"Nyolcezer kilométerről könnyű jóban lenni a szüleinkkel, de három sarokról már nem annyira."

Cseh Judit azon rendezők egyike, akik bejutottak a Bethlen Téri Színház és a Manna Kulturális Egyesület szervezésében létrejött Találkozások nevű programba. A program lényege, hogy egy fiatal rendező egy idősebb mentorrendezőt választ magának, és a segítségével megrendez egy kétszereplős darabot. Cseh Judittal, a Nőkből is megárt… című előadás rendezőjével és Horváth Lilivel, a produkció egyik szereplőjével beszélgettünk.

A Nőkből is megárt… című előadásotok Pataki Éva Nőből is megárt a nagymama című regénye alapján született. Hogy is zajlott pontosan ez az adaptáció?

Cseh Judit: Tordai Teri olvasta a regényt, és nagyon tetszett neki. Ő már korábban dolgozott együtt Évával és Mészáros Mártával, a produkció mentorával, így felkérte a szerzőt, hogy írjon egy darabot a könyvből. Tulajdonképpen már kezdetektől fogva Lilire és Terire lett alkalmazva a történet.

Horváth Lili: Elég sok folyamaton ment át az adaptáció. Az alapmű a nagymama szemszögéből mutatta be a történetet, de mi ketten, magunknak szerettünk volna egy darabot, ezért megkértük Évát, hogy a lány szemszöge is kerüljön bele a színpadi változatba. Judit javaslatára került bele az a telefonbeszélgetés, amiben a Londonba költözött báty is megjelenik – az ő hangját Almási Sándor adja.

Cseh Judit: Ettől egy egész családmodellé bővült az anya-lánya viszonyt bemutató történet.

Cseh Judit, Horváth Lili (fotó: Ribánszky Viktória)

Az adaptáció a Találkozások-pályázat apropóján született?

Cseh Judit: Nem, ez egy szerencsés véletlen. A darab előbb volt meg, Teri csak utána vitte el Gáspár Annához, a MANNA vezetőjéhez, aki végül segített összeszervezni ezt a csapatot, így kerültem én is a képbe. Végül a szó szoros értelmében vett találkozás lett belőle, hisz nagyon jó kis csapatot sikerült összekovácsolni.

A darab több szempontból is személyes: a főszereplő lány bátyja külföldön él, ahogy a te testvéred is, Judit.

Cseh Judit: A regényben egyáltalán nem szólal meg, csak a lány és az anyuka egyoldalú telefonbeszélgetéseiből tudunk következtetni rá. Nekem nagyon fontos volt viszont az, hogy hangban is megjelenjen, mert a testvérem Amerikában él nagyon régóta, és tényleg csak hangban van jelen: a darabban el is hangzik, hogy nyolcezer kilométerről könnyű jóban lenni a szüleinkkel, de három sarokról már nem annyira. Ezt akár én is mondhattam volna, annak ellenére, hogy alapvetően jó viszonyom van a szüleimmel.

A darab másik személyes vonatkozása, hogy anya és lánya játssza a darabbeli anyát és a lányt – milyen érzés az édesanyáddal szerepelni?

Horváth Lili: Bevallom őszintén, én is tartottam tőle, pedig játszottunk már együtt. Nem a szakmai egymáshoz méregetés miatt, inkább attól féltem, a mindennapi anya-lánya konfliktusokat be fogjuk hozni a próbákra.

Cseh Judit: Én a próbán két profi színésznőt láttam, nem volt semmiféle feszültség.

Cseh Judit (fotó: Ribánszky Viktória)

Mészáros Márta hogy került a képbe mint mentor, és hogyan segített?

Cseh Judit: Márta inkább megerősített, mint kérdéseket tett fel, a bizonytalanságaimat oszlatta el a megjegyzéseivel.

A Találkozások-sorozatban a generációk találkozása központi téma, a Nőkből is megárt…-ban viszont az anya-lánya viszony mellett van egy belső találkozás is: a nagymamává érő, örök fiatal anyukában a fiatalos lendület találkozik az öregedéssel.

Cseh Judit: Éva írja a regényben, hogy a test csak öregszik, de a lélek, a belső mag nem, szerintem ez gyönyörű gondolat. Ehhez persze sokat hozzátesz Teri is, neki ugyanis ilyen a személyisége, valójában egy örök gyerek. Játékos, szenvedélyes, viharos…

Horváth Lili: Néha úgy hisztizik, mint egy kisgyerek. Érdekes egyébként, nálam ez a testi-lelki korkülönbség abban nyilvánult meg, hogy mikor kikerültem a Színművészeti Főiskoláról, sokáig idős karaktereket játszottam. Most, hogy három gyerekem van, és elmúltam negyven, azt érzem, egyensúlyba került a lelkem és a testem.

Horváth Lili (fotó: Ribánszky Viktória)

Mindketten színésznők vagytok – a drámairodalom mintha megfeledkezne a középkorú nőkarakterekről…

Cseh Judit: Valóban, fiatal és idős nőkarakterek vannak, ez a köztes kor valahogy eltűnik. Ezért is jó ez a darab, Lili például három karaktert játszik, egy fiatalabb lányt, egy középkorú pszichológust és egy ötvenes nőt. Ha ez még nem lenne elég, Lili nagyjából tíz másodperc alatt alakul át egyik karakterből a másikba.

A pszichológuskarakter nem igazán érti meg a főszereplő problémáit – miért döntöttetek úgy, hogy ilyen ellenszenves legyen ez a figura?

Cseh Judit: Mindenki ezt kifogásolja! (nevet) Természetesen nem a pszichológusok ellen akartuk hangolni a nézőket, de muszáj volt kicsit szélsőségesebb karaktereket írni ahhoz, hogy Lili könnyebben tudja elválasztani őket egymástól. Egyébként személyes tapasztalatom és barátaim beszámolói alapján is mondhatom, hogy azért döbbenetes pszichológusokat lehet kifogni…

Tordai Teri, Horváth Lili (fotó: Kállai-Tóth Anett)

A darabban, különösen a pszichológusnál fontos szerepet kap az idősek útkeresése - szerintetek a mai, „felgyorsult társadalomban” mi lehet az idősek szerepe?

Cseh Judit: A nagyszülők szerepe egyébként elképesztő fontos, régen, mikor még együtt éltek a generációk, mindenki megtalálta a maga feladatát…

Horváth Lili: …de ahogyan a darabban is megjelenik, manapság annyira szét vannak szóródva a családok, akár külön kontinenseken is, hogy ez nyilván már nehezebben megy. Nekem egyébként nagyon jó példa a mamám: ő állandóan pörög valamin, és nem titok, hetvenöt éves. Ez szerintem a megoldás: az embernek mindig kell, hogy legyen valamilyen terve.

Az előadásra jövet egy kedves ismerősöm figyelmeztetett: lehet, nekem nem fog tetszeni, mert ez egy „női darab”. Mit gondoltok erről?

Cseh Judit: Olyan szempontból igaz, hogy nőkről szól, és az alkotók is mind nők a szereplőktől a rendezőn át a mentorig, úgyhogy természetesen bennem is felmerült ez a gondolat. A próbaidőszak végén ezért behívtam pár nézőt, például Igaz Balázst, a darab zeneszerzőjét,  „tesztelni”, hogyan reagálnak. Az a tapasztalat, hogy mindenki talál benne azonosulási pontot: „az én apukámmal is így volt”, illetve arról is kaptam visszajelzést, kicsit olyan, mint bekukucskálni egy titkos világba: mintha meg lehetne lesni, miről beszélgetnek a nők egymás között.