Mennyi mindent nem írnak le az általános és középiskolai tankönyvek Radnóti Miklós életéről, gondolatairól, dilemmáiról. Vagy csak nem vesszük észre azokat? Tudták róla, hogy születése édesanyja és ikertestvére életébe került? Tudták, hogy tizenegy évesen édesapját is elveszítette? Tudták, hogy nem gyakorolta a zsidó vallást, de sosem tagadta le származását? Tudták, hogy szobája falán Móricz Zsigmond és Kazinczy Ferenc képe lógott, akiket rokonaiként szeretett? Tudták, hogy megáldotta az isten egy jó adag önbizalommal? Tudták, hogy barátja volt Sík Sándor, aki 1943 májusában megkeresztelte?
Még mennyi mindent nem tudunk róla... Ha nem vagyunk irodalomkritikusok, esztéták vagy magyar szakosok, nem biztos, hogy tudjuk, hogy milyen gyöngéden és mérhetetlen szeretettel fordult felesége felé. Nem tudjuk, hogy felesége, Gyarmati Fanni mennyire szerette volna vele leélni életét, családot alapítani. Talán nem tudjuk, hogy ő fordította le magyarra La Fontaine meséit és Apollinaire verseit. Nem tudjuk, hogy feleségével volt egy kutyájuk, akit mindketten szerettek és tiszteltek és halálakor Radnóti megemlékezett róla. Nem tudjuk azt sem, hogy mennyire megviselte József Attila halála, és hogy a történtek alapos önreflexióra késztették, s rádöbbent, hogy a költőket Magyarországon még mindig csak haláluk után értékelik igazán.
És még mindig mennyi mindent nem tudunk róla... Nem ismerjük mókás, ironikus és ön ironikus énjét. Nem tudjuk, hogy gondolkozott a szavak hangalakjának és jelentésének kapcsolatán. Nem is gondolnánk, hogy kapucsengőkről olyan neveket gyűjtögetett, amik egyszerre jelölték tulajdonosuknak foglalkozását is.
Az Örkény Színház Radnóti Miklós születésének századik évfordulójára készített előadásából mindezeket, és még sok-sok mást is megtudhatunk. Az előadás személyes hangvételű, naplórészletekkel és levelezésekkel tűzdelt, amelyek megismertetnek bennünket a költő világról, századáról, a vallásról, a halálról és költőtársairól alkotott véleményével. Az este folyamán a társulat minden színésze színpadra lép, és mély alázattal, meghatódottsággal és emlékezni akarással adják elő a Máthé Zsolt szerkesztette színdarabot.
Máthé Zsoltnak sikerült megtalálnia az arányokat. Egy kis humort is belevitt a megemlékezésbe, talán, hogy még jobban fájjon a szomorú élettörténet. Mert aki magyarnak vallja magát, és szereti a művészetet, és szembe mer nézni a múltban történtekkel, annak ez az előadás, amellett, hogy örök élmény marad, nagyon fog fájni jó ideig.
És akkor Radnóti Miklós, más néven a magyar költő verseiről még egy szót sem ejtettünk.