Európa Táncszínházzal, amely a mai Bethlen Téri Színház épületében működött. Komolyabban a Shakespeare-mesék kapcsán kezdtem el ott dolgozni, aztán a Bethlen Téri Színház művészeti igazgatója, Szögi Csaba felkért, hogy közreműködjek a vasárnapi családi programok létrehozásában.  Interaktív, beavató színházi projekteket és komplex színházi előadásokat kezdtünk készíteni. A Marica Produkció maga is akkor jött létre, amikor a Bethlen Téri Színház a mai formájában megalakult 2012-ben, így most mindketten ötévesek vagyunk. De mi majd csak hat és fél évesen szeretnénk ünnepelni…

Tárnok Marica és bábszínházi alkotótársa, Sz. Nagy Mária (fotó: Ribárszki Viktória)

Miért pont hat és fél évet ünnepeltek?

Az ötödiket meg a tizediket mindenki megünnepli, miért ünnepeljük meg mi is? (nevet)

Legutóbbi bemutatótok a Cipőmese – Szerelmetes tulipántom című előadás. Hogyan született ez a produkció?

Erre az előadásra a Néprajzi Múzeum kért fel minket. Előzménye volt már, ugyanis kísérleteztünk korábban is azzal, hogy cipőkkel meséljünk el egy történetet, de most márciusban nyílik a múzeumnak egy lábbeli-történeti kiállítása, és ennek apropóján készítettük el az előadást. Már tavaly nyáron az Ördögkatlanban bemutattuk, ősztől pedig a Bethlen Téri Színházban játsszuk. Annyiféle cipő van, mindegyiknek van egy-egy karaktere, amivel rengeteg mindent el lehet mesélni. Az első kísérletekkor még tárgyas animációként valósítottuk meg, de a Cipőmesében már bábfigurává fejlesztettük a cipőket.

Hogyan születik egy előadás? Először a tárgyak vagy bábok vannak meg, és utána jön hozzájuk a történet, vagy egy történethez kerestek tárgyakat és bábokat?

A Cipőmese esetén én álmodtam meg egy-két bábot, és ehhez hozzápasszolt egy mese. Aztán közben a mese hozott olyan elemeket, amelyek miatt néhány bábot változtatni kellett. Nálunk azért elsősorban mindig van egy téma, de mivel bábosok vagyunk, már eleve vizuális megfogalmazásban gondolkodunk. Akármilyen történetet szeretnénk is megcsinálni, ha azt nem tudjuk kifejezni bábokkal vagy tárgyakkal, akkor ejtjük. Felnőtt produkciónk, a Stanna és Panna például csak és kizárólag tárgyakat kívánt, és alaposan ki kellett válogatnunk, hogy mely tárgyak passzolnak a darabhoz. A bábszínház mindig évekig készül – megcsinálunk egy bábparkot, elkezdünk vele dolgozni, még akár be is mutatjuk, de állandó változásokon megy keresztül. Öt év elteltével is dolgozunk rajta, amit szerencsére megtehetünk, mert magánszínház vagyunk. A legfontosabb pedig, hogy olyan csodálatos partnerrel dolgozhatok együtt, aki ugyanolyan fanatizmussal és szeretettel nyúl a bábhoz, mint én: Sz. Nagy Mária bábművésszel.

Cipőmese - Szerelmetes tulipántom - Sz. Nagy Mária és Tárnok Marica (fotó: Németh Melinda)

Hogyan működik a Marica Produkció?

A Társalkotó Egyesület keretében működünk. Célunk, hogy a kultúra segítségével erősítsük a társadalom szövetét. Legyen épeknek és fogyatékkal élőknek találkozóhely a színház. Bár a bázisunk a Bethlen Téri Színház, a Marica Produkció egy civil kezdeményezés. Ketten vagyunk a produkciók megvalósítói, és hozzánk csapódnak előadásonként zenészek, más alkotók.

A tárgyanimáció nem feltétlenül az a forma, amivel könnyű közönséget szerezni, ezért először meg kell mutatni, mit tudunk. De akik megismertek minket, eljönnek a következő és következő előadásunkra is. Nyitogatjuk a gyerekek és a felnőttek fantáziáját és kíváncsiságát, de szerencsére azt tapasztalom, hogy nyitottak.

Nem bábszínészként kezdted. Hogyan találtál rá a bábszínházra mint műfajra?

