Egy kis régi jó Égből pottyant mesék, egy kis improvizáció, egy kis misztérium, egy kis szeretet és figyelmesség, egy kis felnőtteknek szóló, jelen világunkból táplálkozó irónia és egy kis felhőtlen játék. Ezek jellemzik legjobban a Játékszín gyerekelőadását, a Csodás hétköznapokat. Ami éppen ezen tényezőkből fakadóan néha kicsit lapos és erőltetett, máskor viszont pörgős, izgalmas és nagyon spontán.
Levente Péter az előadás elején a nézőtér végéről sétál előre a széksorok mellett, a színház takarítójának szerepében. Ezzel, hogy rögtön a nézőkkel egy szinten jelenik meg, ráadásul nem egy színész, hanem egy átlagos ember képében, lehetővé teszi, hogy a gyerekek feloldódjanak és elfelejtsék, hogy színházi előadáson vannak. Így azután sem keletkezik fal a színpad és a nézőtér között, hogy kiderül, hogy Levente Péter hétköznap takarító, hétvégén viszont ő a színész, aki szórakoztatja a közönséget. Rögtön meg is kéri a gyerekeket, hogy segítsenek neki megszámolni a napokat, és kideríteni, hogy vajon hétköznap van-e vagy hétvége.
Szombat lévén itt az ideje, hogy elkezdődjön a mese. Levente Péter színpadra hívja a zongorához segítőjét, Miloszerni Lászlót. Majd kiválaszt a közönségből egy kisfiút és egy kislányt, akiket megkér, hogy változzanak felnőtté, ő pedig átváltozik az ő gyermekükké. Így veszi kezdetét a mese, aminek alapja a valós világ: az, hogy a gyermek felnő, elszakad szüleitől, megismeri a világot, családot alapít és gyermeke lesz, aki ugyanúgy felnő, mint ahogyan egyszer ő is felnőtt. A gyerekek így kipróbálhatják magukat a felnőttek feladataiban – a családalapításban, házépítésben, a gyereknevelésben – persze mindezt a játék keretein belül. De nem csak a két kis kiválasztottnak jut szerep a színpadon, hiszen a házépítés sok problémával jár: például kigyulladhat a konyha, így szükség lesz tűzoltókra, vagy ráeshet egy cserép a lábunkra, így egy doktor néni sem árt, ha van, és akár még betörők is ólálkodhatnak a házunk körül, amiből következik, hogy a rend őreiről sem szabad megfeledkeznünk. És hát egy jó városnak szüksége van egy jó polgármesterre is. Ezeknek a szerepeknek a betöltése pedig a gyerekek feladata. Így, a gyerekek teljes mértékű bevonásával kerekedik ki a színpadon egy izgalmas kis történet. És hogy a szülők se unatkozzanak, Levente Péter gyakran reflektál a szituációkra úgy, hogy az mind a kicsiknek, mind a nagyoknak tanulságos, vagy mulattató legyen, abban a kontextusban és jelentésrétegben, amiben értelmezik.
A kevés, ám annál kreatívabban felhasználható díszlet hű marad az Égből pottyant mesék stílusához. Ezzel is azt sugallva mind a gyerekek, mind szüleik felé, hogy nincs szükség drága játékokra ahhoz, hogy jól érezzék magukat együtt, sokkal nagyobb szükség van termékeny fantáziára. Ez a fantázia pedig Levente Péternek meg is adatott. Mindemellett óriási figyelmességgel, bizalommal és szeretettel fordul a nézők felé. (Néha talán már egy kicsit túl sokkal is, amitől néha mesterkéltté válik ez a közeledés.)
A gyerekek azonban kétségtelenül élvezik a fantázia szárnyalását, a szabad játékot és azt, hogy egy kicsit belekóstolhatnak abba, milyen is a színpadon állni és szerepelni. Jó dolog részt venni valami olyan alkotásban, ami a szemünk láttára jön létre, aminek fontos részei vagyunk, amit mi is irányítunk.