7óra7

Korrekt kis ház, főgerenda nélkül
7óra7: (6/10)
Közösség: (8/10)

Korrekt kis ház, főgerenda nélkül

2010. 10. 03. | 7óra7

A Radnóti Színház Solness építőmester előadása nem tűz ki maga elé teljesíthetetlen célokat, ugyanakkor nem is blöfföl. Egy dologra vállalkozik: Ibsen drámáját alaposan, szigorúan az eredeti műhöz ragaszkodva színpadra állítja, és ehhez végig tartja is magát, mindössze száz évvel van előrébb helyezve a cselekmény. Az a sok lepel, amiket egyébként a norvég klasszikus meglenget az építőmester, annak világa és művei fölött, nem lesz lerántva, de azért kirajzolódik a drámai feszültség.
A Solness-házba csöppenünk, éppen az események közepébe. Az építőmester rajzolója, Ragnar a titkárnőjével, Kajával enyeleg, miközben volt mestere – Ragnar apja – élete utolsó mértani ábráit próbálja csinosítgatni, hiszen a halálán van. Egyetlen vágya, hogy lássa, fia előtt busásan fizető lehetőségek hevernek az élet nagy tervezőasztalán, ha már szerelmi élete rendben van, hisz a fiú már rég, nem titkoltan jegyben áll Kajával, aki azonban Solness-szel flörtöl feszt, nem csoda hát, hogy a mester felesége, Aline féltékeny rá, és eme szorongását a joviális házibarát, Herdal doktor mellén sírja ki. Ebbe a szolid, norvég szappanopera-alapba csöppen bele Hilde, aki nem akar többet, csak Solnessnek egy tizenhárom évvel ezelőtt tett felelőtlen, de teljesen komolytalan, és emígyen nehezen számon kérhető ígéretét behajtani: a férfi vigye magával a királyságába. S elkezdenek szépen hullani a gerendák, ahogyan az egy rosszul megépített háznál szokás. Kiderül, hogy Solnessék előző, szegényes rezidenciája leégett, de szerencsére a két gyerekükkel együtt megmenekültek, csak épp Aline makacsmód szoptatta őket a fertőzött tejével, és így 20 naposan elhunytak. Az események origójának kibontakozása után lassan meginog Solness élete alatt is a talapzat, végül pedig a gerendával együtt minden összeomlik, hiszen nem is állt olyan stabil lábakon.
Mindenki lelkesen és alaposan tartja magát az alapkoncepcióhoz, és annyit rak az estébe, amennyi a folyamatos haladáshoz kell. Így Bálint András egy kicsit fellengzős, nagyképű, másokkal nem törődő címszerepet barkácsol össze, amolyan marcona, köznapi, de mindenki által ismert drámai hőst. A szenvedélyektől és érzelmi viharoktól, ahogy szerepe, úgy ő is kíméli magát, de pont ettől a visszafogottságtól tud emberivé válni. Marjai Virág Hildéje bár látszólag naiv, ködösítő, álmodozó szerep, a színésznő némi diktátori jelleggel igyekszik realizálni a nem éppen racionális, de túlzó következetességgel érthető vágyait, sokszor már-már ijesztő elszántsággal vívott élet-halál harcként kezelve azokat. Kováts Adél elfogadó, a sorsba szolidan beletörődő Aline-ja szerencsére nem tör sem a sajnáltatás, sem a világmegváltás felé, aminek köszönhetően rengeteg együttérzést és etikai kérdést vált ki, ahogyan Szávai Viktória Kajája is, aki bár elsőre ellentettje Aline-nak, és indokolatlanul visszafogottnak tűnik, végül igazolja magát, és lassanként befalazza magát Solness feleségének a sorsába. Adorjáni Bálint finoman túloz Ragnarként: ő az egyetlen szenvedélyes ember ebben a világban, ami érthető is, hiszen tökéletesen tisztában van tehetségével, amihez nem kevés ifjonti hév is párosul. Csankó Zoltán értelmiségi orvost alakít, aki icipicikét még a problémákat is megoldaná, de ha nem megy, hát nem erőlteti, Knut pedig bár sajnálatra méltó, Keres Emil pillanatok alatt festi fel az együttérzés létjogosultságának kérdését is.
Zeke Edit díszlete és jelmeze bár könnyedén modernizál, ezt nem szükségből teszi, hiszen Kiss Csaba koncepciója nem aktualizál, hanem időtlenít. De a látvány mindenképpen tökéletes alaphangulatot képez az előadásnak. Összesen egyetlen ellentmondás adódik belőle: kideríthetetlen, miért használnak, igazából teljesen következetlenül, két kijáratot: bárki, bárhol megy ki, ugyanúgy elhalad az ablak előtt, és nincs rendszer abban, hogy valaki jobb vagy bal oldalt közlekedik.
Ha valamire tökéletesen alkalmas az előadás, akkor az az, hogy megismerjük Ibsen drámáját, hiszen minden, a mű olvasása közben felmerülő kérdés, ugyanúgy most is felbukkan (a régi ház, a mostani ház, és a készülő ház múlt-jelen-jövő hármasa, amihez társul a leégett régi és a bukásba torkolló új; a Hilde megjelenésével kitörő vágyak és álmok; az, hogy Solness mennyire tekinthető teljes embernek, hiszen semmivel nem foglalkozik; hogy vajon milyen nyomot hagyott a házaspárban a gyerekek elvesztése, amiről konkrét információkat alig kapunk és a többi, és a többi). Nem több, de nem is kevesebb. Iskolás csoportoknak és művelődni vágyóknak mindenképpen ajánlott. Körmöt nem fogunk alatta rágni, hiszen stabilan épül a ház, senkit nem szurkálnak a gerendák szálkái, és folyamatosan bomlik is le, a végén nincs nagy zuhanás, csak könnyed, ám várható halál. ► (nya)

A bejegyzés trackback címe:

https://7ora7.hu/api/trackback/id/tr518003469

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása