A dráma Ray Cooney stílusjegyeit és történetvezetési sajátosságait erősen magán viseli, így a történet – ha valaki nem ismeri –, hordozhat magában meglepetéseket, A fordulatok sokszor szolgálnak humorforrásként. Az író következetes és határozott utasításokat adhatott, hiszen dramaturgot nem kellett használni az előadáshoz, és úgy érzem, a „hol játszódjon az előadás, vagy milyen díszletet használjunk?” kérdésen sem kellett hosszan morfondírozni, leginkább csak azon, hogy milyen színű legyen. Éberwein Róbert pedig ezzel könnyedén megbirkózott: egy teljesen hétköznapi, jelzésértékűen a felsőbb osztálynak szánt hotelszobát húzott fel a színpadra, mely igazából tökéletesen ellátja az alapfunkciókat: jelzi, hogy hol vagyunk, nem lehet benne eltévedni, és szabad teret biztosít a színészeknek.

Akik néha túlságosan lazára veszik az estét, ahogyan azt Kaszás Géza (Ronnie Worthington) is teszi az első felvonásban. Valószínűleg Kern Andrástól leste el ezt a fajta lazább mentalitást, amellyel megpróbál kiemelni és könnyedén kezelni minden humorforrást, csak nála ez szörnyen – negatív értelemben véve – teátrális mozdulatokkal és gesztusokkal párosul, amelyek rendkívül idegenek és ridegek. De a második felvonásra ő is összeér a társakkal és képes reagálni, nem csak tankként menni előre. Kern András (Richard Willey miniszter), ahogyan az előbb is említettem, laza, könnyed, néhol cinikus. Nem fektetett sok energiát az estébe, így nem is volt elsöprő, de az ironikus kettősségével is képes érdekessé tenni a miniszter szerepét, szerencsére a második felvonásra ő is nagyobb lendületet kap – úgy látszik, a cselekmény csavarodása a színészeken is segít. Koltai Róbert Pigdene talán a legenergikusabb teljesítmény: egy töketlen, szerencsétlen, de valójában szorongásos, manipulálható, sőt erre nagy igényt tartó, de még ebben is zavarodott titkár ő, aki azért a végére valahogy a sarkára áll.

Ray Cooney komédiája könnyedén elviszi az estét, amihez a második felvonásban már a színészek is hozzászólnak, és ha szerencsénk van, akkor egy kis rögtönzést is kifoghatunk, ha Kern András vagy Koltai Róbert nem futja át a szövegkönyvet, ami szerencsére rendkívül szórakoztató tud lenni. Az előadás is szórakoztató, nem több, de nem is kevesebb. ► (nya)