A közönség által valamiért hisztérikusan ünnepelt musical látványvilágában igen sokrétű, s mivel a színpadkép állandó mozgásban van, állandóan újat hoz. Túri Erzsébet egy forgatható, jól bejátszható drótfolyosót helyez a színpad közepére, számos kihajtható és mobilizálható elemmel. Ezekhez többségében egy-egy tárgyat rendel, ami a térváltásokat érzékelteti (pl. Torma Gedeon irodája egyetlen íróasztal, a hálóterem öt emeletes ágy. A jelmezekkel Velich Rita nem vacakolt sokat, lemásolta és néhol kiegészítette a tévéváltozat ruházatait. Kocsák Tibor zenéje a szó szerint legnegédebb hollywoodi filmeket idézi, a számok eléneklése igen nagy hangterjedelmet igényel, de számtalan klisé ismétlődik benne; nem megjegyezhető dallamúak, nem slágeresek a dalok, és sajnos hangszerelésükben (Pejtsik Péter) szinte csöpögnek, a Kerényi Miklós Gábor dramaturg által jó érzékkel kiszedett rokokósan érzelmes jeleneteket bőséggel ellensúlyozva. A Miklós Tibor által írt dalszöveg semmi szellemeset nem tartalmaz, sőt, néha kifejezetten kínosan egyszerű, mindazonáltal színvonalukban még így is meghaladják az elenyésző mennyiségű prózai szöveget, amelyet maga a rendező, Somogyi Szilárd követett el, rendkívüli együgyűséget kölcsönzve a mondottaknak.
A musical a jellemeket - az operettből eredeztethető hagyománynak hódolva - adottnak veszi, éppen ezért az Abigél fejlődésregényként való értelmezésének cselekményvonulatát nem adja vissza, mindössze arra szorítkozik, hogy Vitay tábornok képes az előadás felénél elmagyarázni Ginának, hogy miért is nem hagyhatja el a Matulát. Ennek megfelelően szegényedik maga a történet is. Ami még nem lenne baj célirányos adaptáció esetében, csakhogy a figurák a folyamatban sémává silányulnak. Vágó Zsuzsi Ginája elkényeztett fruska az első részben, majd önfeláldozó kislány a másodikban, de eléggé kitartóan és nagy energiával veszi az akadályokat. Pálfalvy Attila Vitay tábornok szerepében igen statikus, nem képes elhitetni magáról a nagyformátumú tiszt szerepét. Udvaros Dorottya külsőleg tökéletes Ruttkai-epigonná vált Horn Micit mutat, azonban elsőre úgy tűnik, alakításában nem tudja visszaadni a többdimenziós figurát, ne finomkodjunk, egy tudálékos és túlmozgásos tyúkot játszik. A nagy meglepetés inkább az, hogy a második felvonásra viszont sokat változik, kiegyensúlyozza az egyenetlenségeket, és valóban drámai erőt képvisel. Csonka András Kőnig tanár ura egyszerűen csak egy béna, szánnivaló bohóc, de az alakításból hiányzó erős humanizmus-érzékeltetés ellenére annyira érintőleges a jelenléte, hogy akár el is adható az eseményeket irányító figurának. Nádasi Veronika Zsuzsanna testvérként egyszerű végrehajtó, csupán a fináléból (és nem a szerepből) derül ki, hogy valamiféle érzései vannak Kőnig felé. Kalmár osztályfőnökből mind a Zsuzsanna iránti epekedést, mind a hétköznapi fasizmus iránt viseltetett gyengéd érzelmeket kioperálták az alkotók, így Homonnay Zsolt számára csak egy jellemmentes puding eljátszása maradt, akibe tökéletesen megfoghatatlan okokból szerelmes az osztály. A lányok szinte teljesen egyformák, a Szendy Szilvi, Molnár Andrea, Prescsák Zita trióból csak Molnár volt megkülönböztethető, mivel Torma Piroskaként kicsit csámpásabban közlekedett a többieknél. Náray Erika, Felföldi Anikó és Sz. Nagy Ildikó (Gigus, Truth, Hajdú tanárnő) nyúlfarknyi jelenlétüket elegánsan és szerethetően oldották meg. Balikó Tamásra ez nem mondható el: Torma igazgatóként Básti Lajost kívánja idézni minden ízében, de ez nem megy: alakítása csupán felszínes dürrögésből áll, énekhangja pedig megkérdőjelezi alkalmasságát zenés előadóművészi tevékenység folytatására vonatkozóan.
Látványosra szcenírozott felszínes koncert, de ha a közönségből akár csak egyetlen embert arra inspirál, hogy Szabó Magdát olvasson, már megérte létrehozni. Ellenszenves, de igaz: gyerek is megtanulja lassanként, hogy a desszert előtt levest meg főzeléket is kell időnként enni, mert abban van az igazi tápanyag.