A Független Színpadon kezdtem prózai színészként, aztán Tatabányára mentem, majd a Bábszínház stúdiójában bábszínész-képzettséget szereztem. A báb iránti érdeklődésem abból eredt, hogy kórházakba jártam súlyosan beteg gyerekekhez, és egyszer egy teljes véletlen folytán lepedőcsücsökből csináltam egy figurát, és majd’ egy órát játszottam önfeledten az egyik kisgyerekkel. Ekkor kezdett el érdekelni, hogy megtanuljam a technikát, és aztán elvarázsolt ez a világ.

Cipőmese - Szerelmetes tulipántom (fotó: Németh Melinda)

A bábszínházra sokan mint gyermekműfajra tekintenek, pedig a felnőttek számára is szórakoztató lehet. Sőt, te magad felnőtt bábelőadásokat is készítesz. Hogyan tudod megszólítani a különböző korcsoportokat?

A bábszínészre sokan „plüss-színészként” tekintenek, mindjárt a nyuszika meg a mackó jut az eszükbe, ennél leragadtak az emberek. Azt látom, hogy a kollégáim is erősen dolgoznak azon, hogy leküzdjék ezeket az előítéleteket. Rengeteg felnőtteknek szóló előadás van például, ahol alkalmaznak bábokat. A Manna Produkcióval együttműködésben készült Stanna és Panna című felnőtt bábelőadásunkat mi nem is színházban adjuk elő, hanem egy orfeumszerű környezetben – ott fel sem vetődik, hogy ez bábszínház lenne. Meg kell találni a megfelelő helyet, közeget, ahol meg tudjuk szólítani a közönséget. Egy báb annyi mindent tud, amit egy színész nem: a színész nem tud repülni, mi tudunk – milliónyi technikánk van, amit bevethetünk. Tavaly a Gergye Krisztián Társulattal dolgoztam a MüPában bemutatott Lautrec táncolni fog című táncelőadásban – ebben rengeteg báb van, Lautrecet maga is egy báb „játssza”, és senkinek nincs problémája vele.

Gergye Krisztián táncprodukcióiban rendszeresen láthatunk téged. Hogyan találkoztatok?

Már tizenöt éve dolgozunk együtt. Az egyik előadásához kifejezetten ilyen alkatú nőt keresett, amilyen én vagyok, innen ered az ismertségünk. Krisztián fantasztikus dolgot tud: hogy mi is az a színpadi létezés. Vele minden görcsöt, minden rossz beidegződést le tudtam vetkőzni. Számomra teljesen új volt a kortárstánc, soha nem próbálkoztam ilyennel korábban, de csodálatos élményt jelentett, egyszerűen más dimenzióba kerültem. Egy bábszínész számára egyébként is a legfontosabb a testtudata, hiszen hogyan tudok úgy animálni, ha önmagamat nem ismerem, és nem tudom, hogy egy lelki reakció milyen fizikai gesztust hoz elő belőlem? Itt kapcsolódom a kortárstánchoz, és Krisztián ebben maximálisan érzékeny partnerem, ő pontosan így gondolkodik a testről.

Tárnok Marica a Lautrec táncolni fog előadásában (fotó: Puskel Zsolt)

Néhány éve az Opera amorale című Gergye-produkcióban Vidnyánszky Attilát parodizáltad. Történt erre valamilyen reakció?

A Magyar Teátrumi Társaság egy ülésén kaptunk negatív visszajelzéseket, de Vidnyánszky Attila lenyugtatta a kedélyeket, azt mondta, semmi baj nincs ezzel. Teljes vállszélességgel kiállok a szakmám mellett. Bár nem vagyok tüntetésekre járó típus, de az a véleményem, hogy a művészi szabadságot meg kellene hagyni az alkotóknak, engedni az egyik félnek a másikat létezni. Sajnos a helyzet most elég elkeserítőnek látszik, mindenhova beleeszi magát a politika, ahol semmi keresnivalója nincs. A színháznak mindig is a szókimondás volt a lényege, a hitelesség, az önazonosság. Az egyik ilyen, a másik olyan: hadd mondja el mindenki a véleményét.

...

A Marica Bábszínháza legközelebb A kisgömböc - avagy a tulipános láda rejtélye című előadással szerepel a Bethlen Téri Színházban február 12-én, délelőtt 10 órától. A Cipőmese – Szerelmetes tulipántom című előadás március 19-én látható a Bethlen téren.