Sokan talán a „nagy” Hamletre, sokan pedig egy különlegesre felkészülve és elvárásokkal megtöltve ülünk be a József Attila Színház stúdiójába. Ekkor kijön a színház egyik dolgozója, és bejelenti, hogy Hamlet atyjának szelleme sajnálatosan elcsúszott a fürdőszobában, így a ma esti előadás elmarad, a jegyeket pedig visszafizetik majd, és nagyon sajnálja. Szegény lány annyira kétségbeesett, hogy nem lehet neki nem elhinni. Van is, aki már menne haza. Méhes László Rainer Lewandowski eredetijével megfogta az isten lábát, és a nagyon erős alaphelyzetet csak tovább fokozta.
Ekkor felbukkan a színpadmester, és a lehető legtermészetesebb módon elkezdi kiüríteni a színpadot. Percekkel később észreveszi a teltházas nézőteret, amelynek sokkoló hatásával csak a takarásban képes megbirkózni. Megpróbál minket elhajtani, de ha már nem sikerül, úgy dönt, él a lehetőséggel, és elmeséli nekünk az életét, akinek pedig ez kevés, az még jeleneteket is láthat a Hamletből. Ezalatt a röpke egy óra alatt megismerhetjük a függönyhúzogatás különböző technikáit – hiszen ezzel foglalkozik –, a Hamletet oldalról, rengeteg színházi sztorit, felvételiket, meghallgatásokat, megaláztatásokat, a kellékes nem éppen jól sikerült életét, aki nem sok mindent tud azon túl, hogy valamit nagyon elrontott. A végén pedig fogja magát és hazasétál.
Éberwein Róbert díszlete következetes, a Hamlethez kötött összes prekoncepciónak megfelel (trónszék, lepel, sír) bármikor készen áll Shakespeare drámájának előadására, ugyanakkor Józsa Imre (ő a kellékes, úgyismint Sass Elemér) one-man showjának is remek teret biztosít. Előbukkannak koponyák, sírásós jelenetetek, tojássárgájának alkalmas barackkompótok, különféle abszurdnak ható, színpadon alkalmazott tárgyak, sőt kiderül, hogy még a függöny is elhúzható. És a vállalkozó kedvűek még közelről is megtapasztalhatják, milyen a színház a kulisszák mögül.
Méhes László rendezése biztosra ment. Nem akarja megrengetni a világot vagy megreformálni a színházat, ugyanakkor végig szövegközeli és átgondolt maradt. Pontosan tudta, hogy mit akar: bemutatni ennek a színházi embernek az életét, aki bár életvidám ember, belül mégis megtört és szomorú, rengeteg sebbel, és csalódással lett „gazdagabb” az élete során, míg színészi álmaiból meg nem tudta valósítani a színházközelséget, igaz, a függönyhúzogatói poszttal. Józsa Imre tökéletes partner ehhez a felfogáshoz. Az eleinte zárkózott Sass Elemért fokozatosan bontja ki, egyre jobban feloldódva a helyzetben éli át a történeteket, sztorikat. Mindegyiket külön-külön, hiszen ezekből dolgozik. Közben rendkívüli odaadással és érzékenységgel figyeli a nézőket, akiknek minden mozzanatára reagál. A megkeseredettséget is fokozatosan bontja ki, de egy percig sem hatásvadász módon, önsajnáltatóan. Mindent megalapoz, és végig emberi marad. Józsa gyakorlatilag mindenen keresztül megy. Szórakozik a nézőkkel, nevet, sztorizgat, majd teljesen összeomlik, szinte sír, szétveri a falat. Egy egész életet tár elénk. Egy néhol már üres és értelmét vesztett életet, amit megfosztottak a mindenétől, a színjátszástól, attól, hogy kifejezhesse azt ami benne van (hiszen egy kisebb malőr miatt fokozták le színészből kellékessé).
Az eleinte megható, szívszorongató és szeretetreméltó karakter az előadás alatt elkezd változni, és egy ponton túl számítóvá válik, akinek egyetlen és jól bevált eszköze az érdekérvényesítésre a manipuláció. A tragédia így is megmarad, hiszen lelkileg teljesen összetört, elvesztette a lehetőségét a boldogságra, de talán érdemes felvetni, hogy mennyiben köszönheti ezt magának.
Sass Elemér a magának illegálisan kibérelt egy órában bebizonyította, hogy egyébként jó színész lenne, hiszen meglepő öntudattal és önkritikával játszotta el magát. Józsa ezalatt tökéletesen érzékeltette, hogy a kép nem teljes, hiszen bár tényleg pontosan mutatta be a kellékes színészi képességeit, akivel tökéletesen kritizáltatta önmagát - az okokat és az okozatokat azonban nem kötötte össze.
Bár ez benne van az este levegőjében, Méhes sokkal inkább az eredeti mű szórakoztató jeleneteire ment rá. Bár sokszor ráérzett a belsőre is, ezeket nem fűzte fel egy céllal végződő szálra, mondom mindezt annak ellenére, hogy ugyanakkor Józsa pontosan átadta az érzelmeket és az embert. Talán ha Méhes jobban és alaposabban feltárva mer belenyúlni a Hamlet helyettbe, akkor itt életre szóló élmények születnek. Igaz, így is létrejön egy jó előadás, csak nem olyan erős, mint lehetne, mert sok tartalék rejtve maradt.