Maugli, a farkasok között nevelkedett vadkölyök története, aki a biztos dzsungelcsaládból kinőve, afféle hibrid – ezáltal különc – lényként kívülállóvá lesz állatok és emberek között egyaránt, egy kedves tanmese arról, hogy tiszta, romlatlan lényként élni a világban nehéz, de emberhez méltó dolog. És egy családi musicalnek ennél komolyabb tartalmakat nem is tiszte feszegetni. A darab kulináris értékét egyébként is Geszti Péter (többnyire) szellemes nyelvjátékai adják, amelyek igazi fényükben a játékos, fesztelen, humoros daloknál ragyognak (például a majmok vagy Csil dala), a búsongó, émelygős-érzelmes szövegek különösebb izgalommal nem kecsegtetnek. Ehhez kellemes popdallamokat komponált Dés László, így az alapmatéria egy kifejezetten élvezetes előadás alapanyagául szolgálhatnának.

Hegedűs D. Géza rendezése teret kíván engedni a klasszikus nagymusicali koreográfiának és az egyéni, színészi erővel, és nem látvánnyal megteremtett drámaiságnak is, ami így a hétszázötvenedik előadáson is túl, már jócskán elhagyott erejéből. A most oly népszerű látványshow-val egybekötött musicalhez szokott közönség így előbbit kitörő örömmel, utóbbit visszafogott tapssal jutalmazza, de ezért nem lenne ildomos a közönséget okolni, ugyanis a búskomor melódiák sem szövegileg, sem zeneileg, sem színpadképileg (többnyire ráomlik a sötétség az egyszem szereplőre, aki kissé magára hagyatva „letudja” szólóját) nem hordoznak különösebb energiát.

Aki mégis képesek kitörő reakciót kicsikarni a publikumból, az Reviczky Gábor Baluja, aki bár rutinból oldja meg feladatát, a böszme, jóindulatúan keménykedő medve szerepét hangulatosan hozza, illetve Fesztbaum Béla Csil keselyűje, aki egy ’20-as évekbeli temetkezési vállalkozó képében jelenik meg átütő iróniával (talán az est legnagyobb sikere), Méhes László nárcisztikus selymességgel megformált Ká kígyója, valamint Józan László e.h., aki a testileg férfi, szellemileg és érzelmileg viszont gyermek tini Mauglit fesztelenül, nagyon nagy energiával formálja meg.

Tehát meglehetősen hullámzó előadás A dzsungel könyve, ami itt-ott valóban úgy fest, mint egy vérbeli családi musical, ahol míg apu meg anyu a szövegen derül, a csemeték ütemesen dobálják magukat a székekben, és tátva nézik a ketyós bokszkesztyűs medvét, vagy a félelmetes kígyót. Minden esetre a „legenda” valószínűleg még jó ideig nem engedi, hogy a gyerekek A dzsungel (törvény)könyve, a DZSTK ismerete nélkül nőjenek fel, hulljon akár ezernyi piciny darabra is a Pesti Színház előadása, ami igaz, még nem fenyegeti, de a veszélye már érzékelhető. ► (zsb)