Egy angol férfi. Egy magyar nő. És egy szék. Történetek, érzések és játék. Kísérlet a Merlinben, ami vállalja is, hogy az. De mégis kivel, mivel? A nézővel, a színészettel, vagy talán a lélekkel; nem tudom, de lehet, hogy az alkotók maguk sem.
Meglepő dolgoknak lehetünk szemtanúi a Merlin kamaratermében. Szalontay Tünde és Alexis Latham játszik együtt (vagy néha külön-külön), mindketten saját anyanyelvükön, és mégis értik egymást, párbeszédeket folytatnak. Ám ennél érdekesebb színházi fogások is szembejönnek. A harmadik, és egyben a legfontosabbnak tűnő szereplő pedig egy szék. Néha kellék, néha a színészek egyike (a nyitásban Latham) azonosul vele. De így, vagy úgy, mindig ott van a központban. Ezen kívül láthatunk különböző személyiségeket, különös és hétköznapi helyzetek, történetek elevenednek meg előttünk. Az angol pubok életérzésétől a tündérmesék történeti fonalának megcsomózásáig van itt minden. Eleinte Latham figurái a dominánsabbak; Szalontay az előadás első harmadában gyakorlatilag meg sem szólal csak utasításokat teljesít. Ez a „felosztás” lassan megváltozik, kiegyenítődik, majd az utolsó részben már Szalontay Tünde alakjai lesznek erőteljesebbek. A folyamatos nézőpontok és viszonyok közti „ugrándozás” mellett egyszer csak ki is lépnek az egészből, mintha csak egy filmforgatás közepén lennénk, ahol a szereplők elfelejtik a szöveget. És ha ez nem lenne elég, ekkor bevonják a közönség egy tagját. Beültetik abba a bizonyos székbe, és tőle várják ennek a képlékeny bizonytalanságnak a továbbgördítését. Latham megkérdezi, mi jut eszébe erről a helyzetről, és a játék onnan folytatódik. Nálunk metró volt, de utána minden akadozás nélkül játszottak tovább, mintha mi sem történt volna, míg el nem jutottunk a záró képig, ahol most Szalontay lényegült át a székké és boldogan talált újra egymásra minden szereplő.
Profizmus ez, vagy csak jó sablonok? Van-e cél, vagy koncepció? Komikus, vagy tragikus? Igazából nem tudom. Mindenesetre azt javaslom, hogy látogassanak el a Merlinbe, törjék a fejüket, és aztán beszéljük meg!