Mitológiai színész-bábjáték modern nyelvezettel, gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt, amely közhely most annyira igaz, hogy ezt a bábjátékot talán a szülők még egy fokkal jobban is fogják élvezni, mint csemetéik. Mert, hogy élvezni fogják, az szinte bizonyos: hérosztól és klasszikus szövegtől mentes, pörgős, szellemes és stílusos előadás született a Ráday utcában.
Thészeusz, a híres Mínótaurosz-ölő hős, Ariadné szerelmes vitéze a Stúdió „K”, főképpen Zalán Tibor író, valamint Fodor Tamás rendező értelmezése szerint egy teljesen átlagos, gőgös kamasz, akit sokkal inkább vakmerősége és az istenek figyelmeztető szava, semmint saját héroszi vonásai tesznek naggyá. A történet tulajdonképpen összefoglalható abban, hogy Thészeuszt nagyon sokan meg szeretnék ölni, mielőtt Athénba érne, de a furfangos csapdákat furfanggal hárítja el a nagy hős, amihez leghatásosabb segítsége a deus ex machina, illetve legyőzendő ellenfeleinek határtalan naivsága, amely azonban rendkívül szerethetővé teszi az eltángált rosszfiúkat is.
Talán ez a titka az előadásnak: a szerethetőség. Zalán Tibor frappáns, szellemes, cseppet sem finomkodó rímekbe öltött alapanyaga, a színészek arányosan beállított hangszíne, hangereje és profi affektálása, Fodor Tamás lendületes, ötlettel teli, humorral, kedvességgel és bájjal átitatott rendezése, Bodor Kata és Németh Ilona olykor izgalmasan groteszk bábui, Monori András és Spilák Lajos diszkrét zenéi és zajai mind-mind egymás hatását erősítve teremtik meg a Mesét, a magával ragadó atmoszférát. Nincsen villódzó lámpajáték, hatásvadász technikai figyelemlekötő eszköz, nincs a gyerekekhez való leereszkedés erőltetett játékossága, nincs rikító felszín, vannak színészek, akik végig a bábokkal együtt játszanak a színpadon, van egy olyan szöveg, amely partnerként kezeli a gyerekeket, és néhány dal, hogy a Thészeusz vándorlásának unalmasabb – halálos veszélytől mentes – szakaszai is érdekesek maradjanak.
A színészek átélten és lelkesen dolgoznak bábjaikkal teljes szimbiózisban, amely harmónia leginkább a Thészeuszt alakító Nagypál Gábor, valamint Hannus Zoltán és Lovas Dániel útonállóinál működik tökéletesen, de Nyakó Júlia és Homonnai Katalin játékában sem lehet egyenetlenségeket felfedezni. Hangjuk tökéletesen simul karakterükhöz, Nagypál kedves-serdülő orgánuma és a gőgös hang mögé rejtett bizonytalansága pedig alkalmas arra, hogy dramaturgiai ívként, a történetet egybekötő elemként is jól tudjon funkcionálni.
Egyszerű, különösebb tanulságtól és „mondanivalótól” mentes, szimplán szórakoztatni és legfőbbképpen mesélni vágyó előadás. Remek.