7óra7

Hogy kicsi szívünk vígan dobogjon…
7óra7: (9/10)
Közösség: (6/10)

Hogy kicsi szívünk vígan dobogjon…

2010. 10. 03. | 7óra7


Az előadás elején az ötletes forgószínpadon befordul a nézőtérre egy ágyikó, egy éjjeli szekrény, egy zöld pizsamás kisfiú és egy plüss-Süsü. Gergő előveszi a szekrény fiókjából játékfiguráit: Katyi, Menő, Janó, Jenő és Tyutyu Manót, majd megállapítja, hogy velük nem lehet játszani, mert nem válaszolnak a kérdéseire, büntetésül hát elzárja őket. Ekkor lép be édesapja a szobába, a valószínűleg mindnyájunk által sokat hallott felszólítással: „Irány az ágy, későre jár!” De Gergő még nem álmos és megkéri apukáját, hogy mesélje el neki Süsü és a kígyó történetét.

Ekkor a báb-Süsü és a manók életnagyságúvá változnak, a szobából varázslatos erdő lesz, a kígyó pedig Gergő apukájának kezére húzott zoknijában elevenedik meg, és elindul a kis epizódokból álló történet: Süsünek azt a feladatot adta édesapja, hogy tegye el láb alól ellenségét, a kígyót, de ahelyett, hogy megtenné, inkább meggyógyítja őt, ezért apja kitagadja és száműzi. Innentől magányosan bolyong az erdőben, és szomorkodik, mert úgy érzi, ő nem is igazi sárkány, hiszen csak egy feje van. Ám számunkra talán nem is ezért nem hihető el róla, hogy félelmetes sárkány, hanem mert tetőtől talpig tiszta emberi érzelem.

Ezt bizonyítja a bonyodalom kialakulása, amelynek során a mi Süsünk egy szépséges pillangólepkét vesz üldözőbe, mert szeretné, ha egy pillanatra rárepülne kezére. A pillangó ekkor megpihen a király egyik katonájának sisakján, aki bajtársával sziesztázik a favágók szekere tövében. Amikor észreveszik, hogy egy sárkánnyal van dolguk, megijednek, és szaladnak jelenteni a veszélyt a királynak, aki amint meghallja a hírt, segítségül hívja kancellárját, aki azt tanácsolja, hogy ajánlja fel lánya kezét és fele királyságát annak, aki legyőzi a sárkányt. Ekkor lép színre a jószívű királyfi, aki nem ijed meg Süsütől és együtt kitervelik, hogy úgy tesznek, mintha Süsü párbajban legyőzte volna őt, így lesz felesége, új családja és otthona a sárkánynak. Ehhez azonban pénzre volt szükségük, mert a királyfinak kardot és pajzsot kellett vásárolni. Így találkoznak a szénégetővel és a cölöpverővel, és segítik ki őket, illetve így buktatják le a sárkányfűárus turpisságát, majd e fárasztó nap után nyugovóra térnek.

Ekkor a cselekmény visszavált a valóságba, és Gergő ténylegesen elalszik. De továbbálmodja a mesét. Álmában megelevenedik Süsü és a királyfi párbaja, amiről kiderül, hogy előre meg volt tervezve, de végül is minden happy enddel zárul, mert a királyfi és a királylány egymásra találnak, Süsüt pedig kinevezik első számú sárkányukká.

Dányi Krisztián érzelmes hangú, barátkozó Süsüje, Csórics Balázs szerető apukája és segítőkész jószívű királyfija, Kovalik Ágnes szerelmes királylánya, Józsa Imre álmodozó, hatalmi vágytól mentes uralkodója, Galambos Erzsi gondoskodó dadusa, Ömböli Pál és Fila Balázs kötelességtudó zsoldosai tökéletesen kiegészítik és segítik egymást, illetve példát mutatnak személyiségükkel a még formálható kisgyerekeknek. A rövidebb szerepeket játszó Háda János a bohókás kancellárként, Gieler Csaba a precíz írnokként, Juhász György a lódítós sárkányfűárusként, illetve a favágót és a cölöpverőt játszó Horváth Andor és Gulyás Balázs is nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy az előadás kerek egész legyen. A manók – Molnár Gyöngyi, Bakos-Kiss Gábor, Fejszés Attila, Blazsovszky Ákos és Jakus Szilvia – akik egyszerre fák, füvek és cölöpök is, mozgáskultúrájukkal, arcmimikájukkal rejtélyessé, izgalmassá teszik a darabot.

A rendező, Harangi Mária találékonyságára vall a gurulós, könnyen mozgatható díszletek használata és a forgószínpad, ami biztosítja az átjárást a mese és a valóság között. Dicséretre méltók a díszlet- és jelmeztervező, Boráros Szilárd ötletei: a manók testhez tapadó ruhája, ami lehetővé teszi számukra, hogy több szerepbe is belebújjanak (fűsapka, fatörzset imitáló végtagok) és végül, de nem utolsó sorban Süsü tágra nyílt szemekkel kémlelő, mosolygós-szomorkás, üde zöld jelmeze, amely őrzi a tévéváltozat Lévai Sándor tervezte közkedvelt bábfiguráját.

Amellett, hogy az előadás tanmeséje lehetne az igaz barátságnak, a szeretetnek, a törődésnek és annak, hogy a külső mennyire nem számít, s mennyivel fontosabbak a belső értékek, olyannyira jól sikerült a valóság és álomvilág határának eltörlése, hogy egy nézőtéren ülő édesapa nem is tudott kielégítő választ adni kislánya igen logikus kérdésére, amikor már többedszerre tapsolták vissza a színészeket és Süsü már letotyogott a színről:
„Apa! Ki az a hosszú fekete hajú bácsi, aki most jött be a színpadra?” – kérdezte a kislány.
„Hát, kincsem, tudod, ő a Süsü, ő volt a sárkányjelmezben!” – válaszolt az apuka.

A kislány arcán azonban látszott, hogy ezt nem nagyon hiszi el, mert hát Süsü az Süsü, a híres egyfejű, aki oly őszintén képes kimutatni az érzelmeit, hogy az sárkány létére emberibbé teszi sokunknál.

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr678003421

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása