7óra7

Kezet rá!
7óra7: (8/10)
Közösség: (0/10)

Kezet rá!

Életrevalók / Játékszín

2017. 03. 27. | DicsukD

Nem csalódunk, hiszen Horgas Ádám biztos kézzel írta, magyarította és állította színpadra az Életrevalókat.

Változó, hogy mikor mitől lesz sikeres egy új bemutató, de a Játékszín ebben az esetben már a mű kiválasztásával megtette a legfontosabb lépést. Persze sokszor gondoltuk már, hogy egy-egy darab műsorra tűzésével nem lehet melléfogni, aztán mégis akkora bukásnak lehettünk a tanúi, hogy az aszfalt adta a másikat – de a néhány évvel ezelőtt jelentős kritikai- és közönségsikert elért francia film, az Életrevalók címe és története alapján is színpadért kiált.

_mg_9615.JPGHirtling István, Zsurzs Kati, Vadász Gábor (fotó: Ambrus Marcsi)

Nem is csalódunk: Horgas Ádám biztos kézzel írta, magyarította és állította színpadra a méltán sikeres francia filmet. Túl sok kockázatot nem vállalva üzembiztosan vetette be megszokott rendezői eszköztárát a különböző helyszíneket vetítések révén megjelenítő, amúgy jórészt statikus díszlet ügyes kihasználásától kezdve a több karaktert megformáló mellékszereplők vezetésén át a zenékkel, effektekkel, fényekkel kísért, jó ritmusú cselekménymenet vezényléséig.

Filmek színpadi adaptációinál mindig kérdéses, hogy mennyire tud más, több lenni, mint az ismert előd, úgy, hogy eközben akár azok is megkapják, amire vágynak, akik jórészt magát a filmet néznék újra élőben. Bár a jegyeladásokat kétségtelenül megdobja egy világhírű cím, mégis kényes vállalás ez, és ritkán sikerül egyensúlyt elérni – ezúttal igen. Miközben sorra követik egymást az emlékezetes jelenetek, színházról lévén szó, olykor több idő jut lassításokra, a két főszereplő kapcsolatára fókuszálásra is.

_mg_9906.JPGÉletrevalók (fotó: Ambrus Marcsi)

Ahhoz, hogy mindez működjön, az ötleteken és a rendezői megvalósításon túl szükség van Hirtling Istvánra is, aki ezúttal a Játékszín szűkebb terében, és az arisztokratikus milliomos szerepe ellenére sem hat modorosnak. Hihetetlen koncentráció és önuralom szükségeltethet ahhoz, hogy kerekesszékében ülve minden mozgásra késztető reflexét elfojtva egyhelyben maradjon, hitelesen mutatva eközben azt, hogy sorsával kényszerből együtt él, elfogadni azonban nem tudta.

Jó ötletnek bizonyul a filmbeli színes bőrű ápoló romává alakítása is. A budapesti közönség számára eddig alighanem ismeretlen Vadász Gábor az előadás egyes részeiben éppen csak egy kicsit „sok”, annyira, hogy ez még ne legyen zavaró, sőt hogy folyamatos kontrasztot adjon Hirtling kimértségéhez. Éppúgy, mint ahogy a roma kultúrkör is ellenpólusa az arisztokratikus közegnek. Vadász nem csak asszisztál az előadás sikeréhez: részese is annak.

_mg_9882.JPGHirtling István, Vadász Gábor (fotó: Ambrus Marcsi)

Az előadás folyamatosan vibrál a vicces és a mellbevágó momentumok között, nevetünk az ápoló tapintatlanságán és bárdolatlanságán: kezet nyújt a mozgássérült férfinak, vagy épp füves cigivel kínálja őt – miközben olyan élethelyzeteket és szituációkat látunk, melyekről egyébként rutinos struccként nem szívesen veszünk tudomást.

(2017. február 16.)

Az Életrevalók adatlapja itt olvasható.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr9212374365

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása