A férfi színészek hitelesen játsszák el a félig férfi, félig női szerepeket, ami nem lehet egy könnyű vállalkozás. Mozdulataik nőiesek, ám hangjuk, tekintetük férfias marad. A magas sarkú cipőket, a feszülő harisnyákat és szoknyákat mindenfajta idegenség nélkül, amennyire lehet, természetesen viselik. A baj csak azzal van, hogy jellemformálásról, karakterekről esetükben nem igen beszélhetünk, hiszen mindannyian ugyanazt közvetítik. Mindössze két szó elég jellemük megfestéséhez: komikusak és transzvesztiták. Ez az egysíkúság azonban nem az ő számlájukra írható föl, ők csak játsszák azt, amit a rendező megkíván, mert tudjuk, hogy lehetne ezt máshogyan is.
Menczel Róbert díszlete és Szűcs Edit jelmezei összhangban vannak egymással. A díszletet mindössze egy modern és egy konzervatív szobára kellett megtervezni, de ez igen kontrasztosra sikerült. A meleg apa lakásában rózsaszín a bútor, és mindenféle szexualitásra utaló szobrokkal van dekorálva, míg az „álapa” szobája régies fabútorokkal és feszületekkel van berendezve. Erre rímelnek a kosztümök is, amelyek az első felvonásban színesek és kihívóak, míg a másodikban feketék vagy szürkék és igen régimódiak.
A rendező, Garas Dezső nem vonultatja fel ötleteinek tárházát. Elavult dolog függönylevonással megoldani a színpad átrendezését, főleg egy kifejezetten modern témájú darab esetében. A színészek jönnek-mennek a színpadon, nem mondhatjuk tehát, hogy eseménytelen az előadás, mégis úgy érezzük, hogy nem történik semmi. Mert belül tényleg nem történik semmi, csak halljuk az egy kaptafára menő poénokat, amiből talán még az első páron nevetünk (inkább csak kínunkban, értetlenkedésünkben), de a huszadik már csak mosolyt sem csal arcunkra.
Kilépvén a színházból, pedig a már oly jól ismert hiányérzet uralkodik el rajtunk. Miért nem kaptunk egy kis szellemi táplálékot? Pedig lehetett volna, mert a téma jó. Meg kell birkóznunk tehát a gondolattal, hogy ez az előadás nem akart kiváltani belőlünk gondolatokat, mindössze arra volt kihegyezve, hogy kacagjunk az emberek másságán. De legalább tudja, hol a helye. ► (se)